Tibor Bornai

"Ültünk a mólón és néztük, hogy járja a táncát a vízen a fény... Legismertebb dalom, a Balatoni nyár első sorai ezek. Írtam már dalt a téli Balatonról is, és van még két ötletem, de ezeket egyelőre titokban szeretném tartani. A Balaton számomra a szabadsággal rokon értelmű szó. Ezt a két fogalmat: Balaton és szabadság, együtt tanultam meg, és máig egymás mellett élnek a lelkemben. (És nem csak azért, mert akkor mentünk családostul a Balatonra, amikor apám szabadságot vett ki...) Ebben a könyvben az kutatom, vajon maradt-e még a szép szabadságból a tó partján. A másik célom az volt, hogy pillanatfelvételt készítsek, szavakba öntött fotót a Balatonról 2013-ban, hogy az eljövendő korok szabadság után vágyakozói összehasonlíthassák valamivel az akkori tavat és vidékét, pontosabban, amit hagyunk nekik belőle. Arra is kíváncsi voltam, vajon mi jön velem szembe, ha "csak úgy" nekivágok, hogy körbejárjam a Balatont. Most már tudom, el is mesélem. Az olvasónak csupán annyit kell tennie, hogy beül egy fotelba, és fellapozza ezt a könyvet." (Bornai Tibor)

New York Times Bestseller Laurie Moran tévéproducer és vőlegénye, a tévés műsorvezető, Alex Buckley összeházasodnak. Az esküvőt nyár közepére tűzték ki, és addig már csak néhány nap van. Alex hétéves unokaöccsének, Johnnynak nyoma veszik a tengerparton, hiába keresik. Emlékeznek, hogy reggel még a beachen játszott, kagylókat gyűjtött, de később senki se látta. Napnyugtakor a skimboardját partra vetik a hullámok. Vajon hová lett Johnny? Egyáltalán életben van?

....Január 2. Azon tűnődtem, vajon milyen árat lennék hajlandó megfizetni azért, hogy széles körben ismertté váljak, és így könyvemet tömegek olvassák, lemezemet (ami még mindig várat magára) milliók hallgassák. Eredményként az jött ki, hogy nem adnék érte sokat. Például már arra az egyszerű megoldásra sem lehetne rávenni, hogy fényes nappal letoljam a gatyámat az Oktogonon. Pedig ez igazán semmiség. Mások többet is megtesznek az ügy érdekében. Ha pedig nem vagyok hajlandó megfizetni valaminek az árát, vajon miért akarnám magát az árut? Hiszen ezt hívják lopásnak. Az pedig csúnya dolog. Még annál is csúnyább, mint ha valaki fényes nappal letolja. Az Oktogonon. Ez eddig tiszta sor. Utána azon morfondíroztam, hogy esetleg tiltakozásból. Többedmagammal. Ráveszem a Sziámit. Meg a ... nem tudom, kit még. Az ellen emelnénk fel a szavunkat, és tolnánk le a gatyánkat, hogy így, ilyen alpári módszerekkel lehet manapság valakiből ismert ember. Már nem kell tehetségesnek lenni, napi több órát gyakorolni egy hangszeren, gyötrődni a baletterem rúdja mellett, vagy a színházi próbán. Elég letolni. Az lenne a csel, hogy a tiltakozással hangsúlyozottan a jók csapatában maradnánk, miközben azért mégis csak letolnánk, és közismertté válnánk. Azt hiszem még rágom ezt a dolgot, mielőtt meggondolatlanul elvetném, vagy megvalósítanám.Azért este elmentem bazári majomnak a Lottóshow-ba. Az ember három villámkérdésre adott villámválasszal próbálja igazolni, hogy jogosan van a világon, a könyv, amit írt, egy remekmű, lemeze korszakalkotó, zen egyénisége elbájoló, kora zsenge, tehetsége falrengető, miközben mindenki arra kíváncsi, kijönnek-e a számai, megoldódik-e végre életének minden problémája. Persze a stáb kedves, Zelinka Ildikó műsorvezető helyes, segítőkész. Csak magammal nem voltam megelégedve. Zavar, ha nem tudok mélyen szántani. Úgy érzem magam, mint egy kacsázásra eldobott kő, amely megpattan a felszínen, és aztán soha többé nem ér vizet, hogy elmerüljön a mélyben. Kényelmetlen dolog. Ha engem bedobnak a vízbe, hát csobbanjak egy nagyot, aztán blugy-blugy!... Október 26. Az ember lelkébe gyerekkorában belenő a világ, aztán az ember nagy szorgalommal, és a pedagógia minden inkvizíciós eszközének felhasználásával kiirtja onnan. Mostanában kedves szórakozásom előbányászni a sok-sok rárakódott réteg alól, milyennek is láttam a világot, amikor először néztem rá. Nagyszerű rejtvényfejtés és bravúros lelki tornagyakorlat. Nézzük. Október vége. Mi jön elő? Este van. Főleg este van, sötét. Az utcán, a kocsiút fölé lógatott lámpa leng a szélben. Fényköre ing, k&

Az emberiség bizonyos serény, de azért elenyésző része már évezredek óta ír naplót. Olyat azonban, amelynek szövege a megírás utáni pillanatban máris a köz elé tárul, csak az utóbbi másodpercekben. Ezt hívják blognak azok, akik lusták arra, hogy magyar szavakat használjanak, amikor ott vannak azok a jó kis egy szótagos angol szavak, amelyek kimondása még egy kis sármot, bennfentes modernséget is kölcsönöz annak, aki ismeri és jó helyen használja őket. És blogot írni divat. ......Nagyon sok részletét ismeri majd meg az olvasó annak a világnak, amely körülvesz, és annak, ami a fejemben forog. Külső és belső dolgokat. Kedves ismerősök leszünk. Barátok. Ígérem. Sokat fogunk együtt nevetni, töprengeni, néha talán vitatkozunk is majd, és örülünk, ha egyetértünk valamiben. Valahogy úgy, ahogy a minden este beszélgetni összejáró barátok szoktak. Milyen nagy luxussá is lett ez mostanság! Szinte senki nem engedheti meg magának, hogy hetente hétszer nyugodtan leüljön, tenyerét forró teáscsészével melegítse, és jókat "dumáljon" valakivel.Nem fogunk unatkozni. Elmesélem, mire jó egy könnycsepp, kell-e a nokedlinek biztonsági öv, mi a különbség a zongorázás és a mezőgazdasági munkálatok között. Kiderül majd, mikor haltam meg, ki az a híres olasz, akit úgy hívnak, Tiberio Tudatalatti és, hogy finom-e a káposzta vére. Együtt találgatjuk majd, mit érez egy sneci az Atlanti óceánban, mivel bízták meg az UFO-k a macskákat. Elárulom, hogy kell mákos gubára gondolni, mi van, ha az úszóversenyző egy laptopot visz magával, mikor eldördül a startpisztoly, és mi köze lehet az embernek egy üvegbohóchoz. Jól megleszünk.

„Gyerekkorom ?óta biztosan tudom, a világ, amelyben mozgok, nem más, mint egy megfejthetetlen rejtvény. Azért megfejthetetlen, mert annyira egyszerű, hogy a megoldás majd' kiveri az ember szemét, annyira kézenfekvő, hogy képtelenek vagyunk észrevenni. Tudom, hogy létezik irány, amerre nem tudunk ujjal mutatni. Tudom, hogy az idő üres, és mi egyre csak töltjük, azért telik. Tudom, hogy amit tudok, nem olyan biztos, mint amit érzek. Úgy érzem, fontos, hogy elmondjam, milyennek látom a helyzetet, amit anyagi világnak hívunk. Nem azért, mert tudom az igazságot, hanem azért, mert általam tudatosulhat egyik nézete a sokmilliárd közül, és ez a Nagy Egész számára fontos. Amit leírok, olyan, mint egy festmény. Nem az igazságában kell gyönyörködni, hanem a szépségében. Ez az igazság.” (Bornai Tibor) A szerzőről:Bornai Tibor zenész, zeneszerző, szövegíróA hetvenes években lépett fel először mint énekes. Késúbb a Küllőrojt együttesben, majd azt átkeresztelve, az Almáriumban zenélt. Ezután a Kentaur együttesben játszott. 1981 és1991 között a KFT szerzője, valamint billentyűs-énekese volt. 1984-től Koncz Zsuzsa, Somló Tamás, Mácsai Pál, Sivók Irén, Nagy Natália, Ács Enikő, Görbe Nóra, Eszményi Viktória dalainak zeneszerzője, szövegírója. A Baba Yaga együttes zeneszerző-billentyűse. 2001-ben Ultramarin néven zenekart alapított. 2002-ben életre hívta a Komoly Férfiak produkciót, amelynek albuma (Tesztoszteron) abban az évben jelent meg.

BORNAI TIBOR ÉS BORNAI TIBOR? Talán csak nem önmagával fog társalogni a szerzõ? Nos, ezúttal másról van szó. A könyvet, amit most a kezében tart az olvasó, ketten írták: Bornai Tibor, az édesapa, aki hatvanéves korában, negyven évvel ezelõtt hunyt el, és fia, Bornai Tibor, aki akkor még csak tizenhét éves volt. Az apa 1912-ben született, és 1972-ben halt meg. Fia 1955-ben látta meg a napvilágot, a másik dátum még titok. Kettejük történeteibõl rajzolódik ki ez a nehéz, csodákkal és tragédiákkal telezsúfolt idõszak, amelynek kezdete éppen most, a könyv megjelenésekor ér százéves évfordulójához. Errõl a száz évrõl mesélnek õk ketten: a kályha mellett ülve téli estéken, a Balaton partján heverészve, egy május elsejei felvonuláson, egy Párizs felé robogó kisbuszon, a Népliget mutatványosbódéi elõtti padon vagy egy Üllõi úti bérház konyhájában. Sírós-nevetõs könyv ez, dokumentumregény, minden benne szereplõ tény és adat valóságos. Apa és fia jegyzetfüzetében lapozgathatunk csodálkozva, hogy mennyire rímel egymásra ez a két sors. És talán sokan lesznek majd, akik a maguk életében is megtalálják az ugyanilyen rímképletû verssorokat. ?Oroszlán az Ecseri úton? Hogy kerül egy oroszlán az Ecseri útra, ahol a használt gyerekkocsitól a hibás rádióig, a szakadozott könyvektõl a molyos rókaboáig ócska tárgyakat adnak-vesznek az emberek?? Kiderül majd, ahogy az olvasók az igazi, nagy kérdésekre is választ találnak ebben az emberséggel és humorral átszõtt könyvben.