Somkuti Bálint

Az első posztmodern háború - Az orosz-ukrán háború katonai, biztonságpolitikai tanulságai című könyv I. kötete az előzményektől a 2023. júniusi Prigozsin-lázadásig tárgyalja a határaink mentén zajló háború eseményeit. A mű katonai szempontból, tudományos-ismeretterjesztő stílusban mutatja be az orosz-ukrán konfliktust, az előzményektől kezdve egészen a haditechnikára és a világrendre gyakorolt várható hatásáig. A nyugati és orosz forrásokat egyaránt felhasználó elemzés realista módon, a nyilvánosságra hozott célok, a geopolitikai korlátok, a hadtörténelmi tapasztalatok és a katonai lehetőségek szemszögéből közelíti meg az orosz agresszióval szemben harcoló Ukrajna küzdelmeit. A szerző nem törekszik egységes időrendi szerkezetbe foglalni a harcokat, ahogy a folyamatban lévő háború katonai történetének megírása sem célja. Mivel jelenleg mindkét oldal bizalmasan kezeli veszteségeit, a bevethető erők nagyságát, illetve a küzdelmekből levont következtetéseit, ez a törekvés hiábavaló is lenne. A könyv fő célja a háború azon katonai és biztonságpolitikai érdekességeinek, összefüggéseinek közérthető bemutatása, amelyek nemcsak a téma iránt érdeklődők, hanem a szélesebb nagyközönség figyelmére is számot tarthatnak. Dr. SOMKUTI BÁLINT: Hadtörténész, biztonságpolitikai elemző. Fő kutatási területe a modern érdekérvényesítés, ezen belül napjaink katonai műveletei, valamint a nem-hagyományos módszerek, elsősorban a gerilla- és irreguláris hadviselés. 2008-ban szerezte meg történészi diplomáját a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karán, 2012-ben védte meg a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi Iskolájában disszertációját, amelynek a 4. generációs hadviselés volt a témája. 12 évnyi, multinacionális cégeknél eltöltött idő után egyaránt dolgozott az állami szférában, újságíróként és vállalkozóként is. Kiemelt érdeklődési köréhez tartoznak a jelen és a múlt hadiflottái és légierői, valamint a haditechnika és a hadtudomány.  

Az orosz-ukrán háborúról szóló könyv második kötete a 2023 júniusi Prigozsin lázadás ismertetésével kezdődik, és a 2025 tavaszáig tartó eseményekbe nyújt betekintést.Folytatva az első kötetben megkezdetteket, elsősorban biztonságpolitikai szempontból, tudományos-ismeretterjesztő stílusban tárgyalja az első "igazság utáni vagy túli" háború katonai, külpolitikai, haditechnikai eseményeit.A szerző a történtek leírásában továbbra is egyaránt támaszkodik nyugati és orosz forrásokra, fenntartva Tacitus alapelvét: "Sine ira et studio!"Célja, hogy közérthető módon mutassa be a háború olyan katonai, biztonságpolitikai érdekességeit, összefüggéseit, amelyek nemcsak a hadtörténelem és külpolitika iránt érdeklődők, de a szélesebb nagyközönség figyelmét is felkelthetik.Dr. SOMKUTI BÁLINT: Hadtörténész, biztonságpolitikai elemző. Fő kutatási területe a modern érdekérvényesítés, ezen belül napjaink katonai műveletei, valamint a nem-hagyományos módszerek, elsősorban a gerilla- és irreguláris hadviselés. Történészi diploma után 2012-ben védte meg a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi Iskolájában disszertációját, amelynek a 4. generációs hadviselés volt a témája. 12 évnyi, multinacionális cégeknél eltöltött idő után egyaránt dolgozott az állami szférában, újságíróként és vállalkozóként is. Kiemelt érdeklődési köréhez tartoznak a jelen és a múlt hadiflottái és légierői, valamint a haditechnika és a hadtudomány.

Az első posztmodern háború – Az orosz-ukrán háború katonai, biztonságpolitikai tanulságai című könyv I. kötete az előzményektől a 2023. júniusi Prigozsin-lázadásig tárgyalja a határaink mentén zajló háború eseményeit. A mű katonai szempontból, tudományos-ismeretterjesztő stílusban mutatja be az orosz-ukrán konfliktust, az előzményektől kezdve egészen a haditechnikára és a világrendre gyakorolt várható hatásáig. A nyugati és orosz forrásokat egyaránt felhasználó elemzés realista módon, a nyilvánosságra hozott célok, a geopolitikai korlátok, a hadtörténelmi tapasztalatok és a katonai lehetőségek szemszögéből közelíti meg az orosz agresszióval szemben harcoló Ukrajna küzdelmeit. A szerző nem törekszik egységes időrendi szerkezetbe foglalni a harcokat, ahogy a folyamatban lévő háború katonai történetének megírása sem célja. Mivel jelenleg mindkét oldal bizalmasan kezeli veszteségeit, a bevethető erők nagyságát, illetve a küzdelmekből levont következtetéseit, ez a törekvés hiábavaló is lenne. A könyv fő célja a háború azon katonai és biztonságpolitikai érdekességeinek, összefüggéseinek közérthető bemutatása, amelyek nemcsak a téma iránt érdeklődők, hanem a szélesebb nagyközönség figyelmére is számot tarthatnak. Dr. SOMKUTI BÁLINT: Hadtörténész, biztonságpolitikai elemző. Fő kutatási területe a modern érdekérvényesítés, ezen belül napjaink katonai műveletei, valamint a nem-hagyományos módszerek, elsősorban a gerilla- és irreguláris hadviselés. 2008-ban szerezte meg történészi diplomáját a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karán, 2012-ben védte meg a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi Iskolájában disszertációját, amelynek a 4. generációs hadviselés volt a témája. 12 évnyi, multinacionális cégeknél eltöltött idő után egyaránt dolgozott az állami szférában, újságíróként és vállalkozóként is. Kiemelt érdeklődési köréhez tartoznak a jelen és a múlt hadiflottái és légierői, valamint a haditechnika és a hadtudomány. Főbb művei: Kis háborúk nagy hatással – Aszimmetrikus hadviselés a modern korban. Zrínyi Kiadó, 2014 (Resperger Istvánnal és Kiss Álmos Péterrel) Negyedik generációs hadviselés – Árnyékháborúk a modern korban. MCC Press, 2024.

A hadseregek működése és a hadviselés módszertana mindig is magán viselte az adott kor társadalmának lenyomatát. Éppen ezért fontos elgondolkodnunk rajta, hogy a hidegháború vége óta napjainkig eltelt évtizedekben miként alakult át a hadviselés, és milyen jelenségekre lehetünk figyelmesek a közelmúltban, illetve a szemünk előtt jelenleg zajló konfliktusok kapcsán. Ha végigtekintünk e változásokon, azt láthatjuk, hogy egyre inkább az olyan hadviselési módok jutnak vezető szerephez, amelyek nem csupán a hagyományos katonai módszerekkel élnek, hanem a társadalom egészére hatással kívánnak lenni. Az új paradigmával kapcsolatban viszont egyelőre még zavaró fogalmi káosz uralkodik. Sokan „hibrid hadviselésről” beszélnek, holott ennek tényleges létezésére nincsen igazi bizonyíték. Ezzel szemben a negyedik generációs hadviselés megjelenését több tapasztalat is igazolja: ez az új módszer maga a korábbi korlátokat elvető nagystratégia, a modern érdekérvényesítésnek a globalizáció hatására átalakult, nemzetközi és belföldi szereplők által használt eszköztára. Egyaránt magába olvaszt civil és katonai módszereket, olcsó, hatékony és könnyen letagadható, így ez a megoldás mindinkább előtérbe kerül a költséges és hosszan elhúzódó hagyományos konfliktusokhoz képest, miközben nem biztos, hogy a Nyugat tradicionális katonai eszközei a jövőben működnek majd vele szemben. A szerző könyvében áttekinti ezen új módszertan elméleti hátterét, és esettanulmányokon keresztül felvázolja az aktuális trendeket, illetve a jövőben várható további változások körvonalait is, hogy minden érdeklődő számára világossá tegye, miként alakul át a hadtudomány napjainkban.