György Bessenyei

Bessenyei György (Tiszabercel, 1746 vagy 1747 – Pusztakovácsi (ma Bakonszeg), 1811. február 24.) író, költő, a magyar felvilágosodás egyik meghatározó egyénisége.1755-ig Tiszabercelen élt, majd 1760-ban Sárospatakon volt diák.1765. június 8-tól Mária Terézia magyar testőrségében teljesített bécsi szolgálatot.1768 végén és 1769 elején Olaszországba utazott.1773-ban betegsége miatt megvált a testőrségtől, és a protestáns ügyek bécsi képviselője lett.1775-ben megvonták tőle a fizetését. Ezért, hogy megélhessen, 1779. augusztus 15-én katolikus hitre tért, és az udvari könyvtárnál hivatalt, valamint évi 2000 forint díjat kapott, melyet később II. József császár megvont tőle.1782-ben visszatért a szülőfalujába.1785-ben átvette a Bihar vármegyei pusztakovácsi örökségét.1804-ig itt élt egyedül, mikor bátyjának leánya, Anna odaköltözött hozzá ápolónak. Végrendeletét 1810. november 27-én írta, ekkor már nagyon beteg volt.1811. február 24-ben meghalt.

Bessenyei György (1747-1811) A XVII. századi magyar reformkorszak elindítójának, az európaiság tudatos, lankadatlan harcosának, Akadémiánk első nagy megálmodójának magánéletéről alig említhetnénk valami rendkívülit. Mintha lüktetőbb napjai is mind irodalmi tervezgetésbe, munkálkodásba olvadtak volna. Magányos lélek, hiúság nélkül való - még hiteles arckép sem maradt fenn róla. Öregkorában Kazinczy kér tőle képet, hogy rézbe vésesse, de kurtán-furcsán hangzik a válasz: "Én a képemet elevenen hordom."