László Bakos

Az izgalmas történelmi kalandregény az 1241-42-es tatárjárás korába repíti vissza az olvasót, mely az ismert események bemutatása mellett igyekszik feltárni azokat az okokat is, amelyek a tragikus végkifejlethez, a Magyar Királyság - szerencsére csak átmeneti - pusztulásához vezettek. Névtelen és ismert hősök próbálják, akár saját életük árán is, megállítani a "fekete áradatot", a mongol inváziót, megmenteni - sajnos nem mindig sikerrel - a kisebb-nagyobb közösségeket. Közéjük tartozik a regény főhőse, a harcok során szegény falusi gyerekből királyi vitézzé emelkedő Nána, valamint legfőbb segítője, a mordvin származású Moksa, akinek népét a tatárok szolgasorba kényszerítették. Egy efféle vészhelyzetben természetesen összefogásra lenne szükség. De vajon mindenki a hazáját, a népét és az uralkodót védelmezi, vagy vannak, akik együttműködnek a megszállókkal? Akik kihasználva honfitársaik szorult helyzetét, saját vagyonukat és hatalmukat akarják növelni? Mindezekre a kérdésekre éppúgy választ kapunk a regényből, mint arra, hogy van-e köze a címben szereplő ritka madár megjelenésének a szörnyű eseményekhez... "Vannak jók, és vannak rosszak, de a legtöbben csak sodródnak az árral vagy a tömeggel - és sokszor csupán a véletlenen múlik, ki melyik oldalra kerül.Az azonban bizonyos, hogy a sötét erőket csak összetartással, barátsággal és szeretettel lehet legyőzni."

Fúj a szél!Elsodorja a futóhomokot, s alatta feltárul a múlt, Bene vitéz kalandos élete.A honfoglalás kori harcosé, aki még Levédiában született, és Etelközön át érkezett a Kárpát-medencébe, hogy élete végén részt vegyen a Brenta menti csatában.Tanúja volt a magyarok dicső korszakának, harc és veszteség kísérte életét, de öregkorára megtalálta a békét és a nyugalmat.  

Uros, Márton-hegyi /Pannonhalmi/ apát a magyar bencés rend legkiemelkedőbb alakja. Az 1200-as évek fordulóján élt. Érdekes, kalandos életének eddig kevés emléket állítottak, pedig korának meghatározó szereplője volt. Az apát című történelmi regény ezt az életutat igyekszik bemutatni. Tihanyi, majd Márton-hegyi apátként rendbe tette a rábízott közösségek birtokait. Ha kellett fegyverrel, vagy perrel, de ha kellett az istenítélet különböző formáitól sem riadt vissza. Bajvívóval, vagy a tüzes vas próbával, is védte a monostora érdekeit. Elérte, hogy a közössége a Montecassinoi apátsággal megegyező jogokkal bírjon.  Kalandos élete során többször megjárta Rómát, és részt vett II. András király Szentföldi hadjáratában. 1242 telén megvédte a tatároktól monostorát. Nem csak fegyverrel, pénzzel is támogatta az ország védelmét. A menekülő királyt 800 márka ezüsttel segítette.