Shlomo Avineri

Ma Budapesten, a Dohány utcai zsinagóga előtti tér Herzl Tivadar - azaz Theodor Herzl - nevét viseli, mert itt állt valaha az a ház, amelyben 1860-ban a világra jött "a zsidó állam megálmodója", ahogy az emléktábla írja. Itt is élt, és a budapesti Ev angélikus Gimnáziumot látogatta, amíg tizennyolc éves korában Bécsbe nem költözött a család. Herzl, aki az Osztrák-Magyar Monarchia liberális légkörében nevelkedett, valójában nem politikusnak született, hanem sokkal inkább gondolkodónak; az antiszem itizmus megállíthatatlannak tetsző terjedése, és főleg a kelet-európai - oroszországi - zsidóság mérhetetlen nyomorúságának, kitaszítottságának, és elnyomatottságának a megismerése tette azzá, és késztette élete főműve, A zsidó állam megírására. 18 98 októberének végén az egyiptomi Alexandriából Jaffa felé tartott egy Rosszija nevű kis gőzös. Utasai közt volt Theodor Herzl és a Palesztinába utazó cionista küldöttség másik négy tagja is; azt tervezték, hogy Jeruzsálemben találkozni fognak a szentföldi látogatáson tartózkodó II. Vilmos német császárral. Két évvel azelőtt Herzl még sikeres bécsi újságíró volt, és némileg kevésbé sikeres színpadi szerző, de politikai ambíció nem voltak. 1896-ban azonban, amikor megjelentetett egy röpiratot A zsidó állam címmel, melyben a zsidó kérdés politikai-territoriális megoldását szorgalmazta, mindez egy csapásra megváltozott. A következő évben cionista kongresszust hívott össze Bázelben. A Kongresszus megalakította a Cionista Világszervezetet, mel ynek céljául palesztinai zsidó haza megalapítását tűzték ki, melyet elismer és szavatol a nemzetközi jog. A cionista szervezet megalapítása nem vert nagy hullámokat sem a zsidó közvéleményben, sem a nemzetközi sajtóban, és fennállása első két esztendejében politikai és közéleti jelentősége is csekély maradt. Herzl ezalatt a kétségkívül mindent elkövetett, hogy kapcsolatokat építsen ki európai államférfiakkal és vezető közszereplőkkel, ám nem sok sikert ért el. Most azonban, alig tizenöt hónappa l a bázeli kongresszus után, Herzl azért utazott Jeruzsálembe, hogy ott nyilvános kihallgatáson fogadja őt a világ egyik leghatalmasabb és legfontosabb vezetője... Shlomo Avineri, izraeli politológus, közéleti személyiség, a jeruzsálemi Héber Egyetem politológus professzora, a Yale, a Cornell, a University of California, az Oxford és a Central European University vendégprofesszora. 1996-ban neki ítélték az Izrael-díjat, a legmagasabb rangú állami kitüntetést. Számos politikai filozófiai írás szerzője, Marx és Hegel mellett a korai cionista gondolkodók, Moses Hess és Theodor Herzl munkáival foglalkozott. Könyveit számos nyelven kiadták.

Profesor politologie na Hebrejské univerzitě v Jeruzalémě Shlomo (Šlomo) Avineri (1933) je autorem monografie věnované zakladateli politického sionismu Theodoru Herzlovi. Kniha není určena jen těm, kdo se zajímají o dějiny Státu Izrael, ale všem, které zajímá historie Evropy na sklonku 19. a na počátku 20. století. Shlomo Avineri konfrontuje události tohoto období, tak jak je ve svých denících zaznamenal Theodor Herzl, tedy jeho očima, s veškerými planými nadějemi, omyly, ale i prozíravostí a smyslem pro diplomatické jednání, s vlastní analýzou tehdejšího společenského vývoje. K němu patřilo selhání demokratických institucí ve Francii a krize rakousko-uherského mocnářství a s ní související vzrůst populismu, nacionalismu a antisemitismu. Právě Herzl patřil k těm nemnohým, kteří správně vytušili, jak velké nebezpečí se v tomto směřování skrývá a jak naléhavě Židé potřebují své útočiště – vlastní stát. Avineriho styl je ke čtenáři velmi vstřícný, píše poučeně a přitom poutavě, dokáže zdůraznit dějinné paradoxy, kombinovat osobní pohled s perspektivou historického a společenského kontextu i s naší současností.