Bajani Andrea

'On that day, ten years ago, I saw my parents for the last time. Since then I've changed phone numbers, houses, continents, I've erected an impregnable wall and put an ocean between us. They've been the best ten years of my life.' A son is celebrating a bittersweet anniversary. It is a decade since he saw his parents: the father who ruled through petty acts of intimidation and fear, the mother who silently accepted it, fitting herself in the spaces around others' lives. As he looks back, he recalls the airless family home, unsettled only by the ringing of a telephone, or a visitor who was soon rejected. And he remembers how he became possessed by the irrepressible desire to be free, to live his own life. But can you ever escape the grip of your origins? At once unflinchingly honest and razor sharp, The Anniversary is above all a novel of liberation which dismantles the tyranny of the family. It becomes a mirror in which we glimpse something that, even if we have not known it, affects us all.

From prizewinning Italian author Andrea Bajani: the secrets of a man and his country as seen through the eyes of the homes that have guarded them. The Book of Homes is the story of a man and his friendships, his upbringing, his discovery of sex and poetry, his detachment from a self-destructive family, and his liberation from the furniture that has followed him through 20 years of moves. His story jumps from home to home, upstairs to downstairs, each home a piece of the puzzle of his life. In its extraordinary, ambitious architecture, this novel brings to light all the stories hidden in the silence of domestic spaces.

Tíz év telt el azóta, hogy a fiú negyvenegy évesen becsapta maga mögött az ajtót, többé nem ment vissza a szülői házba, és ezzel megkezdődött élete legboldogabb évtizede. A fiú egy elnyomó, patriarchális családban nőtt fel, ahol mindenről az apa döntött, az anya pedig olyannyira láthatatlanná vált mellette, hogy az alakját is nehéz felidézni a családi élet tereiben. Az apa nem nézte jó szemmel, hogy felesége munkát vállal, vagy meglátogatja a szüleit, a barátnőire és a nagy ritkán megcsörrenő telefonra pedig a családi rendet fenyegető halálos veszélyként tekintett. Bajani regénye arról szól, hogyan látja, vagy épp nem látja egy gyerek élete különböző szakaszaiban a totális elnyomás alatt tartott édesanyját, el lehet-e hagyni a saját szüleinket, és ki lehet-e szabadulni a származásunk fogságából. A Tíz év előhívja az anyát a vakfoltból, vádaskodás nélkül, Emmanuel CarrÉre szavaival: "felháborítóan nyugodt hangon" beszél családi terrorról, birtoklási vágyról, szabadságról, és megrendítő portrét rajzol egy nőről, aki néhány apró lázadáskísérlet után teljesen feladta önmagát.

Tíz év telt el azóta, hogy a fiú negyvenegy évesen becsapta maga mögött az ajtót, többé nem ment vissza a szülői házba, és ezzel megkezdődött élete legboldogabb évtizede. A fiú egy elnyomó, patriarchális családban nőtt fel, ahol mindenről az apa döntött, az anya pedig olyannyira láthatatlanná vált mellette, hogy az alakját is nehéz felidézni a családi élet tereiben. Az apa nem nézte jó szemmel, hogy felesége munkát vállal, vagy meglátogatja a szüleit, a barátnőire és a nagy ritkán megcsörrenő telefonra pedig a családi rendet fenyegető halálos veszélyként tekintett. Bajani regénye arról szól, hogyan látja, vagy épp nem látja egy gyerek élete különböző szakaszaiban a totális elnyomás alatt tartott édesanyját, el lehet-e hagyni a saját szüleinket, és ki lehet-e szabadulni a származásunk fogságából. A Tíz év előhívja az anyát a vakfoltból, vádaskodás nélkül, Emmanuel Carrere szavaival: "felháborítóan nyugodt hangon" beszél családi terrorról, birtoklási vágyról, szabadságról, és megrendítő portrét rajzol egy nőről, aki néhány apró lázadáskísérlet után teljesen feladta önmagát.