Szávai Attila

Szávai Attila 1978.04.12.-én született Vácott. Jelenleg a nógrád megyei Rétságon él. Tanulmányait Vácott, Rákospalotán (Kovács Pál Gimnázium), majd Budapesten végezte (Budapesti Kommunikációs Főiskola – OKJ-s újságíró szak). Tagja a balassagyarmati Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaságnak, alapító tagja a rétsági Spangár András Irodalmi Körnek. Számos hazai és külföldi lap állandó magyarországi szerzője, több irodalmi díj és szakmai elismerés követi eddigi művészeti munkáját. Elsősorban prózai írásai ismertek, de versei is több szépirodalmi antológiában olvashatóak. Novelláira jellemző az irónia, humor, lírai képek, szatíra, a groteszk és az abszurd. 

„Nézzük a kora tavaszi hóesést. Közelebb bújsz, a lustán aláhulló hópehelyseregbe bámulsz, egészen a havazás mélyére, mintha közelségem élesítené a fókuszpontodat. Azt mondod, már gyerekként is versenyeztél önmagaddal, mikor, hogyan tudsz egy havazásban legmesszebb látni, legmesszebb tudni benézni a hópelyhek közé, nem elakadni az egyes pelyheken, úgy nem ér, arra mindenki képes. Hanem benézni, mondod és mikor már nem a havazást látod, bizalmaskodsz, hanem saját tested részeként éled meg a hóesést, na, az a tuti, fejez be széles mosollyal, mint gyermek, aki bevallotta egy titkát, amit nem értenének a szülők, a többiek előtt meg ciki lehet.”