Carina Bartsch

Nem létezik olyan lány, aki elfelejtené, milyen is volt az első szerelem... ezt senki sem tudja jobban, mint Emely. Hét év után találkozik ismét Elyas-szal, a jó megjelenésű, kedves, és világítóan türkizzöld szemű sráccal. Legjobb barátnőjének bátyja, aki már egyszer teljesen összezavarta az életét, és ezeket a sebeket még mindig mélyen magában hordozza. Emely teljes szívéből utálja őt. Sokkal inkább a rejtélyes, e-maileket író Lucára irányítja a figyelmét, aki az érzékeny és romantikus üzeneteivel megérinti a szívét. A két férfi különböző irányba tereli Emelyt, akinek el kell döntenie, melyik közülük, aki megmutatja neki az igazi énjét. De vajon tényleg beleszerethet valaki egy ismeretlenbe, vagy jár egy második esély az első szerelmednek?

Ha valami nem jelent semmit, akkor nincs veszítenivalód. De ha valami az egész rohadt világot jelenti számodra, akkor mindent elveszíthetsz. Beleértve magadat is. Emely ismét hinni szeretne az igaz szerelemben, mert amikor felébred, ott fekszik mellette Elyas Schwarz, az a türkizzöld szemű fiatalember, akinek a mosolya már annyi álmatlan éjszakát okozott neki. És bár Emely a szokásos szarkazmusát még nem tudja rózsaszín szemüvegre cserélni, a fiú közelsége csodálatos érzéseket ébreszt benne. A két fiatal között szinte izzik a levegő, de azon a bizonyos napon nyolc évvel ezelőtt, amikor Elyas először csókolta meg őt, Emely egyszer már csúnyán megégette magát. Azt a lelki sebet a mai napig nem heverte ki, ezért olyan nehéz számára, hogy elengedje magát. Az érzéseinknek azonban nem tudunk parancsolni. Emely is egyre tisztábban érzi, hogy újra bíznia kell: önmagában, az életben és Elyasban

Ha valami nem jelent semmit, akkor nincs veszítenivalód. De ha valami az egész rohadt világot jelenti számodra, akkor mindent elveszíthetsz. Beleértve magadat is.Emely ismét hinni szeretne az igaz szerelemben, mert amikor felébred, ott fekszik mellette Elyas Schwarz, az a türkizzöld szemű fiatalember, akinek a mosolya már annyi álmatlan éjszakát okozott neki. És bár Emely a szokásos szarkazmusát még nem tudja rózsaszín szemüvegre cserélni, a fiú közelsége csodálatos érzéseket ébreszt benne. A két fiatal között szinte izzik a levegő, de azon a bizonyos napon nyolc évvel ezelőtt, amikor Elyas először csókolta meg őt, Emely egyszer már csúnyán megégette magát. Azt a lelki sebet a mai napig nem heverte ki, ezért olyan nehéz számára, hogy elengedje magát. Az érzéseinknek azonban nem tudunk parancsolni. Emely is egyre tisztábban érzi, hogy újra bíznia kell: önmagában, az életben és Elyasban.