Bús Anikó

Ki is vagyok? Egy név? A tanulmányaim, a diplomák? Vagy a szerepeim", amelyeket utam során rám szabott az élet? Talán egy holnapi szerep? Egy arc? De melyik? A riadt szemû gyermek? Az útját keresõ kamasz? A nõ? Az anya? Vagy amelyikre barázdákat szánt majd az idõ? A változás vagyok. A tegnap emlékei, a jelen történései, a holnap ígéretei formálnak szüntelenül az utolsó történésig, az utolsó képig..." Bús Anikó

Az írások hangulata Csáth Géza, Hajnóczy Péter és Géczi János világát idézi, XXI. századi, katarzisra törekvõ, optimista, de nem mindig feloldozó történetvezetéssel, néhol meglepõ megoldásokkal, de mindig egyértelmûen a kor - napjaink - éles kritikájával. A nõi perspektíva igen hangsúlyos - de nem kizárólagos - mégsem beszélhetünk "nõi irodalomról". Késõ esti olvasmány, de ügyeljünk arra, hogy mindig érjünk az adott történet végére elalvás elõtt, különben - feloldozás híján - nehéz éjszakánk lesz.