Ádám Bodor

Bodor Ádám a rövidformák nagymestere. Nála a csend sokszor beszédesebb a kimondott szónál; különleges nevekre hallgató hősei általában csak akkor szólalnak meg, ha valóban mondani akarnak valamit. Akkor viszont a közléseknek súlya van. A több mint félévszázad alatt írt novelláit tartalmazó kötet látványosan szemlélteti, hogy Bodor alkotóműhelyében a rövidebb prózai műfajok között milyen izgalmas különbségek és párhuzamok is vannak. Hogy a különböző szövegtípusok nem feltétlenül zártan születtek egy-egy korszakban, hanem folyamatosan váltakoztak. Így egymás mellett és után más sorrendben olvashatjuk a tágabban értett Szénégető-korszak minimálprózáit, a Vissza a fülesbagolyhoz című kötettel fémjelzett novellákat és a kései remekmű, a Sehol révén ismerős hosszabb elbeszéléseit is. A kötet sorrendjét a szerző alkotta meg: a ritmus felülírta a puszta kronológiát. Akár néhány bekezdés, akár két tucat oldal, Bodor mindig teljes világot teremt és mutat. Ahogy egyik interjújában maga vallja: ,,A novellát nem lehet megunni."

Az Alapdarab sorozat olyan könyveket ajánl az olvasóknak, amelyek már kiállták az idő próbáját: a közelmúlt klasszikusait, a magyar és a világirodalom már bizonyított olvasmányait, amelyek a mindenkori jelenhez szólnak. Ezek a könyvek minden polcon megállják a helyüket. A sorozat színes évgyűrűi egyszerre jelenítik meg az időtállóságot és az elevenséget, éppen úgy, ahogy a válogatott könyvek. Sinistra egyszerre tűnik földhözragadtan valóságos és elgondolhatatlanul képtelen helynek. Ide, Dobrin falujába érkezik a könyv főhőse, aki a körzetben új nevet is kap: Andrej Bodorrá válik. Bodor Ádám kortalan klasszikusa egy olyan rejtélyes világba vezet, ahol a természet bámulatos és magának való, ahol az emberek kevés szavúak, de a nevük beszédes. Egy kietlen, kopár tájékra, amiről mégis lenyűgözően mesél a szerző.  

Bodor Ádám kevés szavú ember hírében áll, a közvélekedés szerint a beszédes hallgatás jellemző rá. Erre a képre cáfol rá a mostani interjúkötet, amelyben Bodor Ádámot kérdezik, ő pedig válaszol, hosszabban is és rövidebben is, a maga stílusában, hiszen ha interjút ad, azt azzal a műgonddal teszi, ahogyan epikai mesterműveit is formálja. Az értelmezés útvesztői tizenöt beszélgetése az elmúlt évtizedekben készített Bodor Ádám-interjúk szerző által véglegesített sűrű válogatása. Míg a nagy sikerű életútinterjú, A börtön szaga vertikális síkban helyezkedik el, mivel az életrajzra összpontosít, addig ez a könyv horizontálisan a pályakép belső alakulásaival, poétikai összefüggéseivel és műhelytitkaival foglalkozik elsősorban. Így jutunk el a Sinistra körzet és a Verhovina madarai szellemi és tényleges forrásvidékeihez, az egykori és a mai Erdély különbségeihez, valóság és fikció termékenyen ellentmondásos viszonyához. 

Bodor Ádám talán nem is regényeket és novellákat ír, hanem történeteket, amelyek időnként, mint a sebes patakok, széles medrű folyóvá állnak össze, máskor pedig a deltatorkolathoz hasonlóan apróbb szigetek, mederrészek, rejtélyes alakzatok alakulnak ki a folyam körül. A Sehol hét elbeszélése, abszurd balladája ilyen delta-történetek füzére. Újabb variációk végnapokra. Hol van ez a Sehol? Valahol a közvetett közelünkben, a vaktérképek szélén, kollektív tudattalanunk mélyén. A Dvug folyó mocsaras partján, a pitvarszki réten, a Hlinka-tetőn, a maglaviti fegyházban vagy éppen a földrajzi valóságban is létező máramarosi Leordinán. Merthogy a többi hely is létezik: megismerjük természeti sajátosságaikat, legerősebb törvényeiket. Temetések és találkozások, árulások és menekülések, háromszögek és mindenféle bonyodalmak. Atombomba az éjszakában. Bodor Ádámnak a kései Beckettet idéző elbeszélései csavarokban és fordulatokban gazdag történetek, elképesztő nyitásokkal és a legváratlanabb végjátékokkal a véletlenek erejéről.

Bodor Ádámot, a Sinistra körzet, Az érsek látogatása és a Verhovina madarai későbbi szerzőjét tizenhét éves korában tartóztatták le rendszerellenes összeesküvés vádjával. Ez a könyv azonban nemcsak a szamosújvári börtönélményekről szól, hanem az írói pálya kezdeteiről, a Magyarországra költözésről, és főként arról, miként változott meg gyökeresen a világ Kolozsvárott, a Trianon utáni Erdélyben.

Bodor Ádám talán nem is regényeket és novellákat ír, hanem történeteket, amelyek időnként, mint a sebes patakok, széles medrű folyóvá állnak össze, máskor pedig a deltatorkolathoz hasonlóan apróbb szigetek, mederrészek, rejtélyes alakzatok alakulnak ki a folyam körül. A Sehol hét elbeszélése, abszurd balladája ilyen delta-történetek füzére. Újabb variációk végnapokra. Hol van ez a Sehol? Valahol a közvetett közelünkben, a vaktérképek szélén, kollektív tudattalanunk mélyén. A Dvug folyó mocsaras partján, a pitvarszki réten, a Hlinka-tetőn, a maglaviti fegyházban vagy éppen a földrajzi valóságban is létező máramarosi Leordinán. Merthogy a többi hely is létezik: megismerjük természeti sajátosságaikat, legerősebb törvényeiket. Temetések és találkozások, árulások és menekülések, háromszögek és mindenféle bonyodalmak. Atombomba az éjszakában. Bodor Ádámnak a kései Beckettet idéző elbeszélései csavarokban és fordulatokban gazdag történetek, elképesztő nyitásokkal és a legváratlanabb végjátékokkal a véletlenek erejéről. Bodor Ádám 1936-ban született Kolozsváron. „Higgadtan visszatekintve, valahányszor a történet szálait követve fölrémlenek a homályos kezdetek, a következtetés mindig ugyanaz: ez a máskor általában eseménytelen hétfői nap volt az, amikor valaminek másképp kellett volna történnie. Ahhoz, hogy az események ne itt tartsanak. Ahol most éppen tartanak."

Bodor Ádámot, a Sinistra körzet, Az érsek látogatása és a Verhovina madarai későbbi szerzőjét tizenhét éves korában tartóztatták le rendszerellenes összeesküvés vádjával. Ez a könyv azonban nemcsak a szamosújvári börtönélményekről szól, hanem az írói pálya kezdeteiről, a Magyarországra költözésről, és főként arról, miként változott meg gyökeresen a világ Kolozsvárott, a Trianon utáni Erdélyben.

Az immár klasszikus regény vagy novellafüzér (a műfaji határok a Sinistra körzet esetében is elmosódnak), amelyet Bodor egyik fő műveként tart számon az irodalomtörténet, épp negyedszázada, 1992-ben jelent meg először. Az egyszerre ismerős és holdbéli tájnak ható hegyvidéki terepen kirajzolódó történet a totalitárius rendszer működését mutatja be mély iróniával és fekete humorral egy szigorúan behatárolt, kevés szereplős, groteszk világban. "...(Bodor Ádámot) olvasván egyáltalán nem gondolunk szavakra: megaláztatásokra gondolunk, kiszolgáltatottságra, reményre, fagyra, dérre, erdőre, bűzre, medvére, pálinkára, férfira, nőre. A bársonyfenekű Elvira Spiridonra, a nagy fehér cubákú Aranka Westinre, a buja tündérből szőrös állattá változott Connie Illafeldre, Bebe Tescovinára, akinek a szeme éjszaka világít, mint a hiúzé. ...Hogy mindez realizmus-e vagy szür vagy mágikus - ezen manapság nem érdemes studírozni. Vagy sohase is volt? Egyre bizonyosabb, hogy valaki álmodik minket. E könyv után növekvő kíváncsisággal és konstans rémülettel kérdeznénk, hogy mi van, ha ez a valaki fölébred. Ki?" (Esterházy Péter)

A Sinistrához hasonlóan ez a regény is valahol a Kárpátok hegyláncai közt - mellékesen szólva Európa közepén - egy faluban játszódik. Mintha itt is rendszerváltás történt volna: a falu és az egész környék urai az egykor rettegett hegyivadászok helyett most már papok. Igaz, a pletyka szerint csupán új gúnyát öltöttek és szakállt növesztettek a volt ezredesek és katonák. A helybéliek - elöljárók és polgárok - most mindenesetre az érsek látogatását várják; azt, hogy valamelyik hétvégén begördüljön a falu állomására az illusztris vendég fekete sínautója. „Ezt a könyvet becsukhatom, félretehetem, de nem tudom letenni. Hozzátartozik a létezésemhez ezentúl. Áttetsző és titokzatos, ágyékmeleg és kavicshideg, ragyogó, mint egy váróterem kövezete e kezdettől való világvégen; szép, száraz, szenvedélyesen és takarékosan reménytelen." - Parti Nagy Lajos

Fojtott, feltörésre készülő, majd olykor vulkánszerűen feltörő szenvedélyek, megaláztatások és csendes reménytelenség. Mindez álomszerűen és pontosan megírva. Ezekben a novellákban nincsenek elvétett, hamis hangsúlyok vagy felesleges mondatok, jelzők. Minden (kíméletlenül) a helyén van. Rejtélyes, küszöb alatti világ, mégis nagyon ismerős, valóságos. Jelenetei és szereplői filmszerűen elevenek. Bodor Ádám néhány szóval, mondattal megrázóan érzékletes és hiteles képet tud adni szinte bármiről: szerelemről, nyomorról, emberségről és embertelenségről. A Vissza a fülesbagolyhoz új kiadásából egyértelműen kitűnik, hogy Bodor a kortárs próza kimagasló alakja.

Fojtott, feltörésre készülő, majd olykor vulkánszerűen feltörő szenvedélyek, megaláztatások és csendes reménytelenség. Mindez álomszerűen és pontosan megírva. Ezekben a novellákban nincsenek elvétett, hamis hangsúlyok vagy felesleges mondatok, jelzők. Minden (kíméletlenül) a helyén van. Rejtélyes, küszöb alatti világ, mégis nagyon ismerős, valóságos. Jelenetei és szereplői filmszerűen elevenek. Bodor Ádám néhány szóval, mondattal megrázóan érzékletes és hiteles képet tud adni szinte bármiről: szerelemről, nyomorról, emberségről és embertelenségről. A Vissza a fülesbagolyhoz új kiadásából egyértelműen kitűnik, hogy Bodor a kortárs próza kimagasló alakja.

Bodor Ádám kötetbe szerkesztett tárcái 1978 és 1981 közt keletkeztek és az Utunk számára, majd közlésük után hosszú időre „feledésbe merültek", illetőleg a novellisztikusabb darabok átdolgozva bekerültek a szerző novellásköteteibe. 2006-ban, Bodor Ádám 70. születésnapja alkalmából az életműve előtt tisztelgő Székelyföld folyóirat közölte az egyik „elfeledett" tárcát (Az elvtársak üdvözletüket küldik), és ekkor Molnár Vilmos időrendbe szedte és listát készített a kötetben meg nem jelent darabokról. Nem sokkal később Báthori Csaba is összegyűjtötte ezt az anyagot, amit aztán az Élet és Irodalom újraközölt 2007 és 2010 között. Az üde nyelvezetű és humorú, ma is frissnek ható, szépirodalmi igénnyel megformált tárcákban ráismerhetünk a novellák, a Sinistra körzet és Az érsek látogatása összekeverhetetlenül Bodor Ádám-i atmoszférájára, sűrűségére és enigmatikusságára. Bár eredeti szándékuk szerint ezek a tárcák pillanatnyi, időszerű hangulatok, kisívű történetek elmesélésére születtek, egyben olvasva - könyvformában - őket, sokkalta összetettebb és izgalmasabb irodalmi kaland lehetőségét hordozzák. 

Verhovinára bizonytalanul jár a vonat, a menetrendet eltörölték. Anatol Korkodus brigadéros nevelt fia, Adam, a lepusztult állomáson várja a javítóból átirányított, mezítlábas Daniel Vangyelukot. Később miért tartóztatják le Korkodust? Vajon miért tű ntek el a madarak a környékről? És mi a titka Eronim Mox mesés szakácskönyvének? Az olvasó hajnaltájt érkezik meg Bodor Ádám regényvilágának kellős közepébe - a mindenkori periféria, a civilizációs végvidék centrumába. A "Verhovina madarai" alcíme " változatok végnapokra": a kisebb történetelemekből, elbeszélés-mozaikokból panorámaszerűen felépülő regényben az emberi érintkezések megdermednek és felolvadnak, a kultúra természetté bomlik, a csend pedig beszédes lesz. "Úgy kezdi, halkan sóhajtozva , mint egy távoli vízesés, majd sisteregni kezd, aztán amikor már harsog, tombol kibírhatatlanul, hirtelen, mintha beléd spriccelnének, az egész világ jegesen becsorog a füleden." -És talán soha nem hagyjuk el Verhovinát.

Verhovinára bizonytalanul jár a vonat, a menetrendet eltörölték. Anatol Korkodus brigadéros nevelt fia, Adam a lepusztult állomáson várja a javítóból átirányított, mezítlábas Daniel Vangyelukot. Később miért tartóztatják le Korkodust? Vajon miért tűntek el a madarak a környékről? És mi a titka Eronim Mox mesés szakácskönyvének? Az olvasó hajnaltájt érkezik meg Bodor Ádám regényvilágának kellős közepébe - a mindenkori periféria, a civilizációs végvidék centrumába. A Verhovina madarai alcíme változatok végnapokra. A kisebb történetelemekből, elbeszélés-mozaikokból panorámaszerűen felépülő regényben az emberi érintkezések megdermednek és felolvadnak, a kultúra természetté bomlik, a csend pedig beszédes lesz. „Úgy kezdi, halkan sóhajtozva, mint egy távoli vízesés, majd sisteregni kezd, aztán amikor már harsog, tombol kibírhatatlanul, hirtelen, mintha beléd spriccelnének, az egész világ jegesen becsorog a füleden." - És talán soha nem hagyjuk el Verhovinát.

Temný příběh bezejmenného člověka, který se ocitá v ponuré hornaté krajině Sedmihradska, kde žijí jen zkrachovalci, odsouzenci, zoufalci a několik zástupců státní moci. Nikdo tu nemá důvod k radosti a po obloze čas od času přelétne brkoslav - dávný symbol zkázy a smrti. Jména lidí jsou zde bezpředmětná, stejně tak jako jejich život, se kterým mohou nadřízení nakládat, jak je jim libo, protože ve zdejších horách, v katastru dobrinského polesí už na ničem nezáleží. Hlavní hrdina však přichází dobrovolně, aby našel dávno ztraceného syna a pokusil se o jeho záchranu. I když nad vším se vznáší temný stín hrozby a údajné epidemie… je však otázkou, koho anebo co tato epidemie ohrožuje. Překlad Anna Valentová..

Povídky maďarského autora.