Ferenc Barnás

A lecturer’s descent into psychological chaos unfolds against the turbulent backdrop of 1990s Budapest. In Other Death, we are thrown into the chaotic life of a forty-year-old university lecturer who is experiencing a sudden, complete psychological and existential breakdown. Afternoons disappear and years chop and change in confusion as he wanders the streets searching for work. Homelessness, alcoholism, and hate are on the rise in 1990s Budapest as symptoms of the regime change. Images flash up from other lives: a Boer pointing a shotgun in Johannesburg, bodies heaped up in the downtown area, a Volkswagen campervan parked by an empty phone box in Switzerland. As he encounters new and historic traumas embedded in the lives and the buildings around him, the unnamed narrator struggles to grasp any coherent identity. It’s only when he starts to work as a gallery attendant, observing the interactions between viewer and artwork, light and space, that he embarks on the slow healing routine towards clarity. In Barnás’s semi-autobiographical novel, meditations on trauma and urban space, image and observation, and spiritual friendships echo the writings of W. G. Sebald and Thomas Bernhard. Like Vertigo meets The Bell Jar, the magnetic language of Other Death draws the reader into the murky workings of a mind severely afflicted.

Amikor a nagybátyámat, a nagy gourmet-t megkérdezte a nagy szakács, milyen volt a vacsora, elégedetten bólintott: ehető, mondta. Így mondom én is erre a könyvre, milyen? – olvasható. Ez nem óvatos understatement, hanem szerintem egy könyv egyik legfontosabb tulajdonsága: olvasható, vagyis élvezhető. …Amúgy is könnyen ragadtatom magam e könyv kapcsán a mindig gyanús szuperlatívuszokra: mestermű. A regény nyelve és tárgya hibátlanul találkozott, csöndes ragyogása van a szövegnek. Pontos és drámai korrajz, lélekrajz, emberrajz. Mit jelent a nincsben lenni, mit jelent a nincs agresszivitásában élni? Mit jelent, amikor minden totális, kint is, bent is, a kiszolgáltatottság, a szorongás, az állam, az apa, minden totális. Mit jelent éhezni? Mit jelent, amikor semminek sem lehet lenni, jónak se? Amikor szeretni sem szabad. De azért mégis szeretünk. Elegáns és nyomasztó könyv. Bátor könyv, amely ismeri a félelmet. Mint a jó irodalom mindig, rólunk szól, éljünk bárhol is a világon. Esterházy Péter „A kórteremben, amely sokkal nagyobb volt, mint a mi otthoni szobánk, főleg azt szerettem, hogy nem kell gondolnom semmire. Eszembe jutott ugyan mindenféle, de az nem gondolás volt, inkább csak összevisszaság és kívánás. Az például nagyon lekötött, hogy milyen lenne, ha Ésapa az egyik útjáról egyszer nem jönne vissza hozzánk, úgy értve, hogy sohasem. Az szintén foglalkoztatott, hogy míg nekem kerekes kocsin tolják be a teát, illetve a többi ételt, a testvéreim nem biztos, hogy vacsorázhatnak. Néha evés közben láttam őket, sokszor csak utána, mivel nem tudtam magamnak parancsolni. Aztán ezt mindig elfelejtettem, úgy, mintha ők nem is lennének. A kórteremben ez volt a másik jó. Sokszor úgy éreztem, mintha én sem lennék. Máskor meg azt képzeltem, hogy úgy vagyok, hogy közben mintha egy másvalaki is volnék.”

Amikor a nagybátyámat, a nagy gourmet-t megkérdezte a nagy szakács, milyen volt a vacsora, elégedetten bólintott: ehető, mondta. Így mondom én is erre a könyvre, milyen? - olvasható. Ez nem óvatos understatement, hanem szerintem egy könyv egyik legfontosabb tulajdonsága: olvasható, vagyis élvezhető.Amúgy is könnyen ragadtatom magam e könyv kapcsán a mindig gyanús szuperlatívuszokra: mestermű. A regény nyelve és tárgya hibátlanul találkozott, csöndes ragyogása van a szövegnek. Pontos és drámai korrajz, lélekrajz, emberrajz.Mit jelent a nincsben lenni, mit jelent a nincs agresszivitásában élni? Mit jelent, amikor minden totális, kint is, bent is, a kiszolgáltatottság, a szorongás, az állam, az apa, minden totális. Mit jelent éhezni? Mit jelent, amikor semminek sem lehet lenni, jónak se? Amikor szeretni sem szabad. De azért mégis szeretünk.Elegáns és nyomasztó könyv. Bátor könyv, amely ismeri a félelmet. Mint a jó irodalom mindig, rólunk szól, éljünk bárhol is a világon.Esterházy Péter"A kórteremben, amely sokkal nagyobb volt, mint a mi otthoni szobánk, főleg azt szerettem, hogy nem kell gondolnom semmire. Eszembe jutott ugyan mindenféle, de az nem gondolás volt, inkább csak összevisszaság és kívánás.Az például nagyon lekötött, hogy milyen lenne, ha Ésapa az egyik útjáról egyszer nem jönne vissza hozzánk, úgy értve, hogy sohasem. Az szintén foglalkoztatott, hogy míg nekem kerekes kocsin tolják be a teát, illetve a többi ételt, a testvéreim nem biztos, hogy vacsorázhatnak. Néha evés közben láttam őket, sokszor csak utána, mivel nem tudtam magamnak parancsolni. Aztán ezt mindig elfelejtettem, úgy, mintha ők nem is lennének. A kórteremben ez volt a másik jó. Sokszor úgy éreztem, mintha én sem lennék.Máskor meg azt képzeltem, hogy úgy vagyok, hogy közben mintha egy másvalaki is volnék."Barnás Ferenc 1959-ben született Debrecenben.A kilencedik című prózakötete 2006-ban jelent meg először. Azóta angol, német, cseh és indonéz fordításban is napvilágot látott. Ez az első kötete a Jelenkor Kiadónál.Megjelent művei:Az élősködő (1997)Bagatell (2000)A kilencedik (2006)Másik halál (2012)Életünk végéig (2019)

Román Devátý (A kilencedik) nabízí nejen dobře podanou psychologickou drobnokresbu utlačovaného dítěte, ale zároveň hlubší vhled do poměrů ve společnosti kádárovského komunistického režimu v Maďarsku. Svou vyprávěcí strukturou a zejména perspektivou dětského vypravěče odhaluje dynamickou identitu dospívajícího chlapce. Hledět na svět očima dítěte, pohledem očištěným od životní zkušenosti dospělého, a tedy s minimálním předporozuměním, znamená vidět i z kloubů vymknutou realitu jako něco samozřejmého a neplatí to jen pro sociální a ekonomickou mizérii, ale i pro hanebný až zločinný režim, který ve světě dítěte vládne, protože ho nejen že nevnímá jako hanebný a zločinný, ale ani nemůže vědět, co to režim je. Můžeme zde vzpomenout na Grassův Plechový bubínek anebo, abychom zůstali bezpečně na půdě maďarské literatury, na romány s tematikou holocaustu Imreho Kertésze.

Egy negyven éves pesti férfi, aki nem olyan régen még egyetemi tanár volt, egyik napról a másikra pszichésen és egzisztenciálisan összeomlik. Egy Németországban élő pincér, aki inszomniában szenved, öngyilkosságot követ el. Egy magyar arisztokrata, aki hol bádogos, hol taxisofőr, hol a XX. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb írójának védangyala. Egy genfi étteremben történtek rekonstruálása, ami szorosan kapcsolódik a boszniai vérengzésekhez. A könyv 2013-ban elnyerte a legjobb szépirodalmi műnek járó Aegon-díjat.

Egy negyvenéves pesti férfi, aki nem olyan régen még egyetemi tanár volt, egyik napról a másikra pszichésen és egzisztenciálisan összeomlik. Egy Németországban élő pincér, aki inszomniában szenved, öngyilkosságot követ el. Egy magyar arisztokrata, aki hol bádogos, hol taxisofőr, hol a XX. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb írójának védangyala. Egy genfi étteremben történtek rekonstruálása, ami szorosan kapcsolódik a boszniai vérengzésekhez. A rendszerváltozás utáni Magyarország mindennapjainak pillanatképei... Az egyidejűleg alkalmazott többféle narráció állandó figyelmet igényel, de ez csak fokozza a talányok és rejtélyek megfejtésének izgalmát, amely - mint egy jó krimiben - a befejezésnél éri el csúcspontját. A Másik halál nagyszabású írói kísérlet személyes sors és történelem rejtett összefüggéseinek bemutatására.

Miután Torjai Endre nyugdíjba vonul, hosszas megfontolás után megfogadja pszichológusa tanácsát, és egy óceániai szigetre költözik, hogy utolsó éveit a tenger mellett töltse. Meg akar szabadulni az eseménytelen életét végigkísérő szorongásaitól, nem akar többé megérteni másokat, de leginkább saját maga elől nem akar már menekülni.Hamar rátalál egy idillinek tűnő tengerparti házra, így napjai kezdetben gondtalan semmittevéssel telnek: úszik, nagyokat sétál, és szorgalmasan írja bejegyzéseit a füzeteibe.Amikor azonban nyugalmát feldúlják a váratlanul megjelenő szomszédok, elhatározza, hogy elutazik abba a kommunista országba, amelynek véres polgárháborújáról még évtizedekkel korábban az otthoni hírekből hallott. A látogatás egyre fojtogatóbb emlékeket idéz fel benne, és Torjai ráébred, hogy megint menekül valami elől, de hiába...Barnás Ferenc új regényének tágas topográfiája és az elbeszélői mindentudás az egyéni szabadságnak csupán a látszatával kecsegtet: a Most és halála óráján kíméletlenül és mesterien szembesít az ember fenyegetettségének állandó és zsigeri tapasztalatával."Hányszor eljátszott az utolsó óra, az utolsó nap gondolatával! Fekszik majd valahol, és egyszerre csak rádöbben, hogy ez az utolsó órája. Nincs több idő. Egyedül maradt. Ebben a játékban valóban egyedül marad, nem találhat ki semmit."Barnás Ferenc 1959-ben született Debrecenben.