Barbara Bauer strana 2 z 2

Szentirmai Róza egy isten háta mögötti faluban él fiával, a tizenegy éves Janóval. Családjában a bábamesterség anyáról lányára szálló tudomány – őt is szívesen hívják, ha gyermek érkezik a házhoz. De ismer gyógyírt a női test és lélek minden bajára, kezében van a csábítás és a testi örömök fokozására szolgáló csodaszerek titka, ahogy az összetört szívek balzsama is, férfinak, nőnek egyaránt. A faluban az a szóbeszéd járja, hogy tudása nem e világi: felmenői között boszorkány is akadt. Úgy látszik, csak a saját életét nem tudja egyenesbe hozni, az egyetlen férfi, akit valaha szeretett, gyűlöli. Egy napon Rózát furcsa, valóságosnak tűnő álomból ébresztik. Míg álmában máglyára vetették, a valóságban a háza ég le. Bár fiával sértetlenül megmenekülnek, hamuvá és porrá lett életükből semmi más nem marad, csak egy bordó, bőrkötéses könyv – egy hosszú évszázadokat átfogó napló, mely a semmiből került elő, benne egy üzenettel. Róza késztetést érez, hogy beleírjon egy kérdést a bordó könyvbe, melyre megdöbbentő módon válasz érkezik. Válasz – kétszáz évvel korábbról. Róza kíváncsian ered útnak, hogy megtudja, ki írhatta a sorokat. Miközben az árvíz után újjászülető Szeged utcáit járja a könyvvel a kezében, egyre többet tud meg egy olyan világról, amelynek már a nyomai is csak az emlékezetben élnek. A könyv sorai az egykori Boszorkányszigetre vezetik, ahol a fák és gyomok között meghallja a múlt suttogását, a talpa alatt pedig megérzi az egykori máglyák hamujának perzselő érintését. Bauer Barbara új regénye egy évszázadokon átívelő, mágikus szerelem története, melyben párhuzamosan elevenedik meg a híres szegedi boszorkányperek sötét időszaka és a két világháború közötti Magyarország falusi valósága. A nagy kérdések – hogy mit jelent nőnek lenni, mi kell a boldogsághoz, mi vezet az igaz szerelemhez – talán minden korban ugyanazok. Egy azonban biztos: férfi kell hozzá, mégpedig az igazi!

Dalnok Erika szerkesztőként dolgozik egy könyvkiadóban. Férjét néhány hónapja veszítette el, és most a munkájába menekül. Egy nap különös kéziratra bukkan, amely azonnal megragadja a képzeletét, s némi fáradsággal sikerül is kiderítenie az álnéven beküldött írás szerzőjének kilétét. A neves történész azonban már nem él, így Erika az özvegyét és a fiát keresi fel, hogy engedélyt kérjen a kiadásra. Ám a mű nem teljes: a messzi múltban játszódó, különös, sejtelmes mesének csak az első része készült el. Hiányzik a mese vége, a magyar Szent Korona elkészítésével megbízott aranyműves fiának története. Amikor Erika megtudja, hogy a szerző fia, Szentesi Zoltán a jogi diploma megszerzése után kitanulta az ötvösmesterséget is, megpróbálja rávenni, hogy írja meg a fiú történetét. Fejezze be ő azt a mesét, amelyet annak idején az édesapja mondott esténként az ötéves Zolikának. Ám a férfi, aki még mindig úgy érzi, fiatalon elhunyt apja cserben hagyta és elárulta őt, nem akar kötélnek állni. Pedig ő maga is éppen azzal a tűzzománc képpel vesződik, amelyikkel apja meséjének hőse a világtól elzárt kolostorban. És úgy is él, akár egy szerzetes. Ideje nagy részét a munkaasztalánál tölti, megszállottan dolgozik, ám Szent Bertalan portréja minden igyekezete és mesterségbeli tudása ellenére csak nem készül el. Vajon Zoltán a csalódottságon, haragon túllépve, a megbocsátás és a szerelem erejével képes lesz befejezni a szent portréját, és megírni a mese végét? Visszatalálhat-e az édesapjához úgy, ahogyan az 1500 évvel ezelőtti történet kisfiú hőse? És vajon Erika el tudja engedni a múlt fájóan szép, bénító emlékeit, hogy újrakezdhesse az életét másvalakinek az oldalán? BAUER BARBARA misztikus elemekkel gazdagított, finoman hangolt új regénye apa és fia története a jelenben, illetve a mesék, legendák ködébe vesző távoli múltban. Négy, keresztutakkal és tévelygésekkel sújtott élet históriája, amely az elszakadásról és az újbóli egymásra találásról szól. A folytonosságról, az apáról fiúra, nemzedékről nemzedékre hagyományozott örökségről: a hit, erő, szeretet hármas parancsáról, amelynél nincs nagyobb hatalom.

"Cecil Le Blanc Párizsban végzi művészeti tanulmányait. A fiatal nőt tehetséges festőnek tartják, mestere éppúgy büszke rá, mint a nevelőnője, akit anyjaként szeret. Minden adott ahhoz, hogy sikeres művészi pályát fusson be, és a magánéletében is boldog legyen. Már eddig is részese lehetett a francia főváros szellemi pezsgésének, elismerte és befogadta a művészvilág. Ám Cecil mégis úgy érzi, valami hiányzik az életéből, ami nélkül nem tud kiteljesedni sem a festészetben, sem a szerelemben. "Légy türelmes. Meg fogod találni azt a helyet, azt a pillanatot, ahová be tudsz lépni magad is, és nem azt fested meg, ami előtted van, hanem amiben te is benne vagy. Ekkor leszel készen." Cecilt a mestere ezekkel a szavakkal bocsátja útjára. És bár az egész világ nyitva áll előtte, az útja mégis Budapestre vezeti őt. Talán ez lenne a hely, amelyről a mestere beszélt? És az a bizonyos pillanat, az vajon mikor érkezik el? Amikor Cecil az '56-os forradalom utáni években megérkezik a magyar fővárosba, az élete különös fordulatot vesz. Lassan valósággá válik mindaz, amiről addig azt gondolta, hogy csak a fantáziájában és az álmaiban létezett. Felsejlik, majd kibomlik előtte egy különös történet, amely mintha réges-régen esett volna meg vele, és amelynek a szereplőit mintha csak az ő képzelete teremtette volna meg. Mégis ők voltak azok, akik átsegítették a legnehezebb pillanatokon, akik érte jöttek, ha rátört a magány, akik között békére lelt, ha harcok dúltak körülötte. Akik megmentették a lelkét attól, amit kisgyermekként nem élt volna túl. Apránként rátalál mindarra, amire egész életében várt. Megismerkedik Endrével, a magyar építésszel, akihez sokkal több szál fűzi, mint hitte volna. Megérti, miért vonzotta annyira Magyarország. Az ország, ahol utoljára kisgyermek korában járt, és amelyre szinte már nem is emlékezett. És ahol végre felragyog az a fény, amelyben megláthatja önmagát. A saját történetét. BAUER BARBARA sejtelmes hangulatú, váratlan fordulatokat kínáló új regénye különleges, izgalmas utazás a múltba és az emberi lélek mélyére.

A vak Julietta az olaszországi Follinában nevelkedik. Édesanyja zongoratanárnő, édesapja hangszerkészítő, így nem csoda, hogy a lány otthonosan mozog a hangok világában, számára a hangszerek jelentik az életet. Julietta elfogadja a sorsát, ám szülei szerint sokkal többre hívatott. Réka patikuscsaládban nő fel Békéscsabán. Magától értetődik, hogy őt is erre a pályára szánják, a lány azonban egészen más álmokat dédelget - minden vágya, hogy zongorázhasson, kamaszként pedig úgy dönt, pilóta lesz. Noha szülei ellenzik, titokban elkezdi a vitorlázórepülést és az ejtőernyőzést. Egy végzetes baleset és a halál közelsége azonban mindent megváltoztat. A két lány sorsa összefonódik, s bár életük látszólag teljesen különböző, a felszín alatt sok hasonlóságot rejt. Réka nyomozni kezd, és közben a spiritualitás ismeretlen útjára téved. A jövőt fürkészi, valójában a múltban kutat - hogy végül a jelenben találja meg önmagát... Mi a boldogság titka? Honnan tudhatjuk, hogy a helyes úton járunk? Kinek a kezében van a döntés? Vajon a gyerekkorunk, a párkapcsolatunk, a munkánk, a lakhelyünk vagy éppen az anyagi helyzetünk felelős mindenért? Legújabb regényében Bauer Barbara ezekre a kérdésekre keresi a választ, miközben két lány történetét meséli el.

"Ellentmondások és rejtélyek. Talán ez a két szó jellemzi leginkább a hatvanas évek ikonikus és legendás zenészének, Máté Péternek a személyiségét, életét és halálát. Összetéveszthetetlen, mély, rekedtesen búgó hangján felcsendülő örökzöld dalaiban ott lüktet minden fájdalma és öröme, ott rezonálnak vívódásai és kétségei, ábrándjai és illúziói, vágyai és csalódásai, mégis mind a napig titkok övezik alakját. Ezeket a titkokat próbálja megfejteni új regényében Bauer Barbara, életre keltve a halhatatlanná lett művészt és az esendő embert. A zárkózott, tornából felmentett, szemüveges kisfiút, aki egy Krisztina körúti lakásban, egy egész állatsereglet, sünök, baglyok, kutyák társaságában, szülei óvó-féltő gondoskodása közepette, valóságos burokban nő fel, és már kisiskolás korában is szívesebben ül a zongoránál, mint hogy a barátaival focizzon az udvaron. A hihetetlen zenei tehetséggel megáldott, öntörvényű fiút, aki veleszületett rendellenességgel, szívében egy időzített bombával indul neki az életnek és a pályájának egy olyan korban, amely alkalmazkodást és megalkuvást követel. Az álmok és elvárások szorításában vergődő, éjszakáit füstös bárokban töltő, idollá lett fiatal zenészt, aki őrült szenvedéllyel két végéről égeti a gyertyát. A szerelmes férfit, aki rózsacsokorral és bonbonnal várja kedvesét, élete asszonyát a Mátyás-templom előtt. Két tündéri kislány imádott, mindig mókázó édesapját, akinek a család jelenti az egyetlen biztos pontot és menedéket. De vajon a szeretet képes-e megmenteni az önmarcangoló kétségbeeséstől, a lebírhatatlan magánytól azt, akinek egész élete versenyfutás az idővel? Vajon erősebb lehet-e a múlhatatlan szerelem a halálnál? Bauer Barbara archív anyagokból, családtagok, ismerősök, egykori zenésztársak visszaemlékezéseiből és mindenekelőtt magukból a Máté Péter-dalokból építkező fikciós regénye egy fájdalmasan rövid életút és egy, az öröklétbe vezető művészi pálya egyszerre megrázó és felemelő története."

Lili és Bálint története az 1848-as szabadságharc idején játszódik. De játszódhatna száz évvel korábban, vagy akár ma is. Mit érnek az érzéseink, ha nem éljük meg őket, a gondolataink, ha nem hallgatunk rájuk? Mit ér a szabadságunk, ha a lelkünkben rabok vagyunk? Ahogy 1848 tavaszán szerte Európában a hangjukat hallatják a szabadságharcosok, úgy érti meg Lili is elfojtott vágyait. "Bele akartam bújni egy szárnyait bontogató fiatal lány bőrébe. Érezni akartam, ahogyan felismeri, mit is jelent az igazi szabadság. Ott akartam lenni, amikor először megdobban a szíve, felpezsdül a vére, szóra nyílik a lelke. Ehhez nem is találhattam volna alkalmasabb színteret, mint a szabadságharcot, és benne egy forradalmárt, aki talán sokkal többet jelent a lány életében, mint önmagában a szerelem. Imádtam írni, Lilivel együtt átélni a fiatalságot, szabadságot, kibontakozó szerelmet!" Bauer Barbara

A Fény a dombok mögött sokak előtt már ismert történet. A rendkívül tehetséges vak zongorista, az olasz Julietta és a patikus családba született, önmagával vívódó magyar lány, Réka története 2015-ben jelent meg Vakrepülés címmel. A két lány élete összefonódik, a kapocs pedig a múltban keresendő. Az eredeti regényben az ő sorsuk alakulását követheti nyomon az olvasó, miközben a múltban még kisfiúként, a jelenben már érett férfiként megjelenik Federico. Juliettát a vaksága, Rékát a családi hagyomány szorítja korlátok közé. De vajon a sorsfeladatunk beteljesülése valóban másoktól, élethelyzetektől, vagy csak és kizárólag önmaguktól függ? A regény erre keresi a választ a két lány történetén keresztül, az ő szemszögükből. Az új, bővített kiadásban Federico már nem csak egy szereplő, hanem kibontakozik az ő története is, az ő szemén keresztül is láthatjuk az összefonódó életek alakulását.

Vannak, akik úgy gondolják, az Ige Istennél van, és a Terv elkészült. És vannak, akik úgy gondolják, jobb, ha a múltat homály fedi. Ők azok, akik kart karba öltve irányítják a világot. Az egyházi és a földi hatalom. Mindkettő fogságban tartja a szellemet, elnémítja a hangot, hogy saját képére formálhasson. A XV. század elején a Rajna mentén újra felüti a fejét a pestis. Agnes, az alig 12 éves kislány egyedül marad. Édesanyja utolsó kérése, hogy keresse meg a Mestert, az idegent, aki a műhelye mélyén valami titokzatos találmányon dolgozik. Agnes édesapja könyvmásoló volt. Az egyetlen, amit örökül hagyott a lányának, a betűk ismerete, és egy emlék egy könyvről az öröklét receptjével. Ez a tudás és egy levél hozzájárul ahhoz, hogy Agnes inasnak szegődhessen a Mester mellé. Itt ismeri meg Hansot, a fiatal novíciust, aki - akárcsak egykor Agnes édesapja - szkriptorként dolgozik. És itt ismeri meg a tudást, a gondolatot, az igazságot, ami ez idő tájt a kiváltságosok tulajdona. Agnes a Mester mellett marad, Hans végérvényesen Isten mellé szegődik, és egy időre elválnak útjaik. Azonban az évekig tartó munkát, a nyomtatott betűbe vetett hitet, amely letörhetné a sötétség láncait és szárnyára kaphatná a szellemet, veszély fenyegeti. Bauer Barbara ezúttal a szellemi forradalom kapujába repíti az olvasót, a könyvnyomtatás szülőházába, Johannes Gutenberg világába, ahol a betű, amely öl és megvált, a nyomtatás, amely ezrekhez és ezrekhez juttathatja el a gondolatot, világosságot hoz a homályba burkolózott középkorba, miközben az egyházi hatalmak éppen azon dolgoznak, hogy a sötétség uralmát ne fenyegesse veszély.

Minden nõ ábrándozott már arról, milyen lenne légikisasszonyként dolgozni. Minden férfi ábrándozott már arról, milyen lenne légikisasszonyt szeretni. Hiszen a stewardessek mind gyönyörû lányok, magasak, vékonyak, mosolygósak, bájosak, és nem utolsó sorban belevalók. Amikor a repülõtéren elegáns egyenruhájukban, maguk mögött húzva könnyû gurulós bõröndjüket, emelt fõvel átvágnak a várakozó utasok hadán, olyan impozáns látványt nyújtanak, hogy mindenfelõl irigykedõ pillantások kísérik õket. Ez a varázslatos világ szippantja be a négy kezdõ légiutas-kísérõt, akik már az elsõ nap örök barátságot fogadnak egymásnak. Õk lesznek az elválaszthatatlan négyes: a Szende, a Szórakozott, a Dög és a Meleg, vagyis Anna, Szonja, Dia és Dani. Kalandjaik minket is tízezer méter magasra repítenek, ahol a hétköznapi utasokon túl szexéhes pilóták, ármánykodó kolléganõk, hatalmaskodó politikusok, megvadult focirajongók, fékezhetetlen iskolások, elkényeztetett széplányok és könnyû hódításhoz szokott üzletemberek teszik próbára a személyzet türelmét.

A felhõk fölött minden más. Még a szerelem is. Ki tudná ezt a legjobban, ha nem a négy légiutas-kísérõ: a Szende, a Szórakozott, a Dög és a Sármõr? Anna, Szonja, Dia és Dani ? akiknek barátsága akkor kezdõdött, amikor mindannyian kezdõként csatlakoztak az Air Budapest csapatához ? mostanra igazi profivá váltak: átéltek majdnem katasztrófával végzõdõ repülõutat és fedélzeti temetést, volt részük távol-keleti szexkalandokban és dermesztõ kultúrsokkban, megbirkóztak kihívó utasokkal és féltékeny kollégákkal. Sok mindent láttak, és még többet tanultak. De vajon eleget-e ahhoz, hogy megtalálják a boldogságot? A Légikisasszonyok folytatásában továbbkísérhetjük az elválaszthatatlan négyes sorsát: miközben Anna még most sem hajlandó szembenézni a démonaival, Szonja álomesküvõrõl álmodozik, és ezzel majdnem kockára teszi a jövõjét, Dia pedig újabban már nemcsak a ?Szexisten? becenévre hallgató rejtélyes utassal, hanem egy egész vízilabdacsapattal csalja egyébként kiváló férjnek ígérkezõ, hûséges udvarlóját. És végül ott van Dani, aki saját múltja titkainak felkutatására indul ? ám ezzel olyan útra lép, amelyrõl senki sem tudhatja, pontosan hová vezet?

A felhõk fölött csupa kaland az élet! A Légikisasszonyok és a Két út között címû regénybõl ismert négy légiutas-kísérõ, Anna, Dia, Szonja és Dani ezúttal hadat üzennek a katonáknak, megbirkóznak egy kitoloncolttal, levezetnek egy szülést, sõt, ha a szükség úgy hozza, alkalmi bébiszitterré válnak a fedélzeten. Sugárhajtással gyûjtik a tapasztalatokat, a repülés varázslatos világában szárnyalnak, miközben az élet próbára teszi õket. Vajon Anna megtalálja a módját, hogy legyõzze a félelmeit? Szonja megérti a jeleket, melyek folyton az útjába kerülnek? Dia pedig saját magának keresi a bajt, de szabad ítélkeznünk felette? És ott van még Dani? õt egy titok tartja lázban.