Ákos Kertész

Kertész Ákos (1932-2022) az 1971-es Makra című harmadik regényével vált igazán ismertté. A történet egy hétköznapi ember életének drámai küzdelmeibe nyújt betekintést: Makra Ferenc mindent megtesz azért, hogy beleolvadjon a környezetébe, holott külseje, tehetsége és viselkedése egyaránt kiemeli őt a társai közül. A Makra egy örök érvényű kérdésre keresi a választ, amely ötven év elteltével is újabb jelentésrétegekkel ruházódik fel: miért szeretnek az emberek elbújni a tömegben ahelyett, hogy kiemelkednének? Az őt ért támadásokat követően idős korában Kanadába emigrált szerző műve az elmúlt évtizedben nem jelent meg Magyarországon, így a Trend Kiadó ezt a hiányt pótolja az új kiadással.

Kertész Ákos Makra Ferenc alakjában olyan bizonytalan, a sorsdöntő pillanatokban sokszor megfutamodó hőst teremtett, aki a kirekesztettségtől félve saját egyénisége és tehetsége elől menekül, hogy beleolvadjon a környezetébe. A regény örök érvényű kérdése ma is újabb jelentésrétegekkel ruházódik fel: miért szeretnek az emberek elbújni a tömegben ahelyett, hogy megpróbálnának kiemelkedni?Kertész Ákos (1932-2022) a személyét ért támadásokat követően idős korában Kanadába emigrált. Leghíresebb műve, az 1971-es Makra az elmúlt évtizedben nem jelent meg Magyarországon - a Trend Kiadó ezt a hiányt pótolja az új kiadással.Borítóterv: Müller Péter

„Nem ?csak az a kérdés foglalkoztatott, hogy Makrának, egy ilyen tisztességes, rendes pasinak miért kell meghalnia, hanem egy ennél sokkal fontosabb, sokkal általánosabb kérdés is: Miért van az, hogy az emberek ahelyett, hogy megpróbálnának a tömegből kiemelkedni, kiválni, jobban szeretnek elbújni a tömegben."(idézve Kertész Ákos utószavából.) Makra Ferenc lemezlakatos, akit külseje, tehetsége, érdeklődése egyaránt kiemel társai közül. Irtózik a "eltűnéstől” el szeretne bújni a tömegben, de ez éppúgy konfliktusba sodorja a környezetével, mint a „makra-ferencség” vállalása. Letagadja szerelmét, tehetségét, erejét. Mire felismeri tévedését – tíz év reménytelen küzdelem után – már nincs visszaút, nem lát más kiutat, és öngyilkosságba menekül. Kertész Ákos, aki eredetileg filmrendezőnek, operatőrnek készült, és sokat forgott a filmvilágban, mesterien bánik a drámai témával, láttatja az eseményeket, és a regény hömpölygő szövege mindvégig fenntartja a feszültséget. Ezt tolmácsolja nagyszerűen Vallai Péternek az érzelmeket a kornak megfelelő intenzitással átélő előadása.

Hőseink – úgymint Burián Károly főművezetőnek, az ő bájos és fiatal feleségének, két kicsiny gyermeke anyjának, Erzsike, kinek sötét pillák árnyalják mély tüzű, szürke szemét, az apátlan-anyátlan-szállástalan Göncöl Pálnak, volt alkoholistának és matematikai zseninek s a haladó szellemű hajadonnak, Maglódi Annamáriának, továbbá Angélának, Erzsike szomszédasszonyának és kedvenc barátnőjének s a többieknek, kiket helyszűke miatt nem áll módunkban fösorolni – sorsáról mindenkor pontos, tárgy- és dokumentumszerű leírást próbáltunk közreadni az itt következő lapokon, megkíséreltük föltárni az emberi csekekedetek rugóit és indítékait; fölkutattuk a múlnak ködbe vesző tájait, bebarangoltunk annak gazverte, kanyargós ösvényeit is, amidőn úgy látszott, hogy hőseink jelenbeli döntéseit a múltnak már-már feledésbe merülő eseményei, emlékei és élményei befolyásolhatták.

A ?hatvanas évek elején feltűnt írónemzedék egyik legkiválóbb tagja, a Sikátor, a Makra, a Névnap szerzője – pályafutása során első ízben – bűnügyi regénnyel, vérbeli magyar krimivel jelentkezik.A gyűlölet ára igazi főhőse nem az áldozat, a maga ellen annyi indulatot kiváltó zsibpiaci hiéna. A történet legmélyebben rejlő feszültségét a cigány származású nyomozóhadnagy személye rejti, akinek egy felerősödött előítéletekkel terhes világban kellene megtalálnia az igazi gyilkost. A napjainkban játszódó, sokszálú, izgalmas cselekmény minden újabb fordulata meglepő, mert anyagi érdek éppúgy motiválhatta a bűntettet, mint az áldozat feleségének szexuális étvágya. Jellegzetes tünet, hogy a gyanúsítottak nem is legelső sorába tartozó cigány férfi ellen már-már meg is konstruáltatik a vád. A vele azonos származású nyomozónak még az elfogultságára történő célozgatásokkal is meg kell küzdenie, s amikorra kiderítené az igazságot, a történet nem sejthető, fura csattanóval zárul: a valódi gyilkos is cigány…

„A gyűlölet ára" javított kiadása.

Lényegében a Fenyő-gyilkosság története, írói ötletekkel kiegészítve. A nyomozás itt is sok buktatóval, megannyi kudarccal jár, s végül a bűntény felderítetlen marad. A cselekmény fontos mozzanata, hogy a nyomozást roma rendőrtiszt vezeti, így a magyar cigányság kérdése is – főleg a rendőrség, a bűnözés szempontjából – hangsúlyossá válik a regényben.

A másnaposság gyalázatos állapot. De az alkohol utáni másnaposság még elíziumi érzet ahhoz képest, amit a hitének, illúzióinak, utópiáinak mámorából józanodó ember érez. Zakariás Gézának a katzenjammer mindkét formájából bõségesen kijutott: a fizikaiból és a szellemibõl egyaránt. Itt áll kiürülve, hitek, utópiák nélkül, jövõ nélkül, s hogy túl az ötvenen azt sem tudja, holnap mit eszik, hol hajtja álomra a fejét, az már szinte mellékes, bagatell. Zakariásnak csak a tartása maradt, de azt nem adja föl. Mert a tartás maga az ember. És az élet a halálig tart. Zakariás sorsa az elmúlt ötven év Magyarországában történelem is. Helyzeténél fogva sokfelé kötõdik, de egészen sehová sem tartozik. Mert egyszerre polgár és proletár, munkás és mûvész-értelmiségi, mert zsidónak magyar és magyarnak zsidó és mindkettõnek katolikus, de katolikusnak ateista és hívõnek oly keserû, illúziót, sõt jövõjét vesztett ember, aki már csak arra képes, hogy talpon maradjon, mert az ember addig ember, amíg föl bír tápászkodni. Zakariás pedig, bár nem is remél semmit, ember akar maradni. És ez tébolyodott századunkban nem is kevés.

Kertész Ákos egyszerre kedvesen romantikus, olykor mulatságos, izgalmas, sodró lendületű regénye végső kicsengésében megrázóan tragikus képet fest az 1956-os forradalom és fölkelés kamaszáldozata. Egy harcoló kamaszcsapat igaz történetében a Nap utcai fiúk életével, hiszékenységével, bátorságával, és sokszorosan fájdalmas halálával állít maradandó emléket a huszadik század második fele Nagy Magyar Ábrándjának. A mi hazai, sőt, pesti kisvilágunkból ki sem lépve világméretű problémát érint: a kamaszok, a gyerekek fölhasználhatóságát a világpolitika fegyveres összecsapásaiban. És őket a legkönnyebb föláldozni...

Sokan kérdezték már, miért írok én bűnügyi történetet? Elárulom: imádom a krimit. A jó krimit. Ha hiteles és életszerű. Ha fölkiált az olvasó: - Jé, ez tényleg így van! Lehet, hogy nem is kitalált történet? - Olyat, ahol a bűntény, a sztori valamit hordoz. Valamiféle tanulságot: emberit vagy társadalmit - mindegy. Valamit, ami fontos. Amit másnak is tudnia kell. Olyan krimit próbálok írni, amilyet olvasni is szeretek. Nem csak Agatha Christie írt krimit, egy Szophoklész nevű görög például megírta az Oidipusz királyt, Shakespeare a Hamletet. (...) Ha én is oda kerülnék a névsor végére, nem lenne okom szégyenkezni. Hogy miről szól ez a könyv? Azt sajnos nem árulhatom el. Krimi!