Friderika Bóna

Mi is lehetne felemelőbb annál, mint amikor kiszabadítod pórusaidból a napi érzelemüledéket, s ragyogóan tiszta arccal nézel bele a homoktükörbe, mely szemed előtt pergeti le az emlékfoszlányokat. Minden szemcse más hangulatot, látványt, ízt és illatot hordoz magában. Kérdőjeleket, kijelentéseket és felkiáltásokat, melyek ott bujkálnak a tökéletes máz alatt. Laza asszociációk örvénye tünteti el a mosdótálra tapadt salakot, míg neked egyre több és több történet jut eszedbe. Nem álmosodsz el, ébren sem vagy igazán. Minden részlet, minden apró mozzanat felötlik, de már nem bírod tovább. Megengeded a csapot, leöblíted a maradékot, s ezúttal nem csupán a képmásod alakul át. Ugye te is hasonlóképp érzel, amikor egy végtelenül hosszú nap után kisajátítod a fürdőszobát?