Ildikó Bajcsi

A Trianont követően Csehszlovákiába került magyarság önmeghatározásában, valamint az új - immár kisebbségi - helyzet feldolgozásában fontos szerepe volt annak az első értelmiségi nemzedéknek, amelynek tagjai a csehszlovákiai egyetemek cserkészköreiben találtak egymásra, s akiknek egyik legerősebb csoportja 1928-ban Sarló név alatt szerveződött mozgalommá. Ez az 1900-as évek elején született, kisgyerekként még a Monarchiában szocializálódó, de már jórészt a kisebbségi helyzetben felnőtté váló generáció volt az első, amelynek a családi neveléstől az iskolákon át egészen a pályakezdésig minden ponton szembesülnie kellett azzal, hogy életének, identitásának állampolgári, jogi, gazdasági, foglalkozási feltételeit nem a magyar, hanem a csehszlovák nemzetállam határozza meg, miközben anyanyelvi, kulturális, történeti önazonossága magyar maradt. A Sarló mozgalomban megszerveződött fiatal értelmiség a kisebbségi helyzetben felerősödött nemzeti és szociális problémáknak a felmérését és megoldását tekintette elsődleges feladatának. Ezek középpontba állításával, összekapcsolásával pedig az alapvetően nemzedéki szerveződésben fokozatosan egyre nagyobb hangsúlyt kapott a baloldali tájékozódás. A kötet célja a Sarló mozgalom történeti leírása mellett a pár évre szoros eszmei közösséget alkotó fiatal értelmiségi nemzedék egyéni és közösségi identitásának, valamint a csehszlovákiai magyarságról alkotott véleményének a vizsgálata. Ezzel párhuzamosan az államváltás következményeit, az állampolgári és a nemzeti lojalitás folyamatos konfliktusait elemzi. A mű olyan elfogulatlan és kiegyensúlyozott mélyelemzésre törekszik, amelyre a mozgalom történetének egészére vonatkozóan mások még eddig nem vállalkoztak.

Bajcsi Ildikó kötete a Csehszlovákiában eltérő keretek között szocializálódott délszlovákiai zsidóság jogfosztását mutatja be a Felvidék 1938-as visszacsatolását követően Komárom és környéke példáján. A könyv első felében a helyi zsidó közösség sorsában beállt változásokat követi nyomon az 1938. november 2-i első bécsi döntéstől 1941 augusztusáig, vagyis a harmadik zsidótörvény kihirdetéséig. A szerző kitér a zsidóság nemzeti lojalitásának megkérdőjelezésére, a gazdasági őrségváltás lokális folyamataira, és bemutatja a helyi közigazgatás hozzáállását a harmadik zsidótörvényhez. A kötet további részében szemlélteti a helyi sajtóban megjelent zsidóellenes sztereotípiákat, és betekintést nyújt a negyedik zsidótörvény végrehajtásának helyi folyamataiba. Végül tárgyalja a komáromi és a környékbeli zsidóság gettósításának, kifosztásának és deportálásának folyamatát, továbbá bemutatja a nyilas hatalomátvételt követő eseményeket is.