Mihály András

Új verseskötetében hősünk, Mihály András (aki egyébként öreg, vidéki tanító) kísérletet tesz arra, hogy értelmezze saját életét, emlékeit, gyermekkorát, magyarságát és felnőtt életének meghatározó eseményeit. Ebből az értelmezésből szeretne mások számára is használható tanulságokat vonni. Meghatározó eseményei a születés, a halál, a szerelem, a ba­rátság és a szeretett ember elvesztése. Ezek helyszíne, a lakóhely, a szülői ház és a szülők emlékezete adják az alapvető kereteket. Fontosak az átélt fenyegetések, korlátozások, a sikerek, vagy éppen a szabadság kiteljesedése. Isten jelenléte, a sátán ígéretei, a hazugság és ellenségeink megismerése igazítják utunkat. Ha éppen úttalannak és céltalannak érezzük magunkat, akkor pillantsunk vissza arra az útra, amelyen születésünk óta járunk. Ezt az útvonalat képzeletben hosszabbítsuk meg a jövő felé, és meg fogjuk találni a következő lépéseink irányát. Célunk is ott van, az út végén.

Hogyan találja meg élete szerelmét egy kissé bohém (és már nem annyira fiatal) férfi? Lehet-e szerelmesnek lenni a tatárjárás után? Egy idősödő angol filológus és fiatal etióp barátnője gyilkosság szemtanúi lesznek Londonban, ki ölte meg a professzort? Minden történet egy végtelenül hosszú film, a múló idő egy kicsike darabja. Néha egészen közelről, néha pedig nagy távolságból nézzük az eseményeket, amelyek akár velünk is megtörténhettek volna. A kutatóorvos-professzor és szabadúszó szépíró újabb kötete.

Életünk utazás: a születéstől a halálig és azon túl, ki tudja hová. Folyamatosan „útközben” vagyunk. Közeli és távo­li helyeken, vízen és szárazföldön járunk, miközben készül bennünk egy térkép arról, hogy merre utaztunk.A könyvben lévő versek segítenek nekünk saját térképünk elkészítésében. Ugyanakkor felidézik a már bennünk lévő úti élményeket, életünk állomásait. A verses útirajz nemcsak az életünk története, hanem benne vannak az ismeretlen jövő­vel kapcsolatos utalások is.Egy ember versben meséli az útját, ám ebben a vers-mesé­ben mindenki talál olyan élményt, amit már ő is átélt. Vagyis az útjaink keresztezik egymást, találkozunk itt, vagy ott, ahol közös lesz a sorsunk. Ha belső kalandokat keres valaki, ezek­ben a versekben meg fogja találni. Azt nem tudjuk, hogy mit hoz a jövő vagyis, hogy hol lesz a következő állomás, de a versek szépsége kárpótol minket.Vers olvasásakor alámerülünk a lélek nagy vizeiben és megszűnik a jövő miatti aggodalom.