Marcsi Borbás

" Azt hiszem, hogy a boldogság megszerzésének titka nem más, mint gyakorlatszerűen felismerni a mindennapok örömeit, a legkisebbeket is. Csiszolgatni az érzékünket, amellyel észrevesszük a Jót a legapróbb történésekben is. A gyakorlat teszi a mestert. A gasztronómia remek gyakorlat. Ez a könyv betekintés azokba az önfeledt pillanatokba, melyeket családtagjaimmal, barátaimmal töltök a konyhában vagy az asztal körül. Tervezünk, kísérletezünk, kóstolunk, értékelünk. Visszarepülünk az időben vagy új recepteket próbálunk ki. Olyan pillanatok ezek, melyek nélkül elképzelni sem tudom az életem. Az évek során számtalan étel került közel a szívemhez. Az itt bemutatott száz recept a gasztronómiai utazásaim legjava - a sűrűje. "

"Hiszem, hogy a magyar gasztronómiát alapvetően és meghatározóan azok a fogások alkotják, amelyek a házi konyha kedvenceivé válnak és a családok asztalára kerülnek. Ezek az ételek szerves részét képezik mindennapjainknak, emellett pedig a szeretteinkkel töltött órák emlékének őrzői. Ezeket a recepteket már nagyanyáink is készítettek, majd továbbadták gyermekeiknek, végül mi is megtanultuk az elkészítésüket, és ma már mi szerzünk örömet velük. Amikor egy család együtt eszik, a vidám beszélgetések közepette megtelik a ház illatokkal, élményekkel, érzelmekkel. Ilyenkor az emberek figyelnek egymásra, erősödik köztük a kötelék, egységüknek jelképe pedig a családi asztal, melyet a következő száz recepttel igyekszem gazdagítani."

"Borbás Marcsi érzelmekkel átszőtt új könyvében azokra a tájakra kalauzolja az olvasót, melyekhez szoros szálakkal kötődik. Ízes ételek, lenyűgöző képi világ, személyes vallomások a magyar gasztronómia nagy utazójától."

A Magyarország finom könyvsorozat első kötete (Szívem csücske ország sarka) a nyugati vidékeken barangolt, mi sem természetesebb tehát, mint hogy ezúttal kelet felé vettem az irányt. A vadregényes Kelet felé. Vannak, akik azt gondolják, hogy a keleti vidékek kevésbé mutatják magukat, nehezebb megismerni őket, rejtettebbek a kincseik... Kijelenthetem, hogy ez nem így van. Csupán arról van szó, hogy át kell állítani a belső iránytűt, megnyitni a szívünket, az elménket és bátran átlépni a határt.

Erdélybe indulva mindig örömmel kelek útra, majd fájó szívvel jövök vissza, mert az ottlét sosem elég. Örökké akad még egy város, amit be akarok járni, még egy falu, ahol megaludnék, és természetesen még egy étel, amit kóstolni vágyok. Idővel gyűjtögetni kezdtem, s hazahoztam magammal azt, amit tudtam: sok szeretetet és néhány tucat jó fogást. Borbás Marcsi érzelmekkel átszőtt könyvsorozatában azokra a tájakra kalauzolja az olvasót, melyekhez szoros szálakkal kötődik. Ízes ételek, lenyűgöző képi világ, személyes vallomások a magyar gasztronómia nagy utazójától. A sorozat harmadik kötete ezúttal a határon túlra kalauzol.