Fredrik Backman strana 8 z 8

Noah életében különleges szerepet tölt be nagyapja, akivel nagyon hasonlítanak egymásra, és akivel minden beszélgetés egy új kalanddal ér fel. Nagyapó már rettentően öreg. Olyan öreg, hogy a dolgok kezdenek elmosódni a fejében. Szeretett számjegyei, remek ötletei, egy sátor a szigeten, a képek a fiáról, az unokájáról, nagyanyó emléke. Mindezek gyönyörűséges, szívszorító képekben kavarognak agyának egyre fáradó tekervényeiben. Olyan, mint egy kihunyóban lévő csillag. Vagy egy különleges táj, amely lassan eltűnik a vastag hótakaró alatt. Ez a kötet az emlékekről és az elengedésről szól. Azért született, hogy az írója megértsen bizonyos dolgokat. És mi, az olvasói is megérthetünk általa valamit. Valami fontosat a búcsúzásról. Mert ez a könyv búcsú és találkozás egyszerre.

„A hokival és az élettel is az a probléma, hogy alig akad bennük egyszerű pillanat. A többi pedig küzdelem.” Két és fél év telt el a zord erdők közepén megbúvó Björnstadban az óta az esemény óta, amit mindenki igyekszik elfelejteni. Csakhogy a bánat és az erőszak beleivódik az emberekbe. Szeretjük a boldogan végződő meséket, de a lelkünk mélyén tudjuk, hogy nem mindegyik lehet az. Ezúttal egy hatalmas viharral kezdődik minden. Valaki, aki már régóta távol volt, hazatér. Valakit eltemetnek. Valaki szerelmes lesz. Valaki az NHL-ről álmodik, valaki pedig bosszúról. Valaki igyekszik rendbe hozni a házasságát, valaki pedig megpróbálja megmenteni a gyermekeit. Valaki gyűlöl, valaki küzd, valaki fegyvert fog. És nem minden szerettünk éri meg az öregkort. Mit jelent a család? Mit jelent egy hokiklub? Mit jelent egy város? És mit vagyunk készek feláldozni azért, hogy mindezt megóvjuk? Erről mesél Fredrik Backman a Björnstad-trilógia befejező kötetében.

Elsa má sedem rokov a je komplikovaná. Vlastne ju za takú označujú, a to len preto, že nemá „vymetenú hlavu“, aj keď podľa zaužívaných noriem sa to od nej v jej veku ešte očakáva. Jej najlepšou, v skutočnosti jedinou priateľkou je sedemdesiatsedemročná babička. Tá kedysi bola vychýrenou a úspešnou chirurgičkou, no dnes jazdí bez vodičského preukazu a nelení sa jej nevítaných návštevníkov domu z balkóna ostreľovať paintballovou puškou. Ľudia o nej tvrdia, že je čulá, ale iná. Bláznivá. Ibaže babička je génius, ovláda tajný jazyk a má vlastné kráľovstvo, v ktorom všetko funguje inak. Presne tam zaviedla vnučku Elsu, keď sa jej rodičia rozviedli a v škole ju šikanovali. Kráľovstvo Miamas je ich útočisko. Jedného dňa však babička ochorie a dozvie sa, že zomiera. Milovanej vnučke Else ešte pripraví posledné dobrodružstvo – v podobe série listov, v ktorých sa ospravedlňuje susedom. Ich doručovanie zavedie Elsu na výpravu plnú stretnutí, napríklad s militantnými zástancami spoločenstva vlastníkov bytov, s fanatickým kávičkárom, s bojovým psom, s monštrom, s ožrankou aj hroznou babizňou. Pri dobrodružnom putovaní sa Elsa učí akceptovať smrť blízkych a krok za krokom odhaľuje pravdu o kráľovstve Miamas a svojej babičke.

Stačí jediný naozaj, ale naozaj zlý nápad. Viac netreba. Pri obhliadke bytu sa nešikovný a neúspešný bankový lupič zamkne s premotivovanou realitnou maklérkou, s dvoma notorickými obdivovateľmi Ikey, s nepríjemnou multimilionárkou, so smutnou starou dámou, so ženou vo vysokom štádiu tehotenstva, s neznesiteľným starým dudrošom, s králičou hlavou – a neuveriteľne bláznivá tragikomická rukojemnícka dráma je na svete! Lupič sa nakoniec vzdá a rukojemníkov prepustí, ale keď do bytu vtrhnú policajti, nájdu ho prázdny. Pri následných svojských výsluchoch svedkov spoznávame ich pozoruhodné verzie a názory na to, čo sa v skutočnosti stalo. Z výpovedí pripomínajúcich komplikovanú skladačku vyplynie niekoľko otázok: Ako sa lupičovi podarilo uniknúť? Prečo sú všetci rukojemníci uštipační, nevrlí a zlostní? Čo sa to vlastne deje s ľuďmi?

"Vrávoravý pokus otce vysvětlit dvouletému synovi, jak funguje svět. Fredrik Backman vtipně stírá všechny úzkosti a nedostatky rodičů jednadvacátého století v půvabné knize plné poctivých obav a nepodmíněných vyznání lásky, která zasáhnou čtenářovo srdce. Mému synovi. Už teď tě prosím o prominutí. Za všechno, co udělám špatně. Za všechno, k čemu se nedostanu. Za minibus. Za šortky. Za tričko „Toto krásné tělo vytvořilo pivo“. Za snahu dát si „high-five“ s tvými kamarády. Za tuhle knihu. Knihu o věcech, které si myslím, že bys měl vědět o světě. O fotbalu, IKEA, o tom, jaké je být mužem, o Bohu a smažené zmrzlině Snickers. O tom, jaké je to ztratit klíče od auta a proč musel taťka zabít zpívající plastovou žirafu. Většina této knihy je o snaze být dobrým rodičem. Protože chci, abys věděl, že jsem vážně udělal to nejlepší, co jsem mohl. Nikdo negoogloval tolik jako já."

Audiokniha Životní terno, kterou napsal Fredrik Backman. Je noc před Štědrým dnem a nemocniční chodbou kráčí žena v tlustém šedém svetru, aby si odvedla jednoho z nás.