Sausic Attila

Négy szemtanú, egy liberális eszmékkel rokonszenvező gróf, egy nemzeti érzelmű, konzervatív katonatiszt, egy kommunista munkás és egy zsidó irodalomtörténész mesél a weimari köztársaságról, az első német demokráciáról – a véres születéséről, egy évtizednyi fénykoráról, majd tragikus bukásáról. A weimari köztársaság tizennégy éve példa. Példa arra, miként bukik meg egy demokrácia, ha a körülmények kedvezőtlenül alakulnak, ha nem élvez elegendő támogatottságot, és színre lép egy elszánt politikai kalandor, aki mindenre megoldást ígér. Ez utóbbi pedig példa egy diktátor személyiségére és cselekvésére, az önkényuralom természetrajzára. Akkor is, ha nem minden diktátor tömeggyilkos, és léteznek kíméletes diktatúrák. Példa arra, hogy egy demokrácia rendkívül termékeny, de igen törékeny építmény. Nehezen épül, roppant ingatag, és – mert a nép egyetértésén múlik – mindenkor magában hordozza bukásának lehetőségét. Ha feltűnnek időszerű párhuzamok, azokat nem a véletlen, hanem a történelem szülte.

Nyugat-Európában két pólus között zajlik az iszlámról és a muszlim kisebbségről folyó vita. Az egyik úgy véli, hogy „annak számára, aki ragaszkodik a toleranciához, nem érhet véget a türelem, ha valaki más nem akar toleráns lenni” (Thomas Steinfeld). A másik szerint „olyan emberekkel és kultúrákkal szemben, amelyeket áthatott felsőbbrendűségük tudata, a tolerancia útmutató az öngyilkossághoz” (Henryk M. Broder). A könyv a tárgyszerű beszéd keskeny mezsgyéjét keresi a problémák elkenése vagy tagadása és az ellenségesség, sőt gyűlölködés között. Léteznek értékek, amelyekből nem engedhet egy liberális társadalom; közéjük tartozik a női egyenjogúság elismerése, a véleményszabadság biztosítása, továbbá az antiszemitizmus és a homofóbia elutasítása. A muszlimok körében ezek jóval kevésbé találnak elismerésre, mint a többségi társadalomban, de mégsem megengedhető az általánosítás e kisebbség egészére nézve. Mit mond ezekről a Korán és az iszlám hagyomány? Miként alakul a muszlimok bevándorlása és beilleszkedése a nyugati társadalomba? Miért jelképezi a fejkendő a nők alárendeltségét? Mi történt Kölnben 2015 szilveszterén? Mit jelent ma a muszlimok zsidóellenessége? Hogyan fest a homoszexualitás muszlim nézőpontból? Szabad-e kritizálni, sőt csúfolni az iszlámot és annak prófétáját? A muszlimok olyan mértékben különülnek el a többségi társadalomtól, amilyen mértékben másnak tartják magukat, és amennyire másokként kezelik őket. Integrációjuk nem alaptalan remény, szegregációjuk viszont tagadhatatlan tény.

A történet korunk egyik leglátványosabb és leginkább zavarba ejtő problémáját, a terrorizmust elemzi a múlt század második felében működő német terrorista csoportok - köztük a RAF, a Vörös Hadsereg Frakció - példáin keresztül. Hősei fiatalok, akik tele vannak erkölcsi felháborodással, bosszúvággyal, a változtatás radikális óhajával. Feltétlen szolidaritást hirdetnek az elhúzódó háborúba sodródott vietnámiakkal. Spangliznak, ideologizálnak, szabadon szeretkeznek, időnként bombát gyártanak, meg bankot rabolnak. A könyv a maga nemében egyedülálló vállalkozás: annak feltérképezése, hogyan indultak el a bosszúállás szomorú angyalai a szomszédból, a családból az illegális háború mezejére. Több mint érdekes, hogy a nemzetközi kapcsolódásokon túl még magyarországi szála is akad ennek a sokágú és sokszereplős történetnek. Sausic Attila legújabb könyve rendkívül alapos kutatómunka eredménye: tényirodalom finom lélekrajzokkal és színes korleírásokkal. Darvasi László ajánlásával. Sausic (Schauschitz) Attila 1952-ben született Budapesten. 1983-ban Nyugat-Berlinbe disszidált családjával, jelenleg is Berlinben él. Újságíróként először a Szabad Európa Rádiót, majd a Magyar Narancsot tudósította. Számos írása jelent meg az Élet és Irodalomban.

„Csupa tabu. Csupa olyan fogalom, olyan jelenség és olyan leírás, amiről még mindig – egy prűd, egy képmutató, egy álszent társadalom alázatos szolgáiként – magányosan és szégyenkezve gondolkodhatunk. A sperma a magyar nyelvben szitokszó. A női nemi szerv a szajhaság tárgyiasított jelképe. Az azonos neműekkel való kapcsolat fertő, az elfajzás része. A nemi tevékenység konkrét gyakorlata megrontás, bűngyakorlás. Az önkielégítés megbetegítő szégyenletesség, szent borzadály. A monogámia lehetetlenségéről aztán szót se ejtsünk. Sauschitz Attila, író és újságíró könyve fölszabadultan, az irónia gyöngéd erejével, megannyi tudományos ismeret birtokában veszi sorba a szexualitás történetiségével, az evolúció folyamatával kapcsolatban fölállított piros lámpák sorát. Ez az út, a könyv tapasztalata szerint, nem elsősorban szégyenkezésre méltó, hanem inkább izgalmas és kalandos. Igazi fölfedezés, a kiscserkészek és a kisnővérek kijönnek a napra a fullasztó hátsó szobákból. A szerző esszéinek gyűjteménye roppant szórakoztató, fölvilágosultsága magával ragadó, és ráadásul könnyed is, mint egy jól sikerült, felhőtlen randevú.” (Darvasi László)