Ildikó Boldizsár strana 4 z 4

A gazdag hercegek és az ágrólszakadt legények egyvalamiben nagyon hasonlítanak: el akarják nyerni a legszebb királylány kezét. Ez persze nehéz feladat, le kell győzni érte pár sárkányt meg egyéb szörnyeteget, néha az üveghegy tetejére kell vágtatni, ellenséget aprítani, madárháton lovagolni, és még a többi kérővel is megküzdeni. A kötet történeteit Boldizsár Ildikó író-mesekutató válogatta össze négy kontinens mesekincséből, a legszebb európai, ázsiai, afrikai és amerikai mesékből. Bár a gyűjtemény fiúknak szól, apukák és nagyapák is forgathatják, sőt: a család lány tagjai is. Nincs érdekesebb annál, mint arról olvasni, mi mindent megtesznek a legények csak azért, hogy övék legyen egy bűbájos királylány – és persze a fele királyság.

"Mi tűnik el a világból, ha a tündérek örök álomra hajtják a fejüket?" - teszi fel a kérdést Boldizsár Ildikó, s A Tizenhárom hattyú című népmese elemzésével kérdését meg is válaszolja. Ez a kötet felnőtteknek szól, mert a mesékre nekik is szükségük van, hogy párbeszédet folytassanak az Élettel, tapasztalatokat szerezzenek, elsajátítsák az egymáshoz való tartozás képességét. Rajtunk múlik, hogy mit kezdünk majd ezekkel a tapasztalatokkal, vagy a mese végén csupán a felfedezés, a bejárás, az "út" örömét őrizzük meg emlékezetünkben.

"Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy királyfi... Egész nap az utcákat járta, és amikor ráköszöntek az emberek, nagyot sóhajtott, s csak annyit mondott: - Ó, ha tudnátok, milyen nagy az én bánatom! Hogy mi bántja a királyfit? Megtudhatjuk Boldizsár Ildikó és Szegedi Katalin gyönyörű, mitikus hangulatú eredetmeséjéből, mely azt üzeni minden kisfiúnak: Te is királyfinak születtél!"

Minden kislány királylánynak születik. És a mesékből tudjuk, hogy a királylányok születésénél gyakorta bábáskodnak tündérek, akik megáldják az újszülöttet. A kisbabák a szívükben őrzik ezeket a jókívánságokat, ám ahogy telnek-múlnak az évek, lassanként megfeledkeznek róluk. Boldizsár Ildikó és Szegedi Katalin azonban emlékszik, és ebben a könyvben elmeséli nekünk, hogy milyen kincset rejt a kislányok szíve...

Ritka és különleges esemény kiadónk életében, hogy évek óta figyelemmel kísérhetjük egy terápiás módszer születését és egyre szélesebb körű elterjedését. A hét kiadást megért Meseterápia című könyv mutatta be először a Boldizsár Ildikó által kidolgozott meseterápia elméletét és alkalmazási területeit, s ehhez kapcsolódtak azok a gyűjtemények, amelyek szintén a terápiák során használt meséket gyűjtötték egybe. A Mesék nőkről férfiaknak, Mesék férfiakról nőknek, Mesék anyákról, Mesék apákról, Mesék életről, halálról és újjászületésről, Mesék testvérekről testvéreknek, Mesék boldog öregekről azonkívül, hogy lélekfrissítő összeállítások, egyfajta segédanyagnak is tekinthetők a meseterápia módszertanához, miképpen a Mesekalauz című nagysikerű kötet is. A sort a most megjelenő Meseterápia a gyakorlatban folytatja, amely minden kétséget kizáróan mutatja be, hová fejlődött a módszer négy év alatt. Boldizsár Ildikó akkreditált képzések formájában tanítja a metamorphoses meseterápiát, s mintegy száz tanítványa eseteiből válogatta a kötet anyagát, mégpedig azzal a céllal, hogy bemutassa, milyen sok területen és hatékonysággal alkalmazzák manapság módszerét. Ha csupán életkorok szerint tekintjük át a különböző eseteket, találunk közöttük kisbabákkal, óvodásokkal, kis- és nagykamaszokkal, fiatal és érett felnőttekkel, valamint idősekkel kapcsolatos esettanulmányokat. A terápiás helyzetek is ugyanilyen sokszínűek: például dadogó és szorongó óvodások, veszteségek feldolgozására szoruló, tanulási nehézségekkel küzdő kisiskolások, halmozottan sérült, fogyatékkal élő gyerekek, helyüket nem találó kamaszok, pszichiátriai és krónikus betegek, alkoholisták jelennek meg előttünk sorra, élettörténetükkel és a hozzá kapcsolódó mesékkel együtt. A harminchárom esettanulmány meggyőző bizonyítéka annak, hogy a meseterápia nemcsak megtalálta a helyét a terápiás módszerek között, hanem az élet minden területén eredményesen alkalmazható.

Mi kell a boldog öregséghez? Ezt a kérdést tette fel a kötet szerkesztője, amikor gyűjteni kezdte az idős emberekről szóló meséket. Boldizsár Ildikó meggyőződése, hogy a mesék minden élethelyzetben és életkorban képesek új tapasztalatokkal gazdagítani bennünket, s ez fokozottan igaz az öregkor meséire. Ha az ember idejében elgondolja, milyennek szeretné látni magát élete utolsó harmadában, lehetőséget teremt arra, hogy ehhez az elképzeléshez igazítsa napjait. Az öregkorra ugyanis éppúgy fel kell készülni, mint a felnőtté válásra, vagy az anyaságra és az apaságra. A kötet meséi úgy segíthetik ezt a "felkészülést", hogy a történetekben szereplő apókák és anyókák követendő példát nyújtanak a mindennapok átrendezésére, a világhoz való viszony megváltoztatására. A boldog öregek tényként fogadják el az idő múlását, és felismerik a benne rejlő lehetőségeket. Megváltozik a fontossági sorrend életükben, és képessé válnak az előítéletektől és önbecsapásoktól mentes létezésre. Ráadásul életörömöt és leleményességet is lehet tanulni tőlük, hiszen tapasztalataik rendezgetése, szintetizálása közben sok olyan dolgot fedeznek fel, amire a fiatalabbaknak még nincs látásuk. A Mesék-sorozat záró kötetét az idős embereken túl azoknak ajánljuk, akik boldog öregségre vágynak, és kíváncsiak rá, hogyan alakítható át az életük ennek érdekében. És persze azoknak, akik szeretnének maguk körül minél több boldog öreget látni, hiszen a hozzátartozókon is múlik, hogy milyen minőségben éljük át az élet délutánját.

Gonosz boszorkány, vasorrú bába, vénséges banya, ugye ilyesmik jutnak eszedbe a boszorkányokról? A mi boszorkányunk, Amália, szépséges szép, ért az állatok és a növények nyelvén, csöppet sem gonosz, legfeljebb néha szomorú. És ami a legfőbb: csodás meséket mesél. Mesél az esőről, a napról, a holdról, csillagokról, felhőkről, virágokról, madarakról, színekről és árnyékokról, és a mesék boszorkányos varázslata hatalmába kerít mindannyiunkat, kicsi és nagy olvasót egyformán. Az olvasó kedve szerint olvashatja különálló meseként vagy kerettörténetbe ágyazott összefüggő mesefolyamként a kötetet. A mesékben felfedezhetjük mítoszok, legendák és mondák motívumait, játékosan átalakított változatait, sosem látott, mégis mintha népmesékből előlépett lények alakját. A változatos történetek eredeti ötleteket villantanak fel, plasztikus figurákat vonultatnak fel, finom nyelvi ízeket kínálnak. A megvalósítható (erkölcsi-esztétikai) világrend és az eleven valóság sokszínűsége nyújtotta szépségélmény adja e magával ragadó mesevilág vonzerejét. A kötet költői álomvilágát Szegedi Katalin illusztrációi keltik életre; az ő grafikai stílusa valósággal kínálkozik Boldizsár Ildikó meséi mellé. * * * Boldizsár Ildikó neve meseolvasó gyerekek és meseértő felnőttek számára egyaránt ismerősen cseng. Több mesekötet szerzője, de gyűjtője és tudományos szakértője is a meséknek, mesetípusoknak, motívumoknak. Meseíróként a kortárs irodalomban egyéni stílus és hangvétel jellemzi: meséi álomszerűen szépek, már-már költői hangúak. Ha irodalomtörténeti „rokonait” keressük, elsősorban Balázs Béla, Lesznai Anna, illetve a világirodalomból Oscar Wilde juthat eszünkbe. Az irodalmi köztudat a nyelvi játékosságot elsősorban a groteszk-ironikus stílusú szerzőkhöz társítja (pl. Janikovszky Éva, Lázár Ervin, Békés Pál), de Boldizsár Ildikó szövegei is hallatlanul gazdagok nyelvi leleményekben, szókincse bővelkedik lírai fordulatokban, szemléletes képekben. Fontos szerephez jutnak nála a színek, életre kelnek az illatok, a valóságos növények megelevenítésével tündér- és álomvilág születik.

Minden élethelyzetnek van mesebeli párja - hallottuk az elmúlt években többször a kötet írójától, aki nemcsak tematikus mesegyűjteményekkel, hanem "Meseterápia" című könyvével is igazolta állítását. A férfiakról, nőkről, apákról, anyákról és testvérekről szóló mesék után most az emberélet fordulóihoz és határaihoz kapcsolódó meséket válogatta új kötetébe Boldizsár Ildikó. A fogantatástól az élet utolsó harmadáig azokhoz a történetekhez vezeti el olvasóit, amelyek nemcsak az ember fejlődését segítik, hanem az egyik életszakaszból a másikba való átlépést is. A mesékhez írt élvezetes kommentárok - úgynevezett mesekalauzok - bámulatos egyszerűséggel mutatják meg, hogyan fűzhető fel egy emberi élet a mesék rendjére. Mert a könyv szerzője szerint a népmesék legfontosabb eleme nem a csoda, hanem a rend. És minden mese annak a példája, hogyan lehet a rendezetlenséget és a káoszt renddé alakítani, azaz olyan helyzeteket teremteni, amelyekben a teljesség vágya irányítja a gondolatokat és a tetteket. Ez a tudás azért nélkülözhetetlen, mert csak így van esélyünk arra, hogy egyszer majd rólunk is elmondhassák: "boldogan éltek, míg meg nem haltak".

Minden kislány királylánynak születik. És a mesékből tudjuk, hogy a királylányok születésénél gyakorta bábáskodnak tündérek, akik megáldják az újszülöttet. A kisbabák a szívükben őrzik ezeket a jókívánságokat, ám ahogy telnek-múlnak az évek, lassanként megfeledkeznek róluk. Boldizsár Ildikó és Szegedi Katalin azonban emlékszik, és ebben a könyvben elmeséli nekünk, hogy milyen kincset rejt a kislányok szíve...

"Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy királyfi... Egész nap az utcákat járta, és amikor ráköszöntek az emberek, nagyot sóhajtott, s csak annyit mondott: -Ó, ha tudnátok, milyen nagy az én bánatom!" Volt egyszer egy bánatos királyfi. Ez a királyfi egy nap két holló - Gondolkodó és Emlékező - társaságában felkerekedett, hogy bebarangolja a világot, és a föld madarainak példáján megtanuljon gondolkodni és emlékezni - emlékezni mindarra, ami még az ő születése előtt, a világ keletkezése táján lezajlott. Ezért aztán felült az egyik holló hátára, és végiglátogatták a madarakat, akiknek erényei, jól bevált életstratégiái a Királyfi számára örök tanulságokkal szolgálhattak. Egyvalamire mégis képtelen volt visszaemlékezni, és ettől volt olyan szomorú. Arra, hogy hol volt ő, mielőtt megszületett. Boldizsár Ildikó mesekutató és mesepedagógus Szegedi Katalin illusztrációival megjelenő új kötete a 2009-ben megjelent "Királylány születik" "fiús" párja. Szemben a „Királylány” otthonosságot, biztonságot sugalló világával a "Királyfi születik" mitikus hangulatú eredetmese, az elfeledett, ám emlékeink mélyén mégis továbbélő közös múlt keresésének kalandos története.

Boldizsár Ildikó könyve azoknak íródott, akik értik, vagy érteni szeretnék a meséket. A mesék a hagyomány által megszentelt tudás hordozói, s nemcsak vigaszt és bátorítást adnak, hanem arra is képesek, hogy bizonyos lelki és fizikai fájdalmakat enyhítsenek. A szerző korábbi, nagy sikerű meseválogatásai után új könyvében a mesék gyógyító erejének titkát kutatja, s kutatási eredményeit rendkívül közérthetően tárja elénk. Meseterápia című könyve bevezet a mesék hagyományába, rávilágít a közösségi meseélmény szertartásos, történelmi gyökereire, a népmese szerepére az egykori társas szabályrendszerek átadásában, és részletesen bemutatja azt a bölcsesség alapú terápiás eljárást - az általa kidolgozott Metamorphoses Meseterápiás Módszert -, amely hosszas kutatómunka eredményeként született. A mese gyógyító erejének bemutatására a szerző saját praxisából hoz példákat, s hasznos tanácsokat ad azzal kapcsolatban, hogyan tehetjük mindennapossá a meséket életünkben. A Meseterápia eredeti végkövetkeztetésekkel gazdagítja olvasóját, legyen bár szakember vagy laikus érdeklődő.

A két mesegyűjtemény folytatása a nagysikerű Mesék férfiakról nőknek, illetve Mesék nőkről férfiaknak című köteteknek. Boldizsár Ildikó ezúttal olyan meséket válogatott a kötetekbe, amelyek az apákról és az anyákról mondanak el megrázó, olykor valósá ggal sokkoló történeteket. Persze nem csak a rossz apákról és rossz anyákról esik szó: a történetek között számos olyan akad, amely a gyermekét a síron túlról is segítő, gondos anyákról, és a fiait méltósággal, emberséggel felruházó apákról szól. Min den fiúnak, minden lánynak, minden apának és minden anyának megszívlelendő olvasmány!

"A jó apa alakja épp olyan fontos és meghatározó egy gyermek életében, mint a jó anyáé. A mesebeli jó apák megőrzik és virágzásban adják át a birodalmat fiaiknak, és jó előre gondoskodnak az örökség igazságos elosztásáról. A jó apák atyai áldással indítják útnak azokat a gyermekeket, akik "szerencsét próbálni indulnak", és segítenek jó házastársat találni azoknak, akik erre vágynak. Lényeges aspektusa a mesebeli (és a valóságos) apáknak, hogy mindig a megértés felé egyengetik az utat, és igyekeznek elejét venni a tévedéseknek. Vagyis -Jung szavaival élve- az apa a mesében sem lehet más, mint a mérték, a mérce, a tartás, a biztonság és a bizalom hordozója, a törvény, a kötelesség szimbóluma. Mindaz, amit egy apa a gyermekeire hagyományoz a mesékben, leírható egyetlen szóval: felelősség. Felelősség a bennünk és a rajtunk kívül létező birodalmakért, amelyekből nem hiányozhat egyetlen aranyalma, aranyköles vagy szépen szóló aranymadár sem." (A szerző)

Gonosz boszorkány, vasorrú bába, vénséges banya, ugye ilyesmik jutnak eszedbe a boszorkányokról? A mi boszorkányunk, Amália, szépséges szép, ért az állatok és a növények nyelvén, csöppet sem gonosz, legfeljebb néha szomorú. És ami a legfőbb: csodás m eséket mesél. Mesél az esőről, a napról, a holdról, csillagokról, felhőkről, virágokról, madarakról, színekről és árnyékokról, és a mesék boszorkányos varázslata hatalmába kerít mindannyiunkat, kicsi és nagy olvasót egyformán.