Zsófia Bán
autor
Alétheia él
Silberstein Alétheiának nem csupán a neve, hanem az élete is különleges. Ő Bán Zsófia mozaikokból összeálló családregényének az egyik elbeszélője és főszereplője. Nem véletlenül kapja ezt a nevet 1924-ben klasszika-filológus apjától, hogy aztán hosszú élete során többször is megtapasztalja: kacifántos dolog az igazság. Merthogy szó szerint így hívják: Ezüstkő Igazság. Vagy, ahogy ő maga írja egyik történetében: "Az igazság nem szép, de nincs mit szépíteni rajta." És Alétheia - kevés barátjának és még kevesebb rokonának csak Ali - nem is szépít, amikor mesél. Tárgyakhoz és érzéki emlékekhez kapcsolódó közvetlen, intim és ironikus történeteiben megelevenedik a budapesti zsidó polgárság életvilága és tragédiája, a magyar történelem egy értelmiségi nő perspektívájából a harmincas évektől egészen a Covid-járványig. De az Alétheia él a beszéd mellett a hallgatás könyve is. Az életé és a túlélésé. Erős érv amellett, hogy a családokat nemcsak az elbeszélt történetek, hanem épp az el nem beszélt titkok is tartják egyben. Meg annak, hogy minden családregény a maga módján az. Így lesz a könyv másik főszereplője - és olvasója - Alétheia unokája, aki napjainkban találkozik nagyanyja hagyatékával, és szembesül családja és saját élete örvénylő múltjával.
Alétheia él
Silberstein Alétheiának nem csupán a neve, hanem az élete is különleges. Ő Bán Zsófia mozaikokból összeálló családregényének az egyik elbeszélője és főszereplője. Nem véletlenül kapja ezt a nevet 1924-ben klasszika-filológus apjától, hogy aztán hosszú élete során többször is megtapasztalja: kacifántos dolog az igazság. Merthogy szó szerint így hívják: Ezüstkő Igazság. Vagy, ahogy ő maga írja egyik történetében: "Az igazság nem szép, de nincs mit szépíteni rajta." És Alétheia - kevés barátjának és még kevesebb rokonának csak Ali - nem is szépít, amikor mesél. Tárgyakhoz és érzéki emlékekhez kapcsolódó közvetlen, intim és ironikus történeteiben megelevenedik a budapesti zsidó polgárság életvilága és tragédiája, a magyar történelem egy értelmiségi nő perspektívájából a harmincas évektől egészen a Covid-járványig. De az Alétheia él a beszéd mellett a hallgatás könyve is. Az életé és a túlélésé. Erős érv amellett, hogy a családokat nemcsak az elbeszélt történetek, hanem épp az el nem beszélt titkok is tartják egyben. Meg annak, hogy minden családregény a maga módján az. Így lesz a könyv másik főszereplője - és olvasója - Alétheia unokája, aki napjainkban találkozik nagyanyja hagyatékával, és szembesül családja és saját élete örvénylő múltjával.
Na stiahnutie
13,80 €
Hozd magad formába!
Szeretettel ajánlom ezt a könyvet,
minden nőtársamnak.
Bízom benne, hogy segítségedre lehetek
önismereti utadon, és a könyvet olvasva,
lélekben megerősödve rátalálsz a sajátodra.
Kellemes feltöltődést és élményekkel teli utazást kívánok önmagadhoz!
Vagánybagoly és a negyedik Á
"Van egy város, ismeritek, amellett egy erdő, az erdő mellett iskola. Igen, igen, jól tudjátok! Ebben az erdőben lakik Vagánybagoly! És ebbe az iskolába járnak a híres-nevezetes negyedik Á-sok, akik tavaly persze még csak harmadikosok voltak."
Az előző részben (Vagánybagoly és a harnadik Á) kiderült, hogy mindenki lehet más. Most megtudhatjuk, hogy mindenki láthat mást!
Faber Castell Rafael például egyáltalán nem lát, fehér bottal és sötét napszemüveggel jár iskolába, és újdonsült barátjának, Kohinoórikának is megmutatja, milyen az a nemlátás. Nemhanemka óriáskengurut lát, pedig az létezhetetlen!
Vagánybagoly és a harmadik Á
Ismerjétek meg a harmadik Á-t!
Ide jár Nemhanemka, Pipacs Vili, Kasza Blanka, Varga Liza, Hirlemon Bonifác, Biliboc Valentin, Hardtmuth -Kohinoor és Lakatos Sanyika is. Ahányan vannak, annyi-félék! Van egy szuper tanító nénijük, Mimi néni, aki mindig mindent megold. De van, amikor Mimi néni sem elég: ilyenkor lép a színre Vagánybagoly, aki ott él az iskola melletti erdőben, mindent tud, mindent lát, mindent ért, és segít a gyerekeknek. Vagyis Vagánybagoly egy igazi
szuperhős!
Bán Zsófia (Esti iskola, Turul és dínó, Lehet lélegezni) meséje igazi érzékenyítő mesekönyv, hiszen minden fejezete, minden története arra emlékeztet, amit az alcím ki is mond: mindenki lehet más. Még ha néha ezt nem is mindig olyan könnyű elfogadni és feldolgozni.
Na sklade 1Ks
11,26 €
Amikor még csak az állatok éltek
Mit mondanak a képek, és mit mondhatunk a képek helyett? Hány képünk van saját magunkról és saját kultúránkról? Bán Zsófia új elbeszéléskönyvében számtalan módon teszi fel és válaszolja meg ezeket a kérdéseket.
A tizenöt elbeszélésből álló kötet már címében is felvillantja a Bán Zsófia-történetek egyik visszatérő motívumát. Bán elbeszéléseiben az ember legintellektuálisabb személyiségjegyei közvetlenül találkoznak a benne, bennünk élő animálissal, a mélyben lakozó érzéki-zsigeri teremtménnyel. A két tartomány közötti közvetítésre az az elbeszélői nyelv és pozíció vállalkozik, amely (ön)ironikus kettős ügynökként hol a tudat absztrakt szerkezetét helyezi előtérbe, hol pedig a testek, a nyelven-inneni diskurzusok cserebomlásait írja le. Egyazon ütemben képes ábrázolni és értelmezni. Így pillantjuk meg a Röntgen-sugár feltalálását családi fénytörésben, az apa fotóját a munkaszolgálatról, a Bartók-darabba belesülő zongoristát, az ismerkedést a kínai vendéglőben, a vallomást a taxiban, Karády Katalint Brazíliában, és egy fényképészt az Antarktiszon. A történetek mögött pedig fokozatosan kirajzolódik egy huszadik századi közép-európai család gyakran traumákkal terhes sorsa, az anya és a lány perspektívájából, az apák hiányával. Így lesznek a kötet írásai folyamatos dialógusok, termékeny párbeszédek. Így lesz az olvasó maga is közvetítő. Tolmács és útitárs.
Vypredané
10,35 €
