Airenc Brando

„Felnézett, és amit ott látott az túltett minden képzeletén. Sébastien ott állt anyaszült meztelen a lépcsősor legtetején. ?Vannak olyan apró, csak egy szilánknyi időnek tűnő jelenetek az életben, melyek kitörölhetetlenül beágyazódnak emlékeinkbe. Ez a jelenet Gérard számára ilyen volt. ?Egy csodálatos pózban, egy még csodálatosabb test. ?A fiú olyan testarányokkal rendelkezett, hogy ennél szebbet elképzelni sem lehetett. ?Valami észvesztően szép látványt nyújtott. Hirtelen átsuhant rajta a gondolat, hogy akár megfesthetné így is, mert nem csak a test, és a beállás volt gyönyörű, hanem a testen megjelenő fények is. ?Mintha egy időutazó ókori ifjú jelent volna meg a lépcső tetején, akiről a ma látható legcsodálatosabb márványszobrot faragták. És aki csakis azért jött el, hogy érzékeltesse és bizonyítsa, a kor szobrászmestere bármennyire is volt tehetsége és tudása legmagasabb fokán, soha nem tudta visszaadni azt a tökéletességet, melyet modelljében megformáltak az Istenek. ?Tekintetük lassan összetalálkozott, s azt mindvégig egymáson tartva, a fiú varázslatosan gyönyörű mosollyal az arcán elindult, lefelé a lépcsőkön.”