Leonyid Batkin

Az itáliai reneszánszról előbb jutnak eszünkbe festmények és szobrok, mintsem írók, költők, filozófusok. Mit tudunk egyáltalán a humanistákról? Batkin először is tipologizálja számunkra a fennmaradt reneszánsz töredékeket, elemzi a meghatározó kulturális csoportot, a humanistákat, ... Folytatás ›› az új gondolkodás kiváltotta életsílust, a kereszténységhez és antikvitáshoz való új viszonyt, majd, mutatis mutandis, egy reneszánsz dialógust beiktatva felveti a kérdést, talán elsősorban Burckhardtnak: van-e értelme bármiféle korszakolásnak. A zárszó mégiscsak a képzőművészeté, Raffaello Athéni iskolájának elemezése. Ő így fogalmaz: "Szintézisül a reneszánsz egészének azaz ellentmondásos törekvése szolgált, hogy spiritualizálja az érzékit és testiessé tegye a szellemit, istenítse az embert és leszállítsa a földre az istenit, felmagasztosítsa a földi, természeti létet - és meggyőződjék immanenciájáról; összeegyeztesse a szellem határtalan diadalát és a test szabad örömét, más szóval: a szublimáltat és a köznapit, a mitologizmust és a demitologizációt; a fantasztikumot és a realizmust, az ég magasát és a test alsórendűségét, a kozmikus rendet és a szabad akaratot, a naturalizmust és az etikus pátoszt, az istenfélő jámborságot és a szekularizációt, a kereszténységet és az antikvitást..." Leonyid Batkin, aki életének nagy részét "szovjet emberként" volt kénytelen leélni, aki nem jutott el sosem Itáliába, a könyvtárban, az itáliai auktorok társaságában talált menedéket, és vált az Orosz Egyetem Bölcseleti karának emblematikus professzorává, generációk tanárává. A peresztrojka idején Jurij Afanaszjevvel együtt alapítója volt a Demokratikus Oroszország mozgalomnak. A(z) Az itáliai reneszánsz (Könyv) szerzője Leonyid Batkin.

Az itáliai reneszánszról előbb jutnak eszünkbe festmények és szobrok, mintsem írók, költők, filozófusok. Mit tudunk egyáltalán a humanistákról? Batkin először is tipologizálja számunkra a fennmaradt reneszánsz töredékeket, elemzi a meghatározó kulturális csoportot, a humanistákat, ... Folytatás ›› az új gondolkodás kiváltotta életsílust, a kereszténységhez és antikvitáshoz való új viszonyt, majd, mutatis mutandis, egy reneszánsz dialógust beiktatva felveti a kérdést, talán elsősorban Burckhardtnak: van-e értelme bármiféle korszakolásnak. A zárszó mégiscsak a képzőművészeté, Raffaello Athéni iskolájának elemezése. Ő így fogalmaz: "Szintézisül a reneszánsz egészének azaz ellentmondásos törekvése szolgált, hogy spiritualizálja az érzékit és testiessé tegye a szellemit, istenítse az embert és leszállítsa a földre az istenit, felmagasztosítsa a földi, természeti létet - és meggyőződjék immanenciájáról; összeegyeztesse a szellem határtalan diadalát és a test szabad örömét, más szóval: a szublimáltat és a köznapit, a mitologizmust és a demitologizációt; a fantasztikumot és a realizmust, az ég magasát és a test alsórendűségét, a kozmikus rendet és a szabad akaratot, a naturalizmust és az etikus pátoszt, az istenfélő jámborságot és a szekularizációt, a kereszténységet és az antikvitást..." Leonyid Batkin, aki életének nagy részét "szovjet emberként" volt kénytelen leélni, aki nem jutott el sosem Itáliába, a könyvtárban, az itáliai auktorok társaságában talált menedéket, és vált az Orosz Egyetem Bölcseleti karának emblematikus professzorává, generációk tanárává. A peresztrojka idején Jurij Afanaszjevvel együtt alapítója volt a Demokratikus Oroszország mozgalomnak. A(z) Az itáliai reneszánsz (Könyv) szerzője Leonyid Batkin.

Az itáliai reneszánszról előbb jutnak eszünkbe festmények és szobrok, mintsem írók, költők, filozófusok. Mit tudunk egyáltalán a humanistákról? Batkin először is tipologizálja számunkra a fennmaradt reneszánsz töredékeket, elemzi a meghatározó kulturális csoportot, a humanistákat, ... Folytatás ›› az új gondolkodás kiváltotta életsílust, a kereszténységhez és antikvitáshoz való új viszonyt, majd, mutatis mutandis, egy reneszánsz dialógust beiktatva felveti a kérdést, talán elsősorban Burckhardtnak: van-e értelme bármiféle korszakolásnak. A zárszó mégiscsak a képzőművészeté, Raffaello Athéni iskolájának elemezése. Ő így fogalmaz: "Szintézisül a reneszánsz egészének azaz ellentmondásos törekvése szolgált, hogy spiritualizálja az érzékit és testiessé tegye a szellemit, istenítse az embert és leszállítsa a földre az istenit, felmagasztosítsa a földi, természeti létet - és meggyőződjék immanenciájáról; összeegyeztesse a szellem határtalan diadalát és a test szabad örömét, más szóval: a szublimáltat és a köznapit, a mitologizmust és a demitologizációt; a fantasztikumot és a realizmust, az ég magasát és a test alsórendűségét, a kozmikus rendet és a szabad akaratot, a naturalizmust és az etikus pátoszt, az istenfélő jámborságot és a szekularizációt, a kereszténységet és az antikvitást..." Leonyid Batkin, aki életének nagy részét "szovjet emberként" volt kénytelen leélni, aki nem jutott el sosem Itáliába, a könyvtárban, az itáliai auktorok társaságában talált menedéket, és vált az Orosz Egyetem Bölcseleti karának emblematikus professzorává, generációk tanárává. A peresztrojka idején Jurij Afanaszjevvel együtt alapítója volt a Demokratikus Oroszország mozgalomnak. A(z) Az itáliai reneszánsz (Könyv) szerzője Leonyid Batkin.