Toroczkay András

Bevásárlóközpontok szemétlerakói, kórházi mosodák, külvárosi raktárak, elhagyott gyártelepek és papír, papír, papír: Toroczkay András első regényének hőse a harmincas pályatorpanó bölcsész hetente többször is megfordul ebben a világban kora hajnaltól délutánig, gyűjti a papírhulladékot, fürkészi az eget, látszólag lényegtelen dolgokon agyal és hallgatja idősebb kollégáit, amint egész nap beszélnek és beszélnek: zavaros anekdoták, malactréfák, keserű zrikák, összeesküvéselméletek, vezetési és életvezetési jótanácsok folyamatos morajlása. Mindez reciklálva mint a papír. Újabb történetek újabb figurákkal, mintha napjaink Budapestje Hrabal Prágájával lenne határos. Ebben a közegben próbálja kitalálni mihez kezdjen magával a fiú, akit kollégái valamiért Jocónak hívnak, ismeretlen telefonálók pedig mint Süveges Csabát keresik. Ki is ő? Alföldi félárva, aki beteg apjával próbál szót érteni; tisztaságmániás szorongó, aki egész nap lomok között matat. A Boldog emberek egy igazán groteszk és szívszorítóan szép regény téves kapcsolásokról és tétova kapcsolatokról.

Ki ez az Éhes? Mintha valamit folyton akarna az embertől. De mit? Tényleg képes beverni valakinek a pofáját, ahogy ő mondja, ha másfelől legkedvesebb elfoglaltsága, hogy egy kerthelyiségben üldögél, és számolja a csillagokat? Azt állítja, Kotordpatán született. És hogy neki Kotordpata az Alföld, Magyarország, ergo a világ közepe és szívcsakrája. Ráadásul szerinte mindenki patai valamiképpen. Az ember hajlamos hinni neki. Éhes egy kicsit tegnapi, kicsit mai fiatalember, Kotordpata pedig épp olyan mint ő. Tele mindenre elszánt, érzékeny lelkű ketrecharcosokkal, víziszonyban szenvedő úszómesterekkel, vagy épp rasszista teniszfanatikusokkal. És akkor a Sistergő Főniksz Tűzoltózenekarról és a még legendásabb Hegesztett Vízió elnevezésű rockbandáról nem is beszéltünk... Hallják, a hűtő hogy duruzsol? Vegyenek ki belőle egy gyöngyöző sört, bátran terpeszkedjenek el a fotelükben, és miközben olvasnak, igyanak egyet a jó kotordpataiak és a leghíresebb patai, Éhes Miklós egészségére. Éhes úgy köszön, hogy közben már búcsúzik is. Tipikus Miki.