Penelope Bloom strana 2 z 3

Asi si nikdo nemyslí, že mít sexy šéfa není vůbec komplikované ani matoucí. Ale musím mu už odolávat jen pár měsíců. V lednu odlétám do Paříže, abych si splnila svůj sen a stala se umělkyní. Škoda, že nemůžu mít svůj zákusek a náležitě si ho užít. Zapomněla jsem se zmínit… Můj sexy šéf byl mou školní láskou. Tak trochu. Nejprve jsem ho chtěla samou láskou umačkat. Nakonec jsem ho chtěla už jen umačkat. Teď je zpět a klidně by mohl mít na hrudi napsáno „nesahat“.Jedna drobná otázka: počítalo by se, kdybych nepoužila ruce? Odpovím si sama. Ano, Emily, ty nadržená čubko, počítalo. Mimoto můj sen na mě prakticky čeká naservírovaný na zlatém podnose. Pokud se zvládnu chovat tak, jak mám. Byla bych naprostý blázen, abych riskovala. Taky jsem pyšná na to, jak dlouho jsem se zvládla jako blázen nechovat, a chci si svůj rekord udržet. Musím pro něj udělat akorát jednu rychlovku...  

Jeho balík skončil v mé schránce.Uklidni se, úchyláku. V mé poštovní schránce. Jakmile jsem zjistila, co je uvnitř, uvědomila jsem si dvě věci: Patřil mému sexy sousedovi a ten měl temné tajemství. Většinou jsem se řadila mezi milovníky koček. V tom smyslu, že bych upřednostnila kočku v devíti z deseti případů. Nebylo to proto, že bych je měla nějak extra ráda, jen jsem neměla extra ráda většinu lidí. Můj soused mezi většinu lidí nepatřil. Žil v bytě naproti mně a byl to ten typ perfektně oblečeného chlapa v nóbl botách, který voněl jako reklama na Calvina Kleina a navíc to vypadalo, že ví, jak se používá dentální nit. Ale k věci, tenhle chlap měl očividně svůj život pečlivě uspořádaný. Byl to pan Dokonalý, ale co se mě týká, potřeboval by trochu srazit hřebínek. A jako na zavolanou jeho dlouhý, tlustý balík pronikl do mé malé, úzké poštovní schránky. Vím. Naprosto nechutné. Evidentně to byl trik, jak po mně vyjet. Pomineme-li fakt, že ho tam dala pošťačka, věděla jsem, co hraje můj soused za hru. Ano, naprosto přesně jsem to věděla. Tak jdeme do toho. Nebo spíš na to, pokud chcete. Omylem mi v bytě na balík několikrát spadl nůž. Prakticky se sám otevřel a já neměla na výběr, než se do něj podívat. Z balíku na mě koukalo jeho malé tajemství. Jak se ukázalo, pan Dokonalý nakonec nebyl tak dokonalý. Kdo by to byl tušil?Nápověda: Já ano. Ale naprosto jsem si hodlala užít každou vteřinu toho, co mělo přijít.

První pravidlo náhodných známostí je mít v záloze únikový plán. Bez závazků. Bez vztahů. Šup sem, šup tam – a myslím to doslova.A to druhé, méně známé pravidlo?Ujistěte se, že onu náhodnou známost nezaměstnají jako koordinátorku vaší svatby. Jo. Je to dlouhý příběh.Svatba měla být fingovaná. Jediný háček spočíval v tom, že o tom nikdo neměl vědět. Ani ta koordinátorka. Ta si teď myslí, že jsem ten největší hajzl na světě. Myslí si, že jsem zamilovaný do ženy, kterou si mám údajně brát. Myslí si dost věcí, ale nezná pravdu. Nemá ani ponětí, že se do mě ona sama zamiluje, až tohle celé skončí.Nemá ani ponětí, že tohle naše dostaveníčko nebylo tak bezvýznamné. Myslí si, že nejsem k mání, že si to nemůžeme zopakovat, protože je v mém životě někdo jiný.Nikdo jiný ale není. Je jen ona. A od té doby, co jsem se s ní poprvé vyspal, jsem věděl, že bude jedinou ženou mého života.

Znáte ten instinkt, který vás nutí utíkat, když se blíží něco děsivého? Jo. No, tak já ho evidentně přehlédla.   Protože Damon Rose přišel a místo abych utekla, tak jsem otěhotněla.   Ale to bylo před pěti lety a o dítěti jsem tomu-jehož-jméno-nesmíme-vyslovit nikdy neřekla.   Taky jsem právě udělala něco velice hloupého. Znovu. Požádala jsem o práci v Damonově agentuře.   Jo, pořád je neskutečně nádherný s ledovým pohledem, který říká „potřebuju mít ten fax na stole. Hned vedle tvých rukou.“   Pořád si myslí, že by se svět před ním měl sklonit a líbat mu nohy.   To se nestane, šéfíku. Nepokleknu. Neomluvím se. A rozhodně ti neřeknu pravdu o naší dceři. Ani kdybys vyměnil ten zásobník na led, kterým maskuješ svoje srdce.

Nebudu o chůvě vilně pomýšlet.Je tu jen na přechodnou dobu. Chvilkový výkyv v mém životě. Ale na druhou stranu to je také vůbec první člověk, kterého si můj syn oblíbil, což je fakt něco.Nový plán: Nedopustím, abych se na chůvu příliš upnul.Vždycky jsem byl ten typ člověka, kterému nevadilo měnit plány. Přizpůsobivost je klíčem k úspěchu. Takže jsem se musel přizpůsobit tomu, že na mě každý večer, když jsem dorazil domů, čekala krásná žena.Samozřejmě dočasně.Můj syn si zaslouží něco lepšího než jen něco dočasného. Ale nebudu mu slibovat šťastnou, úplnou rodinu, když vím, že by ten vztah nemusel vydržet.Protože i přes nevinné, velké oči a okouzlující rozpačitost by chůva dopadla stejně jako ostatní. Našla by si důvod, proč odejít. Všechny to udělaly.Takže udělám poslední úpravu plánu. Ano, možná mi hlavou vířily nevhodné myšlenky ohledně chůvy. Ale rozhodně se do ní nezamiluju.A pokud ano, budu to popírat, dokud mi definitivně nezamrzne srdce.

Před sedmi lety jsme si kamarádkami slíbily, že bez ohledu na to, co se stane, nikdy nebudeme chodit s bratry Kingovými. I kdyby se z nich stali megaslavní, nádherní, srdcervoucí miliardáři. I kdyby se připlazili na kolenou a prosili o odpuštění. Ale hádejte, kdo nám právě přiletěl soukromým letadlem zpátky do našich životů? A hádejte, kdo se objevil hned první den v mé nové práci? Richard. King. Naštěstí Richardovi trvá jen dvě sekundy, než ukáže, že se vůbec nezměnil. Namyšlený. Suverénní. Hrubý. Bohužel je také tak nádherný, až to hraničí s pohoršením – s čelistí, ze které by i sochy spadly z podstavců, a s úsměvem, který mi zkratoval mozek. Roky si bere, co chce. Pochybuju, že by toužil po něčem jiném – kromě mě. V žádném případě mu nedovolím, aby se mi zase zapletl do života. Moje kamarádky by mi to nikdy neodpustily. Já bych si to nikdy neodpustila. Ale už jsem se zmínila o jeho čelisti?

Před sedmi lety jsme si kamarádkami slíbily, že bez ohledu na to, co se stane, nikdy nebudeme chodit s bratry Kingovými. I kdyby se z nich stali megaslavní, nádherní, srdcervoucí miliardáři. I kdyby se připlazili na kolenou a prosili o odpuštění.Ale hádejte, kdo nám právě přiletěl soukromým letadlem zpátky do našich životů? A hádejte, kdo se objevil hned první den v mé nové práci? Richard. King. Naštěstí Richardovi trvá jen dvě sekundy, než ukáže, že se vůbec nezměnil. Namyšlený. Suverénní. Hrubý. Bohužel je také tak nádherný, až to hraničí s pohoršením – s čelistí, ze které by i sochy spadly z podstavců, a s úsměvem, který mi zkratoval mozek.Roky si bere, co chce. Pochybuju, že by toužil po něčem jiném – kromě mě. V žádném případě mu nedovolím, aby se mi zase zapletl do života. Moje kamarádky by mi to nikdy neodpustily. Já bych si to nikdy neodpustila.Ale už jsem se zmínila o jeho čelisti?

Audiokniha Jeho banán, autorkou je Penelope Bloom. Můj nový šéf má rád pravidla. Jedno z nich si ale nikdo netroufne porušit. Nesmí se mu sahat na banán. Jako vážně. Tenhle chlápek je závislej na draslíku nebo co. Jasně, že jsem si na něj sáhla. Jestli to chcete rozebírat do detailu, ve skutečnosti jsem si ho i strčila do pusy. A co je ještě horší? Sežvýkala jsem ho… a polkla.

Valahogy minden rosszul alakult, amikor a sövényét nyírtam. Véletlenül kissé… félreérthető alakúra formáltam, olyasmire, amit nem biztos, hogy szívesen látna bárki a kertjében. Amikor először találkoztam Harry Barnidge-dzsal, az agyam azonnal átkapcsolt ősi, ösztönös üzemmódba. Nevetséges fantáziaképek villantak be: hogy Harry fejbe billent egy kőbunkóval, becipel a barlangjába stb. A szókincsem erőteljesen lecsökkent, és talán kissé nyáladzani is kezdtem. De nem foglalkozhatok ezzel! Az egyetlen fontos dolog az életemben az, hogy a húgom álmait valóra váltsam. És eddig valahogy mindent sikerült elbaltáznom, úgyhogy most sikerülnie kell. Szóval, amikor Mr. Szívtipró felajánlja nekem, hogy segít egyengetni a véletlennek köszönhető művészkarrieremet, nem mondhatok nemet. Ahogy a régi mondás tartja, ha már felállítottad, minden megoldódik magától. Vagy valami ehhez hasonló. Az új kertészem mindent fogott, és teljesen a feje tetejére állította. Rengeteg nő próbálkozott már azzal, hogy felkeltse az érdeklődésemet, de Nell sövénye volt a legmerészebb. Mármint beszélgettünk, aztán egyszer csak a háromméteres növényből… Az lett, ami. Aztán meg az ország legnagyobb művészkritikusa kikiáltotta a sövényt művészeti alkotásként, így felajánlottam, hogy az ügynöke leszek… most már csak arról kell meggyőznöm, hogy többre vágyom munkakapcsolatnál. Nem számít, milyen árat fizetek érte. És az sem, ha a legnagyobb riválisom megfenyeget, hogy tönkretesz, ha elmondom róla az igazságot. „Mit is mondhatnék a Her Bushról? Vicces, és áthatja a szexiség, hemzseg az erotikus célozgatásoktól. Már eleve a cselekmény is humoros: egy fiatal nő műkertészként egy sövényből véletlenül óriási péniszt alkot, és pont egy gazdag irodalmi ügynök kertjében. Találkoznak, és elkezdődik a játék. Miközben Nell sövényét művészeti alkotásként népszerűsítik, lassan kialakul a románc is kettejük között. Ez a regény a második, amit olvastam Ms. Bloom sorozatából, a másik a His Banana – Bekapnám volt. Egyértelműen a többi rész is érdekel.”  Today Novels „Ha szereted a romantikus vígjátékokat, amik hangos nevetésre késztetnek, ez a te könyved lesz. Nem fog csalódást okozni. Én önként jelentkeztem, hogy recenziót olvassak belőle a Booksprouton keresztül.”  Linda Reads „Annyira jól szórakoztam az eddigi részeket olvasva! Ha még nem olvastál semmit A vonzalom tárgyai sorozatból, amelynek a tagjai mind szexi, vicces, különleges könyvek, akkor nagyon ajánlom az összeset. Mindegyik kötet önálló, így külön is olvashatóak. Alig várom, hogy a jövőben mit hoz számunkra Ms. Bloom.”  Amazon „Nell túlgondolja a dolgokat, ami teljesen érthető, hiszen a múltban érték sérelmek, éppen ezért először nem is bízik Harryben. A folyamatos kétértelmű utalások humorosak, és imádom a karakterek évődését.”  Goodreads

Beismerem. Elcsesztem. 1. hiba: munkát kértem Peter Barnidge-tól. 2. hiba: elfogadtam az ajánlatát, pedig a tervem szerint közölni akartam vele, hogy menjen a francba. 3. hiba: Csak hogy ne soroljak fel még ezer más hibát, úgy teszek, mintha nem lenne több, csak az, hogy elhallgattam az igazság egy pici morzsáját az állásinterjún. Ami Petert illeti… Hol is kezdjem? Az talán elég jól példázza a helyzetet, hogy csupán egyetlen napnak kellett eltelnie, és Mr. Szupersztár Bestsellerszerző neve máris tökéletes, gyerekbarát szitokszóvá vált nálam. Belerúgtál a szekrénybe? A Peter Barnidge-életbe! Elfogyott a pénz a bankszámládról? Azt a jó Peter Barnidge-át! És amikor rájössz, hogy belezúgtál a főnöködbe? Hogy a Barnidge-ba? Bárcsak egyszerűen utálhatnám, az könnyebb lenne, mint ezt a gyűlölettel kevert vonzódást érezni. De ő az a fajta dögös pasi, akitől jobb távol tartani magad. Parázslóan izzó sötétség. Olyan dögös, hogy ahányszor csak meglátom, mindig keresztet kell vetnem, mert egyetlen pillantásával már magával is ránt a kárhozatba. És ha már a kárhozatról ejtünk szót… egy kicsit hazudtam az állásinterjúmon. De egyedülálló anyaként mindent megteszek, hogy gondoskodjak a lányomról, akár egy kicsit még hazudok is. De sajnos, a kis titkok naggyá nőnek az idő múlásával. Csak idő kérdése, hogy Peter mikor is jön rá erre, és valahogy nem hiszem, hogy boldog lesz amikor beavatom.

A csomagja belecsusszant a ládámba. Csillapodj, te perverz! A postaládámba. Ja, és hogy kinek a csomagja? Persze ki másé, mint a dögös szomszédomé. Most mondanám, hogy a francba… De őszintén: rég csusszant már bele bármi is a ládámba. És bár ha választanom kéne, hogy kinek az életét mentsék meg, tízből kilencszer inkább egy macskát választanék, mint egy embert, de ez a pasi másnak tűnt. A folyosó túloldalán lévő lakásban élt, az a tipikus zárkózott, szép cipős típus volt, akinek olyan az illata, mintha egy Calvin Klein-reklámból lépett volna ki, és tuti fogselymezett is. A lényeg, hogy teljesen nyilvánvalóan ura volt az életének. Ő volt Mr. Tökéletes, és ha engem kérdezel, le kellene szállnia a magasból közénk. Vagy csak belém. A hosszú, vastag… Itt inkább abbahagyom ezt a gondolatot. Miután megtaláltam azt a csomagot, egészen véletlenül valahogyan kinyílt, és hát nem volt más választásom, mint belenézni. Kiderült, hogy Mr. Tökéletes mégsem annyira tökéletes, ugyanis rejteget valamit. Ki gondolta volna? Segítek: én gondoltam. Vagyis reméltem. És borzasztóan élveztem minden egyes másodpercét annak, ami ezután következett. Még a vibrátoraim társaságánál is jobban. Bár ez talán nem meglepő.

Egy dögös, új főnök szexi testtel és isteni muffinokkal. Aki ráadásul a középsulis szerelmem. És nem emlékszik rám. Ugyan mi gond lehet? Persze azon kívül, hogy őt látva alig bírom a bugyimban tartani a saját muffinomat, pedig pár hónap múlva fel kell pattannom egy repülőre, hogy Párizsba utazzak egy művészeti suliba, ahol végre valóra válhatnak az álmaim, amikre igazán, hosszú-hosszú évek óta vágyom. Nem hagyhatom, hogy egy pasi keresztbe tegyen ennek. Szerencsére csak egy gyors munkát kaptam tőle, pár dekorcuccot kell csinálnom egy nagy halloweenbulira. Szóval Emily, te szexmániás, nem szabad megtörnöd, még akkor sem, amikor a pasi édesebbnek néz ki, mint a péksütemények, amiket süt. És még akkor sem, ha utánad ő a legnagyobb rajongója az őszi-téli ünnepi időszaknak. Vagy ha ugyanúgy imádja a horrorfilmmaratonokat. Vagy ha elolvadsz már csak a mosolyától is. Szóval bármilyen álomszép is a szeme, tökéletes a teste, tudom, hogy fel kell szállnom arra a gépre, és ki kell vernem a fejemből a gyönyörű gyerekeinket, akikkel a fehér kerítéses házunkban éltünk volna. Ugye?

Az új főnököm szereti a szabályokat. Van egy, amit senki nem mer megszegni… Senki sem érhet a banánjához. Én persze megérintettem.  És nemcsak megfogtam, hanem a számba is vettem. Megrágtam… és még le is nyeltem. Tudom… Rossz, rossz lány vagyok. Ezután vettem észre őt, és higgyétek el, nem úgy lehet a legjobb első benyomást tenni, ha épp a pasi banánjától fuldokolsz. De ugorjunk vissza az időben! Mielőtt még megfogtam egy billiomos banánját, végre megkaptam az első igazi kiküldetésemet üzleti riporterként. Itt volt a lehetőség, hogy bebizonyítsam, több vagyok, mint egy két lábon járó katasztrófa. Be kellett épülnöm a Galleon Enterpriseshoz, hogy bebizonyítsam a korrupciós gyanút. (Ide jöhet is a James Bond-zene.) Csak annyit kellett tennem, hogy felvetetem magam gyakornoknak Bruce Chamberson mellé. De fel kellett volna készülnöm rá, hogy ez a pasi úgy néz ki, mint akit direkt a női vágyak megtestesítésére faragtak. Vissza a jelenbe, a konferenciaterembe, a banánjával a számban. A banánjával, amin még a neve is rajta volt nagy, fekete betűkkel. Pár perccel miután ezt észrevettem, bejött, és rajtakapott. Pár perccel ezután már fel is vett. Hát igen… Nekem sem tűnt túl jó jelnek.

Hogy hogyan találkoztam vele?  Hát, egy úriember sosem kérkedik. De szerencsére én nem vagyok az. Először is fizettem a cseresznyéjéért (vagyis a pitéjéért, de nem ez a lényeg). Aztán megfosztottam a virágaitól. Végül otthagytam a névjegyemet, majd kisétáltam, mintha az enyém lenne a hely. Ja, mondhatni, hogy erős indítás volt. Hailey Hogyan találkoztam Williammel? Besétált a pékségbe, vett egy cseresznyés pitét, ellopott egy virágokkal teli vázát, és végül otthagyta a névjegykártyáját. De mielőtt elmondom, mit csináltam a névjegykártyával, valamit tisztázzunk: William rosszabbkor be sem léphetett volna az életembe. A pékségem a csőd szélén állt. A bizarr exem nem akart békén hagyni. Ó, és amúgy egy 25 éves szűz voltam – igen, a tény, amit a barátaim minden adandó alkalommal a fejemhez vágtak. Ha a szüzességproblémámat Williammel oldottam volna meg, az olyan lett volna, mint egy kalapáccsal lecsapni egy legyet. Brutális túlzás, bár a legjobb fajta. De William őrülten dögös volt, ami hülye tettekre készteti a nőket. Engem is… Szóval felhívtam. Egyből tudtam, hogy bajban vagyok, amint meghallottam a szexi, mély hangját a vonalban, ahogyan azt mondta: „Még mindig őrülten kívánom a cseresznyédet. Kiszállítást vállalsz?”

Poté, co jsem kvůli Cadovi Kingovi přišla o všechno, slíbila jsem si, že už se do něj nikdy nezamiluji – i kdyby zbohatl a stal se neuvěřitelně slavným. Teď je zpátky a pořád je ztělesněním obřího, lesklého červeného knoflíku. Všichni vědí, že byste takový knoflík neměli mačkat, ale je tak, tak těžké tomu odolat. Lhala bych, kdybych řekla, že jsem si to ani trochu neužila, když jsem ho zatýkala za výtržnictví. Bohužel si myslím, že jemu se to taky trochu líbilo. Takže když mě poprosil, abych mu pomohla s výchovou syna, o kterém se právě dozvěděl, věděla jsem přesně, co mám říct: „Ne, ty hloupý, rajcovní červený knoflíku. Nedotknu se tě, ani abych ti pomohla s roztomilým klučíkem.“ A máte sakra pravdu, že jsem to řekla přesně takhle. Skoro. Cade pořád o závazcích neví ani ň. Stále žije okamžikem. Musela bych trpět amnézií, abych uvěřila, že by se mohl změnit, dokonce i kvůli synovi. Nebo kvůli mně.

Poté, co jsem kvůli Cadovi Kingovi přišla o všechno, slíbila jsem si, že už se do něj nikdy nezamiluji – i kdyby zbohatl a stal se neuvěřitelně slavným.Teď je zpátky a pořád je ztělesněním obřího, lesklého červeného knoflíku. Všichni vědí, že byste takový knoflík neměli mačkat, ale je tak, tak těžké tomu odolat.Lhala bych, kdybych řekla, že jsem si to ani trochu neužila, když jsem ho zatýkala za výtržnictví. Bohužel si myslím, že jemu se to taky trochu líbilo. Takže když mě poprosil, abych mu pomohla s výchovou syna, o kterém se právě dozvěděl, věděla jsem přesně, co mám říct: „Ne, ty hloupý, rajcovní červený knoflíku. Nedotknu se tě, ani abych ti pomohla s roztomilým klučíkem.“ A máte sakra pravdu, že jsem to řekla přesně takhle. Skoro.Cade pořád o závazcích neví ani ň. Stále žije okamžikem. Musela bych trpět amnézií, abych uvěřila, že by se mohl změnit, dokonce i kvůli synovi. Nebo kvůli mně.