Béla Benedikty

A történelem legismertebb és legcsodálatosabb alakja tanulatlan ács lett volna? Aki mégis a legnagyobb hatással van az emberiségre kétezer éve? Akiről felnőttkoráig semmit nem tudunk, csak az Újszövetség ismertet meg velünk néhány csodát, és sok, nem túl szellemes mondatot, amikkel tanított? Ezért nem ölnek meg senkit. Ha elfogadjuk, hogy megszületett (Názáretben, nem Betlehemben), és meghalt elítéltve, keresztre feszítve, akkor azt is kell tudnunk, milyen volt valójában. Mit tett, amiért gyűlölték és meg akarták ölni? Ez a könyv egy Názáretben született fiú életéről szól, kilenc és tizenkilenc éves kora között. A fenti kérdésekre próbál választ adni. "A fogoly a tisztás túloldalán verdesni kezd a szárnyával, burrog néhány fenyegetőt, aztán gyalog elindul feléjük. Ahogy közeledik, felborzolja a tollait, meg-megáll, ismét verdes a szárnyával. - Kövér vagy, lusta és mulatságos. A fogoly kikerüli Júdást. Nézi a madarat, aztán kicsit beljebb húzza a kőrisbotot. A fogoly odatotyog a bothoz, fellép rá, áll egy kis ideig, oldalazva eltipeg a bot végéig, kotyog egyet-kettőt. - Na menj szépen, ne zavarj minket! A madár leugrik a botról, ellépked, bebújik egy bokor alá, letelepszik. - Úgy hallottam, a fogoly a legfélénkebb és legbizalmatlanabb madár. Most akkor ez itt mi volt? - A költés parancsa erősebb a félelemnél is. Meg aztán látta, hogy nem bántjuk a tojásokat, talán rájött, hogy fölöslegesen zajongott, jobb lett volna, ha csöndben marad, amíg elmegyünk mellette. - Az a helyzet, hogy így nem áll meg madár ember mellett. Sem tyúk, sem sas, nehogy fogoly. Én tartok tőled, ő meg nem. Miért? - Kevered a szavak jelentését. Te nem tőlem tartasz, hanem mindattól, amit eddig hallottál rólam, amit képzelsz rólam, amit gondolsz a kettőnk helyzetéről és mindazokéról, akikről az előbb beszéltél. Te attól az ítélettől tartasz, amit rólam magadban meghoztál. Azt kérdezted, bízom-e benned, azt mondtam, nem. De nem kérdeztél tovább, hogy miért nem. Azt válaszoltam volna, hogy nincs okom a bizalomra, de a bizalmatlanságra sincs. Ismerni akarlak, akkor majd eldöntöm, bizalom-e, amit irántad érzek. A madár ezt mind nem tudja, a madár nem ítél. Ő csak fél vagy nem fél. Nem tudom, tőlem miért nem." (részlet a könyvből)

Benedikty Béla örvénylő történelmi regényt írt a világot mozgató láthatatlan erőkről, az államok kiszolgáltatottságáról, az államférfiak végzetéről és a civilizációnkat irányító titkos gondolatról. Magyarország, 1941. A Trianon revízióját szem előtt tartó "vonakodó szövetséges" és a jugoszlávok "örök barátja" pengeélen táncolva próbál kívül maradni az Európát feldúló háborúból. Hiába, az ország miniszterelnöke, Teleki Pál öngyilkosságot követ el. De valóban öngyilkosság volt? És ha nem, ki állhatott a talán nem is igazán váratlan merénylet mögött? Kiváló hírszerzők (a titokzatos Menon Club tagjai) Európában és a Közel-Keleten nyomozva próbálták elhárítani a magyar állam vezetőit fenyegető veszélyt, miközben fényt derítettek a kontinens sorsát a háttérből irányító pénzemberek európai és közel-keleti terveire is.

A történelem legismertebb és legcsodálatosabb alakja tanulatlan ács lett volna? Aki mégis a legnagyobb hatással van az emberiségre kétezer éve? Akiről felnőttkoráig semmit nem tudunk, csak az Újszövetség ismertet meg velünk néhány csodát, és sok, nem túl szellemes mondatot, amikkel tanított? Ezért nem ölnek meg senkit. Ha elfogadjuk, hogy megszületett (Názáretben, nem Betlehemben), és meghalt elítéltve, keresztre feszítve, akkor azt is kell tudnunk, milyen volt valójában. Mit tett, amiért gyűlölték és meg akarták ölni? Ez a könyv egy Názáretben született fiú életéről szól, kilenc és tizenkilenc éves kora között. A fenti kérdésekre próbál választ adni. "A fogoly a tisztás túloldalán verdesni kezd a szárnyával, burrog néhány fenyegetőt, aztán gyalog elindul feléjük. Ahogy közeledik, felborzolja a tollait, meg-megáll, ismét verdes a szárnyával. - Kövér vagy, lusta és mulatságos. A fogoly kikerüli Júdást. Nézi a madarat, aztán kicsit beljebb húzza a kőrisbotot. A fogoly odatotyog a bothoz, fellép rá, áll egy kis ideig, oldalazva eltipeg a bot végéig, kotyog egyet-kettőt. - Na menj szépen, ne zavarj minket! A madár leugrik a botról, ellépked, bebújik egy bokor alá, letelepszik. - Úgy hallottam, a fogoly a legfélénkebb és legbizalmatlanabb madár. Most akkor ez itt mi volt? - A költés parancsa erősebb a félelemnél is. Meg aztán látta, hogy nem bántjuk a tojásokat, talán rájött, hogy fölöslegesen zajongott, jobb lett volna, ha csöndben marad, amíg elmegyünk mellette. - Az a helyzet, hogy így nem áll meg madár ember mellett. Sem tyúk, sem sas, nehogy fogoly. Én tartok tőled, ő meg nem. Miért? - Kevered a szavak jelentését. Te nem tőlem tartasz, hanem mindattól, amit eddig hallottál rólam, amit képzelsz rólam, amit gondolsz a kettőnk helyzetéről és mindazokéról, akikről az előbb beszéltél. Te attól az ítélettől tartasz, amit rólam magadban meghoztál. Azt kérdezted, bízom-e benned, azt mondtam, nem. De nem kérdeztél tovább, hogy miért nem. Azt válaszoltam volna, hogy nincs okom a bizalomra, de a bizalmatlanságra sincs. Ismerni akarlak, akkor majd eldöntöm, bizalom-e, amit irántad érzek. A madár ezt mind nem tudja, a madár nem ítél. Ő csak fél vagy nem fél. Nem tudom, tőlem miért nem." (részlet a könyvből)