Alexander Sergejevič Puškin strana 3 z 5

Zbierka poézie ruského klasika. Darčeková väzba v koži.

Najväčší ruský romantický básnik a prozaik Alexander Sergejevič Puškin (1799 – 1837) priviedol ruskú literatúru k „dospelosti“ a svojou tvorbou vydláždil cestu pre budúcu generáciu veľkých realistov. Ľahkosť s akou písal a tvoril príbehy je dokonalou ukážkou literárnej geniality. Majstrovská psychologická novela o hráčskej vášni a túžbe po bohatstve Piková dáma napísaná roku 1833 je skutočným skvostom svetovej prózy a poslúžila ako libreto pre rovnomennú operu P. I. Čajkovského. Poviedky nebohého Ivana Petroviča Belkina z roku 1830 sú Puškinovým najvydarenejším prozaickým experimentom. Ucelený cyklus „tvorby“ nahlúpleho vidieckeho grafomana Belkina je svojráznou paródiou sentimentálnych príbehov, literárnou hrou, ktorou autor inicioval štýl umeleckej skratky a inšpiroval tvorbu A. P. Čechova. A. S. Puškin zomrel síce mladý, no zanechal po sebe dielo, vďaka ktorému ruská literatúra vkročila do kontextu svetového umenia.

Hóvihar; titokzatos párbaj; három kártyalap, amely gazdagságot hoz és őrületbe kerget; átváltozás, átöltözés, parasztfelkelést vezető haramia és trónbitorló; Kleopátra szeretői; megszöktetett lány; Nagy Péter és Nagy Katalin; udvaroncok, talpnyalók és hű alattvalók; női fürdő Tifliszben és a Sátánt nem tagadó jezídiek szektája; titkos szerelmek és kikényszerített házasságok; láncon tartott medve, tűzvész és a fa odvába dobott gyűrű. Néhány kiragadott kép Puskin prózájából, ebből a "teljes, sokrétű, fényűző, költői világból". A XIX. századi nagy orosz regényirodalom - Gogol, Dosztojevszkij, Tolsztoj, Turgenyev, Goncsarov történeteinek - forrásvidékéről. Ha valóban igaz Dosztojevszkij elhíresült mondása, hogy "mindannyian Gogol köpönyegéből bújtunk elő", akkor ez a köpönyeg Puskin szédületesen gazdag írói garderobe-jából való. És hogy onnan való, ezt maga Gogol - és Dosztojevszkij - tudhatta a legjobban. A puskini elbeszélés olyan kezdet az orosz prózairodalomban, amely minden későbbi költői lehetőséget magában foglal. Nem kordokumentum csupán, nem száraz irodalomtörténet.

V knigu voshli samoe proslavlennoe iz proizvedenij poezii Evgenij Onegin, dramaticheskie proizvedenija - Motsart i Saleri, Kamennyj gost, Skupoj rytsar i Pir vo vremja chumy, a takzhe etalon otechestvennoj istoricheskoj pesy - tragedija Boris Godunov, pos

V seriju vkljucheny hudozhestvennye proizvedenija vydajuschihsja russkih pisatelej i poetov. S nimi my vpervye znakomimsja v shkole, ih vnov otkryvaem dlja sebja spustja gody

Alexander Sergejevič Puškin (1799 – 1837) ostáva dodnes najžiarivejšou postavou v dejinách svetovej literatúry. Jeho dielo bolo skutočným priesečníkom doslova všetkých hlavných tendencií ruskej literatúry, v ňom sa navzájom zrážali a prelínali najrôznejšie vplyvy – domáce i cudzie – a pod tlakom tohto génia a na výslní jeho talentu sa pretvárali na novú hodnotu. Práve vďaka Puškinovi so seba s konečnou platnosťou striasla kláštorne zatuchnuté a neobyčajne plytké predstavy o poslaní umenia, prekonala osudové oneskorenie za Európou a už čoskoro mohla svojím kritickým realizmom vykročiť do literárneho novoveku. Jeho úchvatné literárne miniatúry Dejiny obce Goriuchina (1830), Roslavlev (1831) a Dubrovskij (1832 – 1833) patria k tým najlepším a najatraktívnejším dielam svetovej literatúry.

Pered vami prozaicheskie proizvedenija Pushkina: «Kapitanskaja doch­ka», «Dubrovskij», «Pikovaja dama», «Povesti pokojnogo Ivana Petrovicha Belkina», «Arap Petra Velikogo», «Egipetskie nochi», «Roslailev», «Kird-zhali». Oni otnosjatsja k samym raznym zhan

V sbornike predstavleny shedevry russkoj poezii: genialnye pushkinskie stihotvorenija raznyh let, a takzhe poemy

Vnimaniju chitatelej predlagaetsja poema Ā«Ruslan i LjudmilaĀ» Aleksandra Sergeevicha Pushkina, a takzhe ego znamenitye skazki ā€” znakomye i ljubimye s detstva, no kazhdyj raz s nemenshej jarkostju i siloj javljajuschie nam bogatstvo rodnogo jazyka... Ā«

Aleksandra Sergeevicha Pushkina nazyvajut sozdatelem russkogo literaturnogo jazyka. Kogda my chitaem stihi Pushkina, takie garmonichnye i prostye, kazhetsja, chto oni imenno v takoj forme sami legli na bumagu. I nam ne vidno, skolko truda bylo im vlozheno

Odin iz shedevrov Boldinskoj oseni, poslednjaja i samaja zagadochnaja skazka Aleksandra Sergeevicha Pushkina s illjustratsijami Nikolaja Mihajlovicha Kochergina byla izdana Pushkinskim obschestvom v 1950 godu. Teper, spustja bolee chem 6o let, kniga vnov uvidela svet. A eto znachit, chto i volshebnika-zvezdochjota, i krasavitsu shamahanskuju tsaritsu, i tsarja Dadona, ne sderzhavshego slova, mozhno uvidet takimi, kakimi videli ih kogda-to babushki i dedushki nyneshnih junyh chitatelej etoj skazki.

V knigu voshli izvestnye proizvedenija velikogo russkogo pisatelja A.S.Pushkina "Povesti pokojnogo Ivana Petrovicha Belkina", "Dubrovskij" i "Kapitanskaja dochka", predstavljajuschie samye raznye grani ego talanta.

Vnimaniju chitatelejj predlagaetsja poehma \"Ruslan i Ljudmila\" Aleksandra Sergeevicha Pushkina, a takzhe ego znamenitye skazki - znakomye i ljubimye s detstva, no kazhdyjj raz s nemenshejj jarkostju i silojj javljajushhie nam bogatstvo rodnogo jazyka ... \"Prichinoju ehntuziazma, vozbuzhdennogo\" ​​Ruslanom i Ljudmiloju \"bylo, konechno, i predchuvstvie novogo mira tvorchestva, kotoryjj otkryval Pushkin vsemi svoimi pervymi proizvedenijami, no eshhe bolee ehto bylo prosto obolshhenie nevidannoju dotole novinkoju ...

Puškin vsecelo rastvoren v našem bytii - nužno tolko izvleč jego iz raznych sfer suščestvovanija, čtoby polučiť obnovlennuju kartinu mira, sozdannuju im v svoje vremja. Eto i nazyvajetsja - čitať Puškina. "Puškin - eto ne urok, a obrazec, kak budto snizošedšij v nevzgodach i peredrjagach svojej ličnoj učasti do obyknovennych smertnych, kak budto poželavšij im pokazať, čto nikto ot žitejskich nesčastij ne zastrachovan i nelzja iz-za nich meňať svoje otnošenije k miru. Eto chrupkoje russkoje čudo, kakoj-to chrupkij i čudnyj cvetok, kotorogo "čert dogadal" rascvesti pod sliškom žestokimi vetrami, na večnoje nam udivlenije!" (G. Adamovič).

A szentimentális regényeket olvasgató, önmagát regényhősnők helyébe képzelő Tatyjána beleszeret a távoli fővárosból érkező Anyeginbe. A világirodalom egyik leghíresebb levelében szerelmet vall neki, a férfi azonban visszautasítja. Aztán a regény végén a két főhős újra találkozik: ekkor a nagyvilági férjes asszony, Tatyjána kap szerelmes levelet Anyegintől, és ő utasítja vissza a férfit. Bár van még a regényben névnapi ünnepség, rejtélyes álom, tragédiába torkolló férfibarátság, halálos kimenetelű párbaj, mégis egyszerű cselekmény ez. A varázs azonban évszázadok óta tart. Ahogy a magyar irodalom egyik legnagyobb Anyegin-rajongója, Kosztolányi Dezső írta: "Ott áll Tatjána, Olga, Anyegin és Lenszkij, mint egy örökkévaló álomban, mozognak, sírnak és teáznak, egymásra merednek, s úgy rémlik, nem is múlnak el soha."

Vse Skazki Pushkina