Omraam Aivanhov

„Az élet nem más, mint egy szakadatlan cserefolyamat a világegyetem és azon parányi atomocska között, amelyet valahol mindannyian képviselünk. A kozmikus élet behatol az emberbe, aki azt saját kiáradásaival átitatva visszaküldi az univerzumba. Majd ismét magához veszi ezt az életet, amelyet ismételten vissza is ad. Ezt az ember és a világegyetem között zajló folyamatos kommunikációt nevezik táplálkozásnak, légzésnek és szeretetnek is. Adok-kapok kapcsolatot kell tehát kialakítanunk a földdel ahhoz, hogy a fizikai síkon élhessünk, a vízzel, hogy az asztrális síkon (szív), a levegővel, hogy a mentális síkon (intellektus), a me­leggel és a fénnyel, hogy a szellemben és a lélekben élhessünk. Egy napon pedig, amikor már tudatosul bennünk ez a cserefolyamat, úgy kezdjük majd érzékelni a világegyetemet, mint egy végtelen szimfóniát." - Omraam Mikhaël Aivanhov

Omraam Mikhaël Aivanhov (1900-1986) bolgár származású francia filozófus és pedagógus 1937-ben kezdett el Francia országban tevékenykedni. Annak ellené re, hogy életművében a Beavatási Tudomány számos eleme helyet kap, maga felhívja figyelmünket arra, hogy: A saját fejlődése érdekében mindenkinek magának kell dolgoznia azzal a feltétellel, hogy nem kizárólag saját magáért, hanem az egész közösség javára teszi azt. Egy közösség ez által fog átalakulni testvériséggé. A testvériség tehát egy olyan közösség, amelynek összetartó ereje abban rejlik, hogy minden egyes tagja az által, hogy a saját maga javára cselekszik egyszersmind tudatosan szolgálja a többiek javát is. Szokják meg, hogy mindennapi életükre a kötelezően elvégzendő cselekedetekre, a mindennapjaikban megtörténő eseményekre, valamint azokra az emberekre, akikkel az életüket megosztják, vagy akikkel mindennapjaik során találkoznak tekintsenek úgy, mint valamiféle alapanyagra, amelyet meg kell munkálniuk, át kell alakítaniuk. Ne elégedjenek meg azzal, amit kézhez kapnak, s ne csak elszenvedjék mindazt, ami Önökkel megtörténik. Ne legyenek passzívak, hanem gondoljanak mindig arra, hogy mi az, amit hozzá tudnak tenni ehhez az anyaghoz, hogy az életre keljen, szellemivé váljon. Ugyanis az igazi szellemi munka nem más, mint képessé válni arra, hogy minden egyes cselekedetünkbe belevigyünk egy olyan elemet, amely aztán katalizátorként az adott tevékenységet egy magasabb szintre vetíti ki.

Omraam Mikhaël Aivanhov (19001986) bolgár származású francia filozófus és pedagógus 1937-ben kezdett el Franciaországban tevékenykedni. Annak ellenére, hogy életmvében a Beavatási Tudomány számos eleme helyet kap, maga felhívja figyelmünket arra, hogy: A saját fejldése érdekében mindenkinek magának kell dolgoznia azzal a feltétellel, hogy nem kizárólag saját magáért, hanem az egész közösség javára teszi azt. Egy közösség ezáltal fog átalakulni testvériséggé. A testvériség tehát egy olyan közösség, amelynek összetartó ereje abban rejlik, hogy minden egyes tagja azáltal, hogy a saját maga javára cselekszik egyszersmind tudatosan szolgálja a többiek javát is. Egy tanítványnak a Mesterrel való találkozás olyan, mint megtalálni azt az édesanyát, aki elvállalja, hogy kilenc hónapon át hordja ôt a szíve alatt, hogy azután megszülethessen a szellemi világba. Amikor megszületik, vagyis felébred, szemével felfedezi a teremtés gyönyörségét, fülével meghallja az isteni beszédet, szájával megízleli a mennyei ételeket, lába olyan helyekre viszi, ahol csupa jót tehet, és kezével megtanulja, hogy hogyan tud a lélek finom anyagú világában csodálatosat alkotni.

Omraam Mikhaël Aivanhov (1900–1986) bolgár származású francia filozófus és pedagógus 1937-ben kezdett el Franciaországban tevékenykedni. Annak ellenére, hogy életművében a Beavatási Tudomány számos eleme helyet kap, ő maga felhívja figyelmünket arra, hogy: „A saját fejlődése érdekében mindenkinek magának kell dolgoznia azzal a feltétellel, hogy nem kizárólag saját magáért, hanem az egész közösség javára teszi azt. Egy közösség ezáltal fog átalakulni testvériséggé. A testvériség tehát egy olyan közösség, amelynek összetartó ereje abban rejlik, hogy minden egyes tagja – azáltal, hogy a saját maga javára cselekszik – egyszersmind tudatosan szolgálja a többiek javát is.” „Az igazi mágia, az isteni mágia az, amikor valamennyi képességünket és tudásunkat teljes egészében Isten Országának megvalósítására használjunk fel. Sajnos, nagyon kevés mágus jut el arra az igen magas szintre, ahol már magához a mágiához nem fűződik érdeke, már nem végez mágikus gyakorlatokat, és már nem akar szellemeknek, elementáloknak vagy szellemlényeknek parancsolni, hogy a segítségükkel valósítsa meg a személyes ambícióit, ha nem egyetlen ideál vezérli: az, hogy a fényben és a fényért cselekedhessen. Azokat, akik erre a szintre eljutnak, theurgosznak nevezik. Ők azok, akik teljes mértékben érdekmentesen tevékenykednek; az emberiség igazi jótevői.”

Omraam Mikhaël Aivanhov (1900-1986) bolgár származású francia filozófus és pedagógus 1937-ben kezdett el Franciaországban tevékenykedni. Annak ellenére, hogy életművében a Beavatási Tudomány számos eleme helyet kap, ő maga felhívja figyelmünket arra, hogy a saját fejlődése érdekében mindenkinek magának kell dolgoznia azzal a feltétellel, hogy nem kizárólag saját magáért, hanem az egész közösség javára teszi azt. Egy közösség ez által fog átalakulni testvériséggé. A testvériség tehát egy olyan közösség, amelynek összetartó ereje abban rejlik, hogy minden egyes tagja azáltal, hogy a saját maga javára cselekszik egyszersmind tudatosan szolgálja a többiek javát is. A legcsodálatosabb hatalmat, amit Isten adni képes, a szellem kapta adományként. S mivel minden egyes gondolat át van itatva a szellem erejével, amely létrehozta őt, nyilvánvalóan hatni képes. Ennek tudatában mindegyikük az emberiség jótevőjévé válhat: a téren át a legtávolabbi régiókig elküldhetik gondolataikat, akár a hírvivőket, az isteni fénylényeket, akiket azzal bíznak meg, hogy segítsék, vigasztalják, gyógyítsák az embereket, és világítsák meg a tudatukat. Aki tudatosan végzi ezt a munkát, lassanként behatol az isteni teremtés nagy arkánumaiba.