Szávai Attila

A mi univerzumunk, a mi világunk. Ez fűzi egymásba Szávai Attila évszakokon, tereken, településeken és embertípusokon átívelő novelláit. A szereplők hol ostobák és esetlenek, hol józanok és bölcsek, éppúgy, mint mi magunk. Egy a félelmünk, az örömünk, még ha a kapcsolataink kuszák és kibogozhatatlanok is. A természetet és az ember közvetlen környezetét művészien, az emberi történetekre érzékenyen ábrázolja, gyakran visszatérő motívumok segítségével, mint a vadászat iránti kötődés, a városi és falusi élet sajátosságaira való reflektálás. A lelkünkben megbújó helyszínekről és formákról, az emberi lét olykor szomorú, olykor humoros mélységeiről készült közeli pillanatképek ezek a szövegek, melyek a bennünk rejlő távoli vidékekre kalauzolják az olvasót.

„Nézzük a kora tavaszi hóesést. Közelebb bújsz, a lustán aláhulló hópehelyseregbe bámulsz, egészen a havazás mélyére, mintha közelségem élesítené a fókuszpontodat. Azt mondod, már gyerekként is versenyeztél önmagaddal, mikor, hogyan tudsz egy havazásban legmesszebb látni, legmesszebb tudni benézni a hópelyhek közé, nem elakadni az egyes pelyheken, úgy nem ér, arra mindenki képes. Hanem benézni, mondod és mikor már nem a havazást látod, bizalmaskodsz, hanem saját tested részeként éled meg a hóesést, na, az a tuti, fejez be széles mosollyal, mint gyermek, aki bevallotta egy titkát, amit nem értenének a szülők, a többiek előtt meg ciki lehet.”

Szávai Attila 1978.04.12.-én született Vácott. Jelenleg a nógrád megyei Rétságon él. Tanulmányait Vácott, Rákospalotán (Kovács Pál Gimnázium), majd Budapesten végezte (Budapesti Kommunikációs Főiskola – OKJ-s újságíró szak). Tagja a balassagyarmati Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaságnak, alapító tagja a rétsági Spangár András Irodalmi Körnek. Számos hazai és külföldi lap állandó magyarországi szerzője, több irodalmi díj és szakmai elismerés követi eddigi művészeti munkáját. Elsősorban prózai írásai ismertek, de versei is több szépirodalmi antológiában olvashatóak. Novelláira jellemző az irónia, humor, lírai képek, szatíra, a groteszk és az abszurd.