Péter Bódi

Mi jut eszedbe a Graffitiről? Persze, hogy a gombamód szaporodó tagek. Azok a furcsa, elfolyó, nehezen olvasható, máskor meg egyenesen idegesítő és ocsmány filcfirkák. Meg a szanaszét karistolt ablakok. Aztán a szépen megírt és veszélyes helyekre kirakott cuccok. És a vasút menti lepattant senkiföldje agyonfestett, látványos színes világa. Hogy már indul tovább a vonat, de még mindig nem tudod kibetűzni... Vagy az a hirtelen támadó dühroham, hogy na, ez már pofátlanság! Hisz ez egy műemlék! Ezek ezt sem tisztelik! De egyáltalán kik ezek? Mindenütt nyomot hagynak, mégis láthatatlanok. Az elsőkönyves író, Bódi Péter regényének főhőse ezeknek a srácoknak az egyike, aki most elvisz téged magával... írni. Szétírni a várost, a vonatot, a padokat, falakat. És mesélni önmagáról, másokról, motivációkról és mindennapokról. Arról gondolkozni, hogy mindez vandalizmus, önkifejezés, vagy művészet. S eközben érzéki élményként tárul eléd a graffitis életforma minden mozzanata. A festék szagától a harsogó szirénáig. Nevezhetjük ezt a könyvet ifjúsági regénynek is, csak épp fordított értelemben: nem az ifjúság okítását szolgálja, talán inkább okítás az ifjúágról. Szerepel benne a tinédzserkor minden szőnyeg alá söpört kihívása és nyűge: a zsebpénzen megvehető olcsó sörök és kannás borok, az újdonsült középiskolásként belénk vert görög klasszikusok, az mp3 lejátszóból bömbölő zenék, a dealertől vett fű bűnös csábereje, a mit sem sejtő szülőktől szerzett házi pálinka okozta alkoholmérgezés, a pár hétig tartó, gyorsan lecserélhető szerelmek, az iskolai fenyegetések. Debod Dániel, a regény főhőse, ezeknél többre vágyik. Nyomot akar hagyni. A maga módján kitűnni. Hagyják neki? A könyv végére, habár nem válik belőlünk vonatokat teletagelő vandál, és továbbra sem leszünk feltétlen rajongói a fekete filc -márványszobor kombónak, mégis nagy mélységekig megismerünk, és ezáltal el tudunk fogadni egy szubkultúrát (vagy ha úgy tetszik: ellenkultúrát). És ez nagy szó egy olyan országban, ahol a "másság", a "szabad", az "alternatív", sőt a "másságizmus" már közkedvelt szitokszavak, és ahol nem kívánatos, sőt egyre gyakrabban büntetendő az, ha valaki nem kíván a fősodorral együtt haladni. Pedig van, aki legalább színeket álmodik ezekre az omladozó, szürke falakra.

A graffitizés egy olyan jelenség a mai magyar nagyvárosokban (is), amirõl mindenkinek van véleménye. A ?barbár tahók vandalizmusa, rács mögé az összeset? attitûdtõl kezdve az ?ez a mûvészet tesóm, az egyetlen hiteles képzõmûvészeti ág, minden más csak pofon a szarnak?-ig. Falakra írt feliratok, falakra fújt képek, névjegyek és csapatok ? a graffitis szubkultúra egy külön világ. Kialakulásáról, történetérõl, szociológiájáról, esztétikájáról rengeteg könyv és kutatás született nemzetközi szinten, miközben magyar nyelven leginkább csak az újságcikkekig és a rendõrségi jegyzõkönyvekig jutottunk. Graffitisrõl szóló játékfilm van, graffitis doksik is, graffitiregény viszont nincs. Illetve most már van ? Bódi Peti megírta. A Szétírt falak az elsõ magyar nyelvû graffitiregény. Fontos gondolatok a könyvrõl: Nevezhetjük ezt a könyvet ifjúsági regénynek is, csak épp fordított értelemben: nem az ifjúság okítását szolgálja, talán inkább okítás az ifjúságról. Szerepel benne a tinédzserkor minden szõnyeg alá söpört kihívása és nyûge: a zsebpénzen megvehetõ olcsó sörök és kannásborok, az újdonsült középiskolásként belénk vert görög klasszikusok, az mp3 lejátszóból bömbölõ zenék, a dealertõl vett fû bûnös csábereje, a mit sem sejtõ szülõktõl szerzett házipálinka okozta alkoholmérgezés, a pár hétig tartó, gyorsan lecserélhetõ szerelmek, az iskolai fenyítések. Debod Dániel, a regény fõhõse, ezeknél többre vágyik. Nyomot akar hagyni. A maga módján kitûnni. Hagyják neki? A könyv végére, habár nem válik belõlünk vonatokat teletagelõ vandál, és továbbra sem leszünk feltétlen rajongói a fekete filc ? márványszobor kombónak, mégis nagy mélységekig megismerünk, és ezáltal el tudunk fogadni egy szubkultúrát (vagy ha úgy tetszik: ellenkultúrát.) És ez nagy szó egy olyan országban, ahol a ?másság?, a ?szabad?, az ?alternatív?, sõt a ?másságizmus? már közkedvelt szitokszavak, és ahol nem kívánatos, sõt egyre gyakrabban büntetendõ az, ha valaki nem kíván a fõsodorral együtt haladni. Pedig van, aki legalább színeket álmodik ezekre az omladozó, szürke falakra. Kubiszyn Viktor elõszavából A fal adja a másikat A graffitizés egy olyan jelenség a mai magyar nagyvárosokban (is), amirõl mindenkinek van véleménye. A ?barbár tahók vandalizmusa, rács mögé az összeset? attitûdtõl kezdve az ?ez a mûvészet, tesóm, az egyetlen hiteles képzõmûvészeti ág, minden m&aacut