Barbara Bauer

"Ilona sírva rohant haza és úgy kapaszkodott az édesanyjába, mintha rémeket látott volna. - Hát téged meg mi lelt? - Ó, mit tegyek? Hogy törölhetném ki, amit láttam? - sírta kétségbeesetten a lány. - Mondd, mit láttál? - kérdezte ijedten az asszony. - Éppen a híd felé tartottunk a lányokkal, amikor azok a fiúk, Langi úr inasai, akik a Körös vizén átívelő hidat mázolják... - Mit tettek? - sürgette a lányt az édesanyja. - Hát kibukkantak a vízből - hebegte. - No és? - Ki is kászálódtak, hogy újra beugorjanak, de akkor észrevettek, mi pedig őket és... - de Ilonka nem tudta befejezni a mondatot, mert az édesapja, aki eddig a karosszékében hallgatott, felnevetett. - Az a nyikhaj Liebl Misi ádámkosztümben díszmenetet tartott a csabai szűzeknek?" A jövőbe vetett hit regénye ott folytatódik, ahol az előző kötet véget ért. Folytatódik a család története, felfedve a legendákat, továbbadva az örökséget, építve a jövőt. A napjainkig tartó mese nem engedi, hogy bármi feledésbe merüljön, és arra biztat, hogy szőjük tovább az idők végezetéig. Munkácsy Mihály, Jókai Mór, Sisi, Ybl Miklós. Ismert és hétköznapi emberek sorsa találkozik, miközben a történelem erői formálják a három évszázadon átívelő családtörténetet. Árvíz, földrengés, járvány. Szabadságharc, háborúk, vérzivataros idők. Minden generációnak jut valami, amivel meg kell küzdenie. Születés és halál, bukás és újrakezdés. Szerelem, csalódás. Az élet senkit nem kímél. De vajon segít, ha ismerjük a múltunk nagy pillanatait? Ha tudjuk, honnan jöttünk? Ha meríthetünk a család történetéből, a legendákból? A múltunk erejéből? "Történetszövőként nagy dilemma előtt álltam. Vajon 300 év távlatában mi a fontosabb? Hogy egy forró nyári napon hosszú szekérkaravánjukon megérkeztek a Felvidékről a tótok fáradtan, az evangélikusok énekeskönyvével a kezükben, és a földre ereszkedtek? Hiszen bizonyára felemelő pillanat volt, egyben valaminek a kezdete. Vagy inkább Janó históriája? Mert akkor még nem tudtam, hogy utána ered-e a lánynak. Végül úgy döntöttem, hogy mindkettőnek a végére járok. Így született meg Csaba története." Bauer Barbara

Ilont és két testvérét egészen a magyar fővárosig menekíti Székelyföldről édesapjuk. Talán az emlékek elől, feledni a borzalom éjszakáját, s végre elhallgattatni az ablakba újra és újra leszálló kuvik hangját. Félrevert harangok zúgása közepette hagyják el az ezeréves szülőhazát. De nem csupán ellehetetlenített életük roncsait viszik magukkal a szekéren, hanem egy súlyos családi titkot is. Ilon mélyre, nagyon mélyre temeti magában a múltat, évtizedekig nem beszél róla sem lányának, sem unokájának, Amandának. Őt nem is foglalkoztatja a család története, jól kereső, sikeres üzletasszonyként csak a jelenben, a jelennek él. A város széli villa mellett lassan lakópark nő ki a földből, új emberek érkeznek, új barátságok szövődnek, s Amanda végül rádöbben, milyen keveset tud a családról, önmagáról... És akkor Ilon mesélni kezd. Feltámad a múlt, az emlékek, melyeknek nyomába eredve Amanda nemcsak a megbékéléshez nélkülözhetetlen igazságot, hanem a szerelmet és önmagát is megtalálja. Egymásra találhat-e lélekben egy nagymama és unokája, akiknek élete annyiban különbözik egymástól? Mennyire tud megnyílni a háborúkat megélt idős asszony a fiatal, munkájának élő nőnek? Találkozik-e valaha múlt és jelen? Tud-e nyitni egymás világára két ennyire különböző nő? Sorsfordító történelmi események, szívekben megőrzött legendák, vérzivataros időkön átmentett hagyományok - egy család több generációjának megindító és elgondolkodtató históriája Bauer Barbara legújabb regényében. "Égtek a lármafák, világítottak az őrtüzek. Sorra lobbantak be a szurkos szalmacsóvával bekötözött karcsú fenyők a hegy gerincén. Mondhattam volna, hogy szép, ahogy a távoli pontok ragyognak az ezeréves határon, de hallottam már, mit jelent ez. Megijedtem. Elejtettem a kannát, a víz szerteszét folyt. Anyám is kilépett a konyhaajtón, és ahogy jött felénk, eldobta a rongyot, amit a kezében tartott, és a szája elé kapta a kezét. - Istenem, segíts!"

Szentirmai Róza családjában a bábamesterség anyáról lányára szálló tudomány – őt is szívesen hívják a falubeliek, ha gyermek érkezik a házhoz. De ismer gyógyírt a női test és lélek minden bajára, kezében van a csábítás és a testi örömök fokozására szolgáló csodaszerek titka, ahogy az összetört szívek balzsama is, férfinak, nőnek egyaránt. Az a szóbeszéd járja, hogy tudása nem e világi: felmenői között boszorkány is akadt. Egy napon Rózát furcsa, valóságosnak tűnő álomból ébresztik. Míg álmában máglyára vetették, a valóságban a háza ég le. Bár fiával sértetlenül megmenekülnek, hamuvá és porrá lett életükből semmi más nem marad, csak egy bordó, bőrkötéses könyv – egy hosszú évszázadokat átfogó napló, amely a semmiből került elő, benne egy üzenettel. Róza késztetést érez, hogy beleírjon egy kérdést a bordó könyvbe, és megdöbbentő módon válasz érkezik. Válasz – kétszáz évvel korábbról. Róza kíváncsian ered útnak, hogy megtudja, ki írhatta a sorokat. Miközben az árvíz után újjászülető Szeged utcáit járja a könyvvel a kezében, egyre többet tud meg egy olyan világról, amelynek már a nyomai is csak az emlékezetben élnek. A könyv sorai az egykori Boszorkányszigetre vezetik, ahol a fák és gyomok között meghallja a múlt suttogását, a talpa alatt érzi az egykori máglyák hamujának perzselő érintését. BAUER BARBARA regénye egy évszázadokon átívelő, mágikus szerelem története, amelyben párhuzamosan elevenedik meg a híres szegedi boszorkányperek sötét időszaka és a két világháború közötti Magyarország falusi valósága. A nagy kérdések – mit jelent nőnek lenni, mi kell a boldogsághoz, az igaz szerelemhez – talán minden korban ugyanazok. Egy azonban biztos: mindezekhez férfi kell, mégpedig az igazi!

"Semmit nem tudott róla, éppen csak annyit, amennyit látott. Azt is messziről, még a szekérről, amikor a lány a kút mellett felemelte vizeskorsóit, és éppen Janó felé nézett. Nem őt nézte, csak hát valamerre mindig néz az ember, és a szekér éppen ott állt meg. Éppen előtte. Janótól alig néhány hosszú lépésre. Elég messze ahhoz, hogy a lánynak legyen ideje elindulnia az ellenkező irányba, de éppen annyira közel, hogy Janót megigézze a kút vizénél is mélyebb, sötétbarna szempár, az éhségét csak fokozó cseresznyeszínű ajkak, és a maradék eszét is darabokra őrlő szeplők, amelyek vígan ugrándoztak a lány napbarnított, mégis hamvas bőrén, miközben felemelte terhét, még egyszer körbepillantott és hátat fordított. A hídépítő egy mese. A jövőbe vetett hit regénye. Generációkon átívelő, háromszáz évet felölelő rege, egy család és egy város története. 1718-ban indul, amikor a török kiűzése után az elnéptelenedett település egykori főterére megérkeztek Magyarország északi részéből a tótok a jobb élet, a kecsegtetőbb feltételek, a szabad vallásgyakorlás reményében. Ám a történelem epizódjai önmagukban száraz tények sora. De ha úgy tekintünk rájuk, mint a múltunk színpadára, és a színfalakat hétköznapi sorsokkal töltjük meg, akkor a történelmünk élővé válik. ,,Történetszövőként nagy dilemma előtt álltam. Vajon 300 év távlatában mi a fontosabb? Hogy egy forró nyári napon hosszú szekérkaravánjukon megérkeztek a Felvidékről a tótok fáradtan, az evangélikusok énekeskönyvével a kezükben, és a földre ereszkedtek? Hiszen bizonyára felemelő pillanat volt, egyben valaminek a kezdete. Vagy inkább Janó históriája? Mert akkor még nem tudtam, hogy utána ered-e a lánynak. Végül úgy döntöttem, hogy mindkettőnek a végére járok. Így született meg Csaba története." Bauer Barbara"

Éber Zsófi, a harmincas, okos és sikeres műfordító egy nap arra ébred, hogy ki akar szállni a hétköznapok mókuskerekéből. Környezete legnagyobb döbbenetére vidékre költözik, hogy birtokba vegye a nagymamájától örökölt, mesébe illő házat. A titokzatos Nagyi azonban, akiről faluszerte azt suttogták, boszorkány, mást is tartogat unokája számára. Zsófi körül egyre sokasodnak a megmagyarázhatatlan események és a véletlen egybeesések. Mintha a ház - vagy valaki más? - üzenni akarna neki. Vajon mit jelentenek a különös dátumok a nagypapa fényképének hátoldalán? Mi minden rejtőzhet az ódon, sokrekeszű szekreterben? Kinek a horoszkópját őrizgette féltett kincsként a Nagyi, és miért? Bauer Barbara generációkon átívelő regénye arra keresi a választ, hogy honnan jövünk, és milyen terheket halmoztak ránk felmenőink. Talán nem is tudunk róluk, mégis egy életen át cipeljük őket? Vagy elég bátrak vagyunk ahhoz, hogy megszabaduljunk a kéretlen útravalótól? Mialatt Zsófit mindinkább magába szippantja nagymamája naplója, melynek lapjain egy időtlen szerelem felemelő és szívszorító története bontakozik ki, saját sorsa is gyökeres fordulatot vesz egy férfi váratlan felbukkanásával. Nagyon úgy fest, hogy Szoboszlai András az igazi - de lehet, hogy egy kicsit még annál is több. Mielőtt közös jövőjük tervezgetésébe vágnának, szembe kell nézniük saját múltjukkal, és kiderül, hogy történetük szálai a felszín alatt szorosabban fonódnak össze, mint azt bármelyikük is gondolta volna...

KÜLÖNLEGES, ÉLDEKORÁLT KIADÁS Vannak emberek, akiknek a története jóval azt megelőzően kezdődik, hogy megszületnének. Sándor története sem indul másként, mint sokaké a II. világháború idején. A szerelemben fogant kisfiút csupán egyszer tarthatta a kezében az édesapja, egyszer emelhette büszkén a magasba, mielőtt életét veszítette a fronton. A félárva fiú nemcsak az édesapját, de később az otthonát is elveszíti, és útra kel az édesanyjával és annak családjával egy új élet reményében. Katalin két özvegyember házasságába érkezik első közös gyermekként, és él boldog, önfeledt gyerekkort a Kárpátok gerincén, Székelyföld határvonalán mindaddig, amíg a család elhagyni nem kényszerül az otthonát 1916 nyarán. A tizenegy éves kislány élete egyetlen éjszaka leforgása alatt megváltozik, és már sosem lesz a régi. Sorra veszíti el mindazt, ami egykor a biztonságot jelentette: az otthonát, az édesapját, az erdő hangját, a gyerekkorát. Teréz születésekor hatalmas vihar vonul át a Kárpátok fölött, de mintha csak az égiek tudnák, hogy új élet érkezik, szétnyílnak a sötét felhők, utat engedve a csillagok fényének. A kislánynak és az édesanyjának szüksége is van minden erőre, jöjjön az az égből vagy bárhonnan. Teréz ott nő fel, ahol a fák őrt állnak a Kárpátok vonalán, azon a földön, amelyet soha elhagyni nem akar, amely mindent jelent neki, ahol úton-útfélen az ősei nyomára lel, még akkor is, ha születésekor ez a föld már egy másik országhoz tartozik. Talán éppen ezért ragaszkodik hozzá, mégis menni kényszerül, és az élet néhány nap alatt, egy vagon sötét mélyén megváltozik. A sors ismétli önmagát. Bauer Barbara új regényének főhőse három generáció sorsán keresztül jut el a szegénység, a talajvesztettség, a kilátástalanság mélységéből a gazdagság és a végtelen lehetőségek határtalanságáig.

KÜLÖNLEGES, ÉLDEKORÁLT KIADÁS Helga az életét egyetlen célnak szenteli. Ez tölti el örömmel, ez hajtja, ezért érkezett a világra, és úgy érzi, semmi és senki nem akadályozhatja meg benne. Ám egy napon minden megváltozik. Minden, ami addig a boldogságot jelentette, küzdelemmé válik. Úgy érzi, nincs egyedül. Mintha valakivel meg kellene vívnia a boldogság csatáját. Kislányként ez elbizonytalanítja, de hamar rájön, hogy az élete értelmének záloga, ha ebből a csatából ő kerül ki győztesen. Bármi áron. Mert megígérte az édesanyjának. Veronika kilencévesen veszíti el szeretett édesapját, aki a halálos ágyán a gyermek lelkére köti, hogy utazzon el Párizsba. Azon a végzetes napon a kislány megígéri neki, hogy teljesíti a kívánságát, felkeresi azokat a helyeket, ahol az édesapja a gyermekkora legszebb heteit töltötte. De a férfi még valamit kér tőle. Olyasmit, ami a kislányt boldogsággal tölti el, olyan ismeretlen érzéssel, amire gondolni sem mer, de elveszíteni sem akar. Éppen ezért az édesapja szavait a lelke mélyébe zárja, mint valami titkolt vágyat, amit soha senki nem tudhat meg. Nem is sejti, hogy ezek a szavak megváltoztatják az életét. Egészen addig nem tudja, míg több mint negyven évvel később el nem látogat Párizsba, ahol találkozik Dáviddal, a semmiből felbukkanó magyar férfival. Aki mintha az ő megmentésére érkezett volna, aki kellően érzékeny, tapasztalt és szerelmes ahhoz, hogy hamar kiismerje őt. És akiről kiderül, hogy ismeri Helgát is.

A leggazdagabb árva egy kislány története, aki születésekor mesés gazdagságot, grófi címet és a fényűző élet ígéretét kapja. Egy kislányé, aki születése után nem sokkal elveszíti az édesanyját, elveszíti azt az embert, aki a legtöbbet adhatná neki. Krisztina édesapja az ország egyik legtekintélyesebb főura, a kígyósi uradalom gazdája, aki súlyos betegségéből csodával határos módon felépül, így nem halálhíréről értesül a rokonsága, hanem esküvői meghívót kaphat kézhez. Az édesapa feleségül veszi kulcsárnője lányát, amivel megbotránkoztatja az örökségre ácsingózó rokonságot. Az esküvő napján hatlovas hintó érkezik a kastély elé, benne a nászajándékkal: egy fekete koporsóval. Amikor aztán Krisztina háromévesen árván marad, nemcsak a családi viszályok nehezítik meg az életét, de a gonosz pletykákat terjesztő rosszakarók is. Bár szerető nagymamája és gondoskodó gyámja mindenben támogatják, Krisztina sokáig hiába keresi a helyét. Kérdések és kételyek gyötrik: ki is ő valójában, és mi dolga a világban? Vajon megtalálja-e Krisztina a saját útját és a belső békéjét? És a szerelmet, azt a férfit, akinek megnyithatja szívét, és nem kell azon gyötrődnie, hogy vajon őt magát, vagy csak a vagyonát akarja? Bauer Barbara új regényének központi alakja a műveltségéről és jótékonykodásáról ismert Wenckheim Krisztina grófnő, Sisi császárné palotahölgye. Wenckheim Krisztina édesapjáról, Antal József grófról mintázta Jókai Mór az Egy magyar nábob főhősét. A magával ragadó regényben a 19. század második felének Magyarországa színes, érzékletes világa tárul elénk: megelevenednek előttünk a nemesi uradalmak hétköznapjai és fényűző ünnepei, a kiegyezés korabeli Pest-Buda mozgalmas élete.

Azt mondják, fekete rózsa nem létezik. Színe csupán fények játéka, árnyalatok keltette látszat. Sommer Anna azonban nap mint nap ott látja a szőlőben, a sorok végébe ültetve. Vajon egyszer megtudja majd, milyen is a színe valójában? Anna, vagy ahogy a családban hívják, Annus, Etyeken nő fel, ezen a szőlődombok övezte, magyarok, svábok, zsidók lakta településen. Alig tizennégy éves, amikor kitör a második világháború, és nemcsak bevonuló édesapja és két ikerbátyja sorsa miatt kell aggódnia, hanem a nála két évvel idősebb Andrisért is, akihez már nem csupán ártatlan, gyerekes vonzalom fűzi.Andris felmenői - szíjgyártók és borászok - a török kiűzése után messzi bajor földről érkeztek Etyekre. A faluban azt beszélik, hogy Andris nagyapja, a szőlőhegyen remeteéletet élő Vénember, különleges bort tud készíteni. Olyan bort, amelyben nemcsak az van benne, aki készítette, de az is, aki issza. Talán még a jövendőt is meglátja, aki kortyol belőle. Egyszer Annus is megkóstolta. Lehet, hogy ezért tűnik fel előtte újra meg újra egy fekete márványlap, belevésett nevekkel, köztük azéval, akit mindenkinél jobban szeret? A háború, az utána következő politikai változások, a kitelepítések a falu és Annus életét is fenekestül felforgatják. Az egyedül maradt lány felköltözik a szőlőhegyre, a Vénemberhez, abban reménykedve, hogy Andris visszatér. Ám szerelme helyett valaki más érkezik, és Annust minden korábbinál nagyobb próbatétel várja. Vajon lesz elég ereje és bátorsága legyőzni a kishitűséget, a reménytelenséget, sőt még a halált is? Megőrizni a szerelmet, megfejteni a fekete rózsa és a Vénember különleges borának a titkát? BAUER BARBARA személyes élmények és érzések ihlette regénye egy sorsfordító, családokat szétszakító, fájdalmas történelmi korszak, egy sorozatos tragédiákat elszenvedő, de élni akaró falu és egy igaz szerelem hiteles, megrendítő története.

Körösi Laura háromgyermekes, boldog házasságban élő ötvenes nő. Az élete ugyan izgalmaktól mentes, de talán éppen ezért gondolja úgy, hogy ennél többet nem is kívánhatna magának. Férje sikeres építész, a három fia közül az egyik egyetemre jár, a másik nősülni készül, a harmadik lázadó kamaszévei előtt áll. Laurának nincs más dolga, mint egyengetni a gyerekei útját, és segíteni férje munkáját. Nagy ritkán mégis rátör egy sosem élt élet utáni nosztalgikus vágy. Ilyenkor elmegy a nagyanyjához, és szétnéz a dédnagymama festményei között a padláson. Laura gyermekkorát a dédnagymamája, nagymamája és édesanyja hármasában töltötte, a három nő hallgatással teli, feszült kapcsolata között egyensúlyozott, miközben fogalma sem volt, mi okozza az örvényt a felszín alatt. Legjobban a dédnagymamájához kötődött, a bohém, ifjúkorában színésznőnek készülő, később minden örömét a festésben kiélő asszonyhoz. Hosszú évek teltek el, mire Laura teljesítette egykori ígéretét, és a dédnagymama festményeiből kiállítást szervezett. Arra azonban nem számított, hogy minden egyes kép a saját múltjának egy darabja, minden egyes szín egy emléktöredék, a képekhez tartozó elbeszélések pedig lassan kibontakozni engednek egy évtizedekre hallgatásba burkolódzott történetet. Titkok, elhallgatás. Vajon mi okoz nagyobb lelki terhet: a kíméletes csend, vagy a kimondott, olykor kegyetlen valóság? Bauer Barbara új regénye a négy asszony történetén keresztül egy generációkon átörökített, mélyen elzárt trauma útját követi végig a tragédia pillanatától a felismerés napjáig, a II. világháború végjátékától napjainkig.

Békési Betti képes megidézni az emlékeket. Bárkiét, bármikorról - kivéve a sajátjait. Ám miután eltemeti édesanyját, az egyetlent, akitől még megtudhatott volna valamit rejtély övezte gyermekkoráról, és már-már fel is adja, hogy valaha fény derül a múltjára, az élete hatalmas fordulatot vesz. Betti autóba ül, és meg sem áll a házig, aminek korábban a létezéséről sem tudott. Ahol két borospoharát szorongató nőbe és egy óriási virágcsokorral érkező férfiba botlik a kertvárosi idill kellős közepén. Ám a képeslapra illő látványról hamar kiderül, hogy messze nem olyan idilli, mint aminek elsőre látszik. Teri, Roberta és Zsóka régóta barátnők. Együtt voltak várandósak, együtt küzdöttek meg az anyaság nehézségeivel és az idővel, ami lassan eljárt a fiatalságuk felett. Mindent tudnak egymásról. Legalábbis így gondolják, egészen az estéig, amikor Zsóka helyett annak férjével és az évek óta üresen álló ház elé éppen leparkoló leendő új szomszéddal nem találkoznak. A tökéletesnek vélt életek mögül egy eltűnt feleség, egy megcsalt asszony és egy önámításba menekülő nő képe bontakozik ki, miközben Betti lépésről lépésre közelebb jut ismeretlen múltjához. Mindehhez azonban szükségük van egy álarcra, amit nem levenni kell, hogy felfedjék a valóságot, hanem magukra ölteni. Mert mindenki leplez valamit, amit csak a maszkja mögött mer bevallani. Bauer Barbara új regényében egyetlen kérdést tesz fel: van az életedben egy hely, ahol elmondhatod, ahol meghallgatnak, ahol megértenek, ahol elhiheted, hogy amit érzel, az nem bűn? A legtöbbünk életében nincs ilyen. Ezért hívta életre Békési Bettit és alapította meg a Kék Macska Klubot.

Bauer Barbara A leggazdagabb árva című regénye a korán árvaságra jutott grófkisasszony, Wenckheim Krisztina történetét mesélte el, országosan ismertté téve a kis konteszt. Ahogy Harangozó Imre néprajzkutató, a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja fogalmazott: a regény "maradandó irodalmi emléket állított" Wenckheim Krisztinának és szülőföldjének. Az Egy estély a kastélyban újra Szabadkígyósra invitál. Ám az időutazás ezúttal Krisztina grófnő családi körének miliőjébe és az arisztokrata világba repíti az olvasókat, a tizenkét novella révén egy főúri est szervezésébe pillanthatnak be. Vendégségbe érkeznek a leggazdagabb árva otthonába, ahol találkozhatnak hét gyermekével, férjével, a társadalmi elit krémjével, kultúrájával és megannyi finomsággal... Mindezt az irodalom tálcáján kínálva, rövid történetek, párbeszédek és életképek formájában. És hogy senki ne menjen haza üres kézzel, az estély során felszolgált ételek receptjeit minden kedves olvasó magával viheti a kötet végén található, fotókkal illusztrált receptmelléklet révén: a kastély 19. századi recepteskötetéből Fodor Mihály mesterszakács válogatott és álmodott újra tizenkét fogást.

Milyen az az ember az életedben, aki igazán szeret? - Elfogad olyannak, amilyen vagyok. Szeret a hibáimmal, a gyengeségeimmel, a félelmeimmel együtt. Feltétel nélkül. Mert igazán ismer. - És te? Te is így szereted magad? - Nem - felelem hezitálva. - És nem tudom eldönteni, hogy azért, mert én viszont feltételekhez kötöm a szeretetet, vagy mert nem ismerem magam igazán. Az Idegen, az Átutazó és a Jövevény után újabb találkozás vár ránk a halál és a születés, a folytonosság, az öröklét megválaszolhatatlannak tűnő kérdései között. A Barát mindegyiküket jól ismeri. Mert ő az, aki akkor is ott van, amikor mindenki más már odébb áll. Aki vezet az úton, elénk tárja a végtelent, de kíméletlenül megmutatja a végleteket is. Tudja, mit jelent a boldogság, de nem áll elénk, ha éppen a pokol felé tartunk. Mert tudja, hogy mindennek megvan az oka. Mert ő ismer a legjobban. De ki ő? És vajon azt is tudja, miért vagyunk a világon? Kedves olvasóm! A TALÁLKOZÁSOK kisregénysorozat negyedik része önismereti utazás. Ezen az úton magam is végigmentem, és szeretnélek hozzásegíteni, hogy te is ellazultan, meditációként élhesd meg az utolsó fejezetet. A könyvben található QR kódot leolvasva egy hanganyaghoz jutsz. Indítsd el a felolvasást, hunyd le a szemed, és tarts velem az út utolsó méterein. Várlak szeretettel! Bauer Barbara

Anyaság. A legtöbb kislány, amikor önfeledten babázik, a lelke mélyén már anyává lesz. Eljátszik mindent, amit látott addigi élete során, és azt is, amit nem. Horgolt vagy műanyag, bájos vagy furcsa külsejű babával bánik úgy, mintha az édesanyja lenne: beszél hozzá, ringatja, altatja, eteti, nevelgeti, éppen úgy, ahogy vele bánnak. Vagy ahogyan szeretné, hogy bánjanak vele. Vagy épp úgy, ahogyan soha nem láthatta, amire nem emlékezhet, ami nem az ő tapasztalata. De akkor kié? "Te döntöd el, hogy a múltadból mit teszel le és mit viszel tovább, tehát te döntöd el, hogy a múltad vagy te magad irányítod az életedet. Ez a szabad akarat lényege. De ehhez ismerned kell, hogy honnan jöttél. Tudnod kell mindent, ami ez idáig meghatározta, hogy éppen hol tartasz az életben." Bauer Barbara négyrészes kisregénysorozatának harmadik kötetében apró történeteken, mindenkori anyák egymásba fonódó, generációról generációra átnyúló rövid epizódjain keresztül építi fel az anya figuráját. Az anyaságra készülve szakkönyveket olvastam, anyukákkal beszélgettem, akikről úgy gondoltam, hasonló értékrend mentén haladnak. A férjemmel elméleteket gyártottunk arról, hogy milyen szülők leszünk, miközben izgatottan vártuk, hogy végre megismerjük ŐT. Aztán a születésével nem csak őt ismertem meg. Folyamatosan tükröt tart elém, amiben látom felvonulni a múltamban felsorakozó anyák minden örömét és bánatát, félelmét, traumáját, és tudom, hogy én magam is óhatatlanul kódolom őbelé a sajátjaimat is. Bauer Barbara

A leggazdagabb árva egy kislány története, aki születésekor mesés gazdagságot, grófi címet és a fényűző élet ígéretét kapja. Egy kislányé, aki születése után nem sokkal elveszíti az édesanyját, elveszíti azt az embert, aki a legtöbbet adhatná neki. Krisztina édesapja az ország egyik legtekintélyesebb főura, a kígyósi uradalom gazdája, aki súlyos betegségéből csodával határos módon felépül, így nem halálhíréről értesül a rokonsága, hanem esküvői meghívót kaphat kézhez. Az édesapa feleségül veszi kulcsárnője lányát, amivel megbotránkoztatja az örökségre ácsingózó rokonságot. Az esküvő napján hatlovas hintó érkezik a kastély elé, benne a nászajándékkal: egy fekete koporsóval. Amikor aztán Krisztina háromévesen árván marad, nemcsak a családi viszályok nehezítik meg az életét, de a gonosz pletykákat terjesztő rosszakarók is. Bár szerető nagymamája és gondoskodó gyámja mindenben támogatják, Krisztina sokáig hiába keresi a helyét. Kérdések és kételyek gyötrik: ki is ő valójában, és mi dolga a világban? Vajon megtalálja-e Krisztina a saját útját és a belső békéjét? És a szerelmet, azt a férfit, akinek megnyithatja szívét, és nem kell azon gyötrődnie, hogy vajon őt magát, vagy csak a vagyonát akarja? Bauer Barbara új regényének központi alakja a műveltségéről és jótékonykodásáról ismert Wenckheim Krisztina grófnő, Sisi császárné palotahölgye. Wenckheim Krisztina édesapjáról, Antal József grófról mintázta Jókai Mór az Egy magyar nábob főhősét. A magával ragadó regényben a 19. század második felének Magyarországa színes, érzékletes világa tárul elénk: megelevenednek előttünk a nemesi uradalmak hétköznapjai és fényűző ünnepei, a kiegyezés korabeli Pest-Buda mozgalmas élete.