Csaba Böröczki
autor
Bármikor megeshet, hogy hiénát kell etetni
Berlin, 1945 februárja. Miközben a város felett repülőgépek árnyéka sötétíti el a napot, és az állatkert lakóit - köztük egy zsiráfot - éppen hús gyanánt mérik ki a lakosságnak, Maxim, a kötet különc főhőse hóna alá csapja a marabut, és hazaviszi, hogy megmentse a pusztulástól. Innen indul a történet, amelyben hamarosan felbukkan egy kényszeres amerikai pilóta, egy férfifaló pincérnő, egy nácivadász, egy kabbalista és egy naptár, amelyben az évszám helyén ez áll: BÁRMIKOR. "Mondja, kedveském, mennyire sürgős magának a múlt?" - kérdezi a levéltáros Böröczki Csaba történetében, amelynek szövete éppolyan gazdag és váratlan, mint Hurwitz bácsi, a hajdani berlini posztókereskedő boltjának kínálata: azúr- és kobaltkék fonalak keverednek a háborúk őrületével és a kártyavetés misztikumával. A második világégéstől a csádi polgárháborún keresztül az argentin futball-világbajnokságig sodródó, látszólag széttartó sorsok groteszk pontossággal illeszkednek egymásba: rögeszmék, hitek, babonák és ideológiák tartják mozgásban őket, a történelem mellékszereplőnek álcázza magát, Isten túrázik, egyik napról a másikra falak nőnek ki a földből, míg a hiénás ember szétszed egy aranyórát, hogy megtudja, a pontos idő: BÁRMIKOR. Böröczki Csaba fekete humorral, emlékezetes mondatokkal és váratlan lírai villanásokkal beszél hatalomról, bűnről, hitről és felelősségről. A Bármikor... nem magyaráz, nem ítélkezik: csupán megmutatja, hogyan válik a történelemből személyes történet, és hogyan lesz a "soha többé"-ből újra és újra: BÁRMIKOR.
Salomé nem szeret senkit
Férfi, műkereskedő, épp életközépen, két egyetemista lány között őrlődve. Hogy ráadásul felbukkanjon egy harmadik végzetasszonya-szerű nő, aki mintha Gustave Moreau festményéről, a Saloméról lépett volna elé. Hogy aztán nagy izgalmak közt ne lehessen pontosan tudni, ki kicsodát keres, igazából kire vágyik, ki után nyomoz, van-e gyilkosság, ki mikor és miért tűnik el. Az ember (itt: író, e sorok írója) sokszor gondol arra, milyen jó volna krimit írni, és ha egy pályakezdő kollégája (akihez sok-sok beszélgetés után nyugodtan mondhatja, hogy köze van) megteszi, joggal érezheti úgy, hogy szinte helyette írta. (Kukorelly Endre)
Böröczki Csaba (1979) publikált már, többek között, az Élet és Irodalomban és a Népszavában. Budapesten él, ez az első regénye.




