Jean-Paul Belmondo

Belmondo önéletrajzi könyvében közvetlen stílusban, utánozhatatlan humorral idézi fel a múltat, és a saját életútjával bizonyítja, hogy a derű nem a nehézségek hiányát jelenti, hanem azt a döntést, hogy a legsötétebb pillanatokban is a fényt keressük. "Bébel" valóban úgy élt, mintha ezer élet adatott volna meg neki, és mindegyik bővelkedett derűs pillanatokban. Légtornászhoz illő mutatványainak köszönhetően a francia színészóriás szuperhősként él az emlékezetünkben, mégsem épít legendát maga köré, egyszerűen mesél. Örömökről, kudarcokról, kockázatvállalásról és szabadságról, sikerekről és veszteségekről, a szenvedélyről, amely áthatotta egész lényét. Az életigenlés kiáltványaként is olvasható önéletrajz egyik fő erénye az önirónia. Belmondo egyszerre filmcsillag és egyszerű ember, aki képes nevetni saját magán, legyen szó félresikerült síelésről, driftelésről vagy botrányos sajtótájékoztatóról. Örömmel fedi fel a titkait. Kendőzetlen őszinteséggel mutatja be a tanulóévek nehézségeit, amikor a párizsi Konzervatórium tanárainak többsége csúnyának és a színészi pályára alkalmatlannak találta. De Belmondo életében egyszer csak felbukkant Jean-Luc Godard, és első nagyjátékfilmje, a Kifulladásig (1960), amely lefektette a francia új hullám alapjait, mindkettejük számára fordulópontot jelentett. A rendező radikálisan új munkamódszere tökéletesen illett Belmondo rögtönzőképességéhez és zabolátlan személyiségéhez. A Godard biztosította szabadság volt számára az a közeg, amelyben a legjobb formáját tudta hozni. Később Belmondo egyreinkább a közönségfilmek felé fordult, mert meggyőződése volt, hogy a film, a színész fő feladata a szórakoztatás, a nevettetés, ezért ideális megoldásra törekedve a művészfilm mélységét és a közönségfilm közvetlenségét igyekezett egyesíteni. Könyvében néha komolyabb hangon is megszólal. A színészek jogaiért folytatott küzdelem, a hírnév ára, a magánélet sérülékenysége és a folyamatos jelenlétből fakadó fáradtság egyaránt szóba kerül. Belmondo következetesen kiáll kollégái, a filmes szakma és a színészi hivatás méltósága mellett. Az Ezer életem, egy sorsom nemcsak rendkívül hiteles személyes hitvallás, hanem egy fontos filmtörténeti korszakot bemutató érdekes és humoros ismertető.

„Těch tisíc životů uplynulo rychle, až příliš rychle – uběhly stejnou rychlostí, jakou jsem řídil auta.“ Víc než jen autobiografie. Vyprávění o výjimečném a šťastném životě. Nula! Divnej ksicht! Ohyzda! Takhle častovali Jeana-Paula Belmonda francouzské divadelní kapacity v jeho začátcích a směle mu prorokovali: „Nikdy nebude na divadelní scéně nebo ve filmu držet žádnou ženu v náručí.“ Nemohli se mýlit víc. Skončily v ní všechny krasavice světového filmu, včetně obávaných italských tygřic, jako byly Claudia Cardinálová, Sophia Lorenová a Gina Lollobrigida. V této osobité vzpomínkové knize Belmondo vypráví o svém šťastném dětství, o úporném boji, který vedl za svůj sen stát se hercem. O své životní vášni – boxu, rychlý autech, ztřeštěnostech a kaskadérských kouscích. O svých životních partnerkách a láskách, o milované rodině, o spolupráci s velikány filmu. Život se mu zdál snadný a zářivý i přes všechna dramata a kruté ztráty. Nejdůležitější pro něj bylo bavit se a hrát si. Byl přesvědčen, že komediant má velké privilegium: právo zachovat si mládí. Zůstat dítětem a vytvářet iluzi, libovat si v přítomném okamžiku.

Mých tisíc životů - audiokniha obsahuje autobiografické vzpomínky herecké ikony, kterou je Jean-Paul Belmondo.

Nula. Čudný ksicht. Ohava. Takto častovali Belmonda francúzske divadelné kapacity, keď začínal, a bez mihnutia oka mu prorokovali: "Nikdy nebude na divadelných doskách ani vo filme držať nijakú ženu v náručí!" Ako veľmi sa mýlili! V jeho objatí sa ocitli všetky krásavice svetového filmu vrátane obávaných talianskych tigríc, ako boli Claudia Cardinale, Sophia Loren a Gina Lollobrigida. V tejto neobyčajnej knihe spomienok Belmondo rozpráva o svojom šťastnom detstve a o úpornom boji, ktorý zvádzal, aby dosiahol svoj sen a stal sa hercom. Hovorí aj o svojich životných vášňach - boxe, rýchlych autách, bláznivých kúskoch a kaskadérskych výkonoch - a takisto o svojich životných partnerkách a láskach, o milovanej rodine, o spolupráci s filmovými velikánmi. Život sa mu stále zdal jednoduchý a žiarivý napriek dramatickým udalostiam a krutým stratám. Najdôležitejšie preňho bolo baviť sa a hrať sa. Bol presvedčený, že komediant má veľké privilégium - uchová si mladosť. Ostáva dieťaťom, vytvára ilúziu, teší sa z prítomného okamihu. "Tých tisíc životov uplynulo rýchlo, až príliš rýchlo - prebehli rovnakou rýchlosťou, akou som viedol autá."

„Těch tisíc životů uplynulo rychle, až příliš rychle – uběhly stejnou rychlostí, jakou jsem řídil auta.“ Víc než jen autobiografie. Vyprávění o výjimečném a šťastném životě. Nula! Divnej ksicht! Ohyzda! Takhle častovali Jeana-Paula Belmonda francouzské divadelní kapacity v jeho začátcích a směle mu prorokovali: „Nikdy nebude na divadelní scéně nebo ve filmu držet žádnou ženu v náručí.“ Nemohli se mýlit víc. Skončily v ní všechny krasavice světového filmu, včetně obávaných italských tygřic, jako byly Claudia Cardinálová, Sophia Lorenová a Gina Lollobrigida. V této osobité vzpomínkové knize Belmondo vypráví o svém šťastném dětství, o úporném boji, který vedl za svůj sen stát se hercem. O své životní vášni – boxu, rychlý autech, ztřeštěnostech a kaskadérských kouscích. O svých životních partnerkách a láskách, o milované rodině, o spolupráci s velikány filmu. Život se mu zdál snadný a zářivý i přes všechna dramata a kruté ztráty. Nejdůležitější pro něj bylo bavit se a hrát si. Byl přesvědčen, že komediant má velké privilegium: právo zachovat si mládí. Zůstat dítětem a vytvářet iluzi, libovat si v přítomném okamžiku.