Ottó Babarczi-Schwartzer

Lehet-e mindig a szeretet a válasz a körülöttünk tomboló gyűlöletre? A nyírbátori származású Baba Schwartz memoárja rendhagyó holokauszt-történet. A szerző az egyre szorongatóbb zsidótörvények idejéből a családi fészek melegére emlékszik leginkább, a világ megismerésének izgalmára, a szülőváros otthonosságára. A normális életet leromboló háborúból emberi arcokat visz magával, a Nyírbátorból elhurcolt háromezres zsidóközösség sorsában a megőrzött humánum pillanatait fedezi fel. A haláltáborok borzalmait, a gázkamrába küldött apa elvesztését örökös béketűréssel és mindig megújuló reménnyel viseli. Édesanyjával és lánytestvéreivel túlélték Auschwitz poklát; a család megmaradt része Ausztráliában telepedett le, és kezdett új életet. Baba Schwartz angol nyelven írt, szívbe markoló emlékiratát a melbourne-i Black Inc. 2016-ban adta közre. A Magyarországról elszármazott szerző műve mostantól Baba Schwartz anyanyelvén is olvasható. A Májusi cserebogár egy ultimate szeretetkönyv, amelynek cselekményéhez a világtörténelem legborzalmasabb évei adják a kulisszát.

Kedvenc tanulmányaim lehetővé tették azt, hogy végig figyelhettem sok ember szellemi életének fejlődését és az élet szeszélyének számítom be, hogy meglett korban találkoztam oly férfiakkal, kiket gyermekkoruk óta nem láttam. És mindkét irányban az összehasonlítás azt a tézist állította elém, hogy a későbbi korban észlelt jellemgyengeség csirái már a gyermekkorban is megvoltak, valamint hogy a gyermekkorban észlelt és jellemgyengeségre utaló tünetek nem tűntek el a szellemi élet fejlődése során, hanem azok végig kísérték az individuumot az életben, váltakozó intenzitásban, hullámzásban. Tehát ezek a jelenségek nem tűntek el nyomtalanul és ebben rejlik a veszedelem.