József Balatoni

A Kamaszkór egy sokszínű használati útmutató kamaszokhoz, amely éppolyan sokféleképp világítja meg a kamaszok viselkedését, mint amilyen sokfélék ők maguk – és amilyenek mi, felnőttek is vagyunk, A különböző nézőpontok segítenek a kamaszokkal való együttműködés kialakításához, akár szülőként, akár tanárként vagy edzőként foglalkozunk velük, de ehhez először is emlékeznünk kell arra, hogy mi is voltunk ám kamaszok. Ha felidézzük akkori megéléseinket, rá fogunk döbbenni, hogy tulajdonképpen a mostani kamaszok is ugyanazt akarják, amit egykor mi, csak egy másmilyen világban kell boldogulniuk, és más eszközökkel, más úton szeretnék elérni a céljaikat, megvalósítani az álmaikat. Ha szerencsénk van, megérthetjük, de ha nem, akkor is elfogadhatjuk őket, és ami a legfontosabb: figyelhetünk rájuk, mert az mindennél többet ér. BALATONI JÓZSEF, Jocó bácsi, a médiából ismert tetkós töritanár a Kamaszharc, az Osztályharc, a Tanulj szabadon, taníts szabadon!, az Önharckép és a Tanár vagyok! És? című kötetek után immár a hatodik könyvét adja közre.

Őszinte vallomás pedagógiai felhanggal "Az az általános vélekedés a sikeres, tehetséges vagy éppen gazdag emberekkel szemben, hogy nekik csak megszületni volt nehéz, az élet a tenyerén hordozza őket, minden az ölükbe hullik, nekik minden könnyen megy... Mert ugye amíg nem járunk a másik cipőjében, nem éljük az életét, addig nem is tudjuk, hogy neki milyen lehet, nem tudjuk, milyen nehézségekkel, vívódásokkal kell szembenéznie annak, akinek látszólag csodálatos élete van." Egy kis faluból származó dadogós fiú, aki bebizonyította a nagyvilágnak, hogy igenis értékes és sikeres tud lenni egy tanár. Jocó bácsi - ahogy mindannyian ismerjük - nem kevés megpróbáltatáson ment át eddigi életében. Átélte, megharcolta a nehézségeket, és tanulságaikat beépítette pedagógiai módszereibe is, legyen szó veszteségekről, így vagy úgy megdolgozott traumákról, közösségi életről, szerelemről, beilleszkedési nehézségekről, függőségről, de akár az önismeret és önértékelés területéről - azaz mindenről, ami alakíthat bennünket. Vidékről városba, onnan a rivaldafénybe - hosszú és küzdelmes út vitt a mai influenszerségig. De Jocó már kiskorában is elsősorban tanár akart lenni, és ezt meg is valósította. Új könyvében a saját történetein, kudarcain és sikerein keresztül tanít, ahogyan ő tud, nyíltan, őszintén, kendőzetlenül.

Dr. Horolovszky Tamás harmincegy éves jogtanácsos rég belefásult, beleszürkült látszólag gondtalan, kényelmes életébe. Ám egy napon kezébe kerül kamaszkori naplója, és a találkozás Horival, hajdani önmagával rádöbbenti, hogy változtatnia kell az életén. Hiszen annak a tizenhét éves fiúnak voltak vágyai, álmai, világmegváltó tervei. Talán még nincs késő, és dr. Horolovszky Tamás is valóra válthatja őket. Balatoni József előző két regénye, az Osztályharc és a Kamaszharc immár felnőtt hőse tehát mindent hátrahagyva repülőre ül, és nekivág élete legnagyobb kalandjának. Van egy elválaszthatatlan útitársa is, a naplója. Azt olvasgatja, ha megerősítésre, iránymutatásra van szüksége. Merre induljon, mit tegyen? Végül egy haiti árvaházban kezd dolgozni önkéntesként, és ez az olykor szélmalomharcnak tűnő, máskor lelkesítő munka nemcsak a világról és az élet értelméről való elképzeléseit, de őt magát is megváltoztatja. Hiszen ebbe a távoli országba a Föld minden tájáról érkeznek önkéntesek, és velük együtt Tamás jót és rosszat, örömöt és bánatot is megélhet. A szerelem is rátalál, de egy balul sikerült kirándulás miatt élete egyik legboldogabb pillanatában megérinti a halál szele. Ez a megrázó élmény segít neki továbbmenni azon a belső úton, amelyen komfortzónájából kilépve elindult. Most már elég erőt talál magában ahhoz, hogy megküzdjön önmagával, régi énjével és a rá váró nehézségekkel. Balatoni József fordulatos és elgondolkodtató új regénye két út története. Az egyik a nagyvilágba, egy távoli, izgalmas országba vezet minket, a másik egy önmagát kereső fiatalember gondolatainak és érzelmeinek belső, nem kevésbé izgalmas világába. Ez a kettős utazás talán nekünk is segít majd eligazodni saját életünkben.

Balatoni József új könyve, az Osztályharc, a tanévnyitótól az érettségiig követi egy osztály diákjainak az életét. Azét az osztályét, ahová Jocó bácsi első regényének főhőse, Hori, azaz a későbbi dr. Horolovszky Tamás jogtanácsos is járt. A 12. C-ben sűrűn történnek a dolgok, itt még a mindennapok sem unalmasak. Bulikról, balhékról, önfeledt, boldog, vagy éppen szomorú pillanatokról, nagy kitárulkozásokról és vallomásokról, fellobbanó és kihűlő szerelmekről, a másik és a másság elfogadásáról szólnak a hol mulatságos, hol megható történetek. Na és persze a tanulásról, a nagy próbatételre való felkészülésről. A felnőtté vagy legalábbis az éretté válás érzelmi buktatóiról, amelyeken mindenkinek át kell esnie. Az ötös fogat, az öt elválaszthatatlan jóbarát, Ambrus, Peti, Gabi, Hori és Laci, a lányok, Szilvi, Lizi, Hanna és a többiek a határokat feszegetve vívják harcukat, önmagukkal, egymással, családjukkal, tanáraikkal. Nem könnyű közel férkőzni hozzájuk, hát még segíteni nekik - ez a tanáraik dilemmája. Azoké a tanároké, akik életcsomagjaikat nem tudják az iskola kapuján kívül letenni, hogy csak a tanításra összpontosítsanak. Nem csoda hát, hogy a tanáriban is puskaporos néha a hangulat, egymásnak feszülnek és robbannak az indulatok a liberálisabb elveket vallók és a szigorú rendet-fegyelmet követelők között. A 12. C-sek szerencséjére az ő osztályfőnökük, Zoli bá' amúgy Jocó bácsisan kormányozza tanítványait az érettségi és az önmagukra találás felé. Balatoni József fordulatos, sokszínű, humoros regénye olyan fikció, amelynek egyes epizódjait maga az élet írta... BALATONI JÓZSEF, azaz Jocó bácsi, a televíziós vetélkedőből és a média különböző felületeiről jól ismert tetkós töritanár. Szakmai celebként már sokan találkoztak vele országszerte - most pedig a Kamaszharc és a Tanulj szabadon, taníts szabadon! után már a harmadik könyvét adja közre.

A sikeres Kamaszharc után új könyvvel jelentkezik Balatoni József, alias Jocó bácsi, a tetkós töritanár, aki tisztában van vele, hogy ismertsége és népszerűsége dacára nem mindentudó. Néha bizony gyűrött a pólója, krétaporos a nadrágja, olykor fáradt és nyűgös, hiszen ő is csak „emberből van”. Mégis rendületlenül igyekszik elérni, hogy minél több gyerek szeressen iskolába járni, szeressen tanulni. Kell ennél több? Jocó bácsi ízig-vérig pedagógus, akinek három alaptézise az őszinteség, az egyenrangúság és a bizalom. Aki meg van győződve róla, hogy legjobb tanítómesterei maguk a gyerekek. És ők a tükör is, amelyben legtisztábban, legpontosabban láthatja magát. Ebben a sokszínű könyvében is, ahol a wmn.hu oldalon és a Felelős Szülők Iskolájában megjelent szakmai cikkeit és könnyed, szórakoztató írásait gyűjtötte egybe, kilép a komfortzónából. Azt vallja, a gyerekekhez vezető út a játék. Akkor az iskolában nem tanulni kell? De igen, csak másképp. Erre a legmegfelelőbb módszernek az élmény alapú oktatást tartja, mert ott nem kész ismereteket kapnak a gyerekek, ott felfedezéseket lehet tenni, határokat feszegetni, játszva tanulni és tanulva játszani. A cél: élvezetessé, változatossá tenni a tanulást, szabadságot adva olyan képességeket kifejleszteni, úgy nevelni, hogy értelmes, nyitott, életrevaló gyerekek kerüljenek ki az iskolából. Jocó bácsi még egy nagyon fontos dolgot tud: azt, hogy a kamaszoknak törődésre, őszinteségre van szükségük, arra, hogy valaki meghallgassa őket, figyeljen rájuk. Visszajelzéseket várnak a munkájukról, a tetteikről, a személyiségükről. Jocó bácsi igyekszik a legjobb képességei szerint mindezt megadni nekik – mert szereti őket. A Tanulj szabadon, taníts szabadon! olyan könyv, amelyben pedagógus, szülő és gyerek élményeket és módszereket talál ahhoz, hogy a kíváncsiságát és a nyitottságát megőrizve tudjon, szeressen tanulni és tanítani, kérdezni és felfedezni… akár fejen állva is!