Berta Zsolt

Magyarország, Budapest, hatvanas évek. Közelebbről a Moszkva tér, vagyis a Kalef és környéke. Az elhíresült Kalef galerit már szemmel tartja a titkosszolgálat, ám ők erről még nem tudnak. Élik, illetve élni próbálják az akkori fiatalok életét: a srácok egyszerre álmodoznak csajokról, disszidálásról és a forradalom feltámasztásáról gondtalanságuk azonban nem tart sokáig. A diktatúra ugyanis könyörtelenül leszámol velük: kifinomult eszközökkel veszejti el őket, vagy teszi élőhalottá. Berta Zsolt új nagyregényét az életszerelem és a lélekdráma kettőse teszi letehetetlenné.

Az idő mendegélt az ő saját útján, amelyik nem kanyarodik és nem ér véget soha, és Dorka és Botond és Bulcsú is mendegéltek a maguk tudhatóan véges és kanyargós ösvényén. Kisvártatva csatlakozott hozzájuk kicsi Sára, hogy vele együtt hagyják maguk mögött kicsi Bulcsú kartörését, két bárányhimlőt, egy orrmandulaműtétet, tizenegy nyaralást, Dorka vesemedence-gyulladását, négy beiskolázást, három használtautó-vásárlást, egy kutya (Túró) és egy macska (Tejföl) beszerzését és egy költözködést. És volt, hogy az egymásba futó utakon mellettük mendegélt egész Magyarország, együtt haladtak el egy vértelen rendszerváltás, egy halálraítélt és kivégzett miniszterelnök rehabilitása és újratemetése, hat választás, egy ezredforduló, egy NATO és egy Európai Uniós csatlakozási ceremónia, a határon kívül és belül szorult magyarság elvi egyesítéséről tartott népszavazás, Terry Black örökbefogadási pere és egy televíziós könnyűzenei sztárcsináló döntője mellett.