Bruno Schulz

Polský Franz Kafka, klasik evropské literatury, vychází po 55 letech v novém překladu Petra Motýla. S vnímavostí, umocněnou malířským viděním, se autor vrací do doby svého dětství, kdy po boku starého a nemocného otce objevoval zázračný svět fantazie, který jim dával zapomenout na všední starosti. Vzpomíná na mládí strávené na haličském maloměstě a poetickým stylem, v němž se prolíná fantazie s realitou a expresionistické obrazy s barvitým líčením okolní přírody, zaujatě vypráví o svém nejbližším okolí.

Bruno Schulz. Geniální architekt jedinečného jazykového bytí, jehož tajemství velkého kouzla spočívá v jeho plodnosti, v jeho bohatství, téměř až zahnívajícím přílišnou šťávou slov. Bruno, který dokázal všechno říct deseti různými způsoby, přičemž všechny byly přesné jako střelka kompasu. Don Juan bavící se jazykem s nespoutanou, skoro nemravnou vášní, nejodvážnější cestovatel po místopisu jazyka, vystihl izraelský spisovatel David Grossman autora Skořicových krámů, které se vylouply právě ze Schulzovy korespondence, jejíž zachovaný zlomek tvoří tuto Knihu dopisů. V ní jsou jako střípky rozbitého zrcadla rozeseta zárodečná místa známých schulzovských ornamentálních metafor a neopakovatelně šťavnatých obrazů. Knihu dopisů, kterou přeložila Hanele Palková, doprovází bohatý poznámkový aparát a zasvěcená studie editora, ale i básníka Jerzyho Ficowského.

„Egy kicsit úgy írt, mint Kafka, egy kissé, mint Proust, de néha olyan mélységekbe látott, mint azok soha." - I. B. Singer. „Borgeshez hasonlóan kozmogóniát ír, mindenfajta teológia nélkül." - John Updike. „Schulz talán azért olyan ismerős, mert a térhez és időhöz fűzi hangsúlyos és kitüntetett viszony, mindkettőt mintegy élőlénynek tekinti az elkülönösödött bomló idő, ahogy burjánzik, tombol és elhal, elárvul, nem euklideszi világban élünk, összegabalyodnak és felcserélődnek egymással az utcák, az egyik álomból a másikba támolygunk, és metaforákon élősködünk Hiába, úgymond, álom az egész, a ló, a rák, a csótány, az apám, a káposzta, hiába találom magam reggel rendben az ágy nehéz iszapjában, késő, minden megtörtént, a ló, a rák, a csótány, az apám, a káposzta, minden megesett velünk. Minden igaz, az arabeszkek rémülete, Arendt professzor éjszakai rajzórái, apánk is igaz, aki nincs, s aki kifogyhatatlan az anyag dicsőítésében. Nincs halott anyag tanította , a halottság csupán látszat, mely mögé az élet ismeretlen formái rejtőznek. A maszk az igaz, a jelmez, az álarc, a báb, a próbabábu, a színfal, a kulissza, a színpadiasság komor pompája, komor röhejessége." - Esterházy Péter. Bruno Schulz 1892-ben született a galíciai, ma Ukrajnához, akkor az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó Drohobicsban, asszimilált, lengyelül beszélő zsidó családban. A húszas évek elején A bálványimádó könyve címmel grafikai albumot adott ki, és több kiállításon is részt vett Varsóban és Vilnában. 1924-től rajzot tanított a helybeli gimnáziumban. Első novelláskötete, a Fahajas boltok 1934-ben, második elbeszéléskötete Szanatórium a Homokórához címmel 1937-ben jelent meg. A második világháború kitörésekor előbb németek foglalták el Drohobicsot, majd a MolotovRibbentropp-paktum titkos záradéka értelmében visszavonultak, és átadták a helyet a szovjet megszálló csapatoknak. Schulz megpróbált íróként érvényesülni az új rendszerben, elküldte írásait különböző folyóiratokhoz, de természetesen mindenütt visszautasították. Amikor 1941-ben Drohobics ismét német uralom alá került, megkezdődött a zsidók legyilkolása. Schulz 1942. október 19-én egy utcai hajtóvadászat áldozata lett.