Jorge Bucay

Demián je zvedavý a nepokojný mladík, ktorý by sa rád rozvedel viac o sebe. Táto túžba ho privedie k Jorgovi, trochu zvláštnemu psychoanalytikovi. Jorg mu každý deň rozpráva nejaký iný príbeh, ktorý vyberá tak, aby vďaka nemu pomohol Demiánovi vyriešiť pochybnosti. Tieto príbehy môžu i nám poslúžiť k tomu, aby sme lepšie pochopili sami seba. Autor je lekár, psychiater a psychoterapeut. Vedie kurzy psychológie v Argentíne, Mexiku a v Španielsku.

Kvůli omylu na serveru s elektronickou poštou došlo k náhodnému setkání jednoho muže a jedné ženy. Roberto je svobodný mladík, záletník zvyklý na pohodlný život, z něhož ho vytrhnou emaily o lásce a partnerství – bůhvíjak zatoulané – jež si mezi sebou vyměňují dva psychoterapeuti. Roberto je postupně pohlcován jejich příběhem, až se stane jeho součástí. Román o psychologii lásky, který odkrývá, co ve vztazích hledáme, proč se nám rozpadají a co můžeme udělat pro to, abychom si lásku udrželi. Celosvětově prodáno přes 2 milióny výtisků!

"Ki vagyok? Hová megyek? Kivel?" A világhírű argentin pszichológus egyik legnépszerűbb könyve húsz rövid fejezetben húsz tanácsot fogalmaz meg, melyeket követve harmonikusabb, gazdagabb s talán boldogabb lehet az életünk. Egyszerű tanácsok ezek: igyekezzünk megismerni önmagunkat, használjuk ki jobban az időnket, rakjunk rendet magunk körül, tanuljuk meg meghallgatni a másik embert, ne féljünk kockázatot vállalni... - ám a szerző minden tanácshoz, mint megszokhattuk tőle, elgondolkodtató történeteket is elmesél. S ezektől könyve nemcsak élvezetes olvasmány lesz, hanem egy-egy meghökkentő csavarral, nézőpontváltással, egy kis humorral vagy öniróniával olyan új megvilágításba helyezi mindennapos problémáinkat, hogy egyszeriben megoldhatónak tűnik az, amivel annyit küszködtünk hiába. A bevezetőben Bucay elmeséli, hogy amikor az amerikaiak és az oroszok még versengtek egymással az űrkutatásban, az egyik legnagyobb probléma az volt, hogy mivel írjanak az űrhajósok a világűrben, a súlytalanság állapotában ugyanis nem működik a golyóstoll. Az amerikaiak titokban, nagyszerű tudósok bevonásával, óriási pénzeket áldozva rá, kifejlesztették a világűrben működő golyóstollat. Az oroszok meg egy kicsit vakarták a fejüket, majd gyorsan eldöntötték, hogy jó lesz a ceruza is. E tanmese tanulsága csak látszólag az, hogy mindig van egyszerű megoldás (mert sokszor nincsen) - de hogy valójában mit sugallnak, mire tanítanak Bucay történetei, azon kinek-kinek magának kell elgondolkodnia.

Életünk mekkora része az, amit igazán életnek nevezhetünk? Meg tudjuk-e jósolni a jövőt, s elkerülhetjük-e a tragédiát, mely látszólag elkerülhetetlen? Hogyan szabadulhatunk meg kínzó gondolatainktól? Mekkora áldozatot vállaljunk szerelmünkért? Az argentin Jorge Bucay nem ad egyértelmű választ ezekre és a hasonló kérdésekre, hanem csak történeteket mesél... Egy kis elbeszélést ír, vagy egy ismert mesét elevenít fel, vagy prózaversben fogalmaz meg valamilyen talányos élethelyzetet. Azt vallja ugyanis (a Gestaltpszichológia - vagy alaklélektan - követőjeként), hogy minden útmutatást konkrét helyzethez kell kötni. Az általános szép szavak nem sokat segítenek, s ha "ömlesztve" az emberre zúdítják a sok bölcs tanítást, nem ér annyit, mint az, ha életünk valamely problémájával egy megragadó képben, mesében, allegóriában szembesülünk. Így Bucay könyvei sohasem szokványos életvezetési tanácsadók - "elgondolkodtató történetei" akkor is élvezetes olvasmányok, ha különben meg se fordulna a fejünkben, hogy pszichológushoz forduljunk bajainkkal. Jorge Bucay a világ számos országában hihetetlen népszerűségnek örvend: könyveiből emberek százezrei merítenek erőt és bölcsességet életproblémáik megoldásához. A már magyarul is megjelent Levelek Claudiának és Életmesék után időrendben ez Bucay harmadik könyve, s a benne szereplő huszonnyolc történet segít ráébredni az olvasónak arra, hogy valójában igen kevés fontos dolog van az életben, s az mind elérhető, ha önmagunkat és a világot is el tudjuk fogadni olyannak, amilyen, s megértjük, hogy "semmi, ami jó, nem adatik ingyen".

"Hiszem, hogy a szerelem egyszerűen megtörténik." Jorge Bucay egyik legnépszerűbb, kultikus műve, melynek rajongói évek óta külön honlapon osztják meg egymással párkapcsolati problémáikat. "A párterápiákon rengeteg idő megy el azzal, hogy a felek megpróbálják meggyőzni egymást, ki mit csinál rosszul. Pedig többre jutnának, ha nem ítélkeznének, nem akarnák megváltoztatni egymást, hanem egyezségre törekednének. Ha örökké az orrod alá dörgölöm a hibáidat, ha azért élek, hogy megmutassam, hogyan kellett volna viselkedned, ha minduntalan formába öntöm, megszabom a dolgok menetét, akkor talán elérem (talán), hogy hülyének érezd magad, vagy, ami rosszabb, faképnél hagyj, vagy, ami még rosszabb, hogy maradj, és bosszants tovább. De én azt akarom, hogy meghallgass, hogy érdeklődve figyelj rám, nyisd ki a füled, engedd be rajta a vágy és a szeretet szavait. Ha valóban ezt akarom, akkor meg kell tanulnom beszélni magamról, az igényeimről, legfőképpen pedig arról, hogy mit vált ki belőlem a viselkedésed. Elég csak ennyit szem előtt tartani, és valószínűleg sokkal könnyebben hallgatsz majd meg." A 2000-ben megjelent Nyitott szemmel szeretni a Latin-Amerikában és ma már számos más országban is óriási sikereket arató Jorge Bucay egyik legnépszerűbb könyve. Szerzőtársával, a szintén pszichoterapeuta Silvia Salinasszal finoman szőnek össze egy fordulatos szerelmi és kiberregényt pszichológiai esettanulmányokkal és lelki tanácsokkal. A mű elbeszélője, az épp szakításban és lelki válságban lévő Roberto a szerver egy furcsa technikai hibája miatt belekeveredik két pszichológus - Laura és Fredy - szerelemről és párkapcsolatokról folytatott levelezésébe, mely egy könyv születését hivatott elősegíteni. Az e-mailek épp jókor jönnek, mintha csak neki szólnának. Egyre hasznosabb segítségnek érzi az ismeretlen Laura naponta, hetente megjelenő pszichológiai eszmefuttatásait, lassan szinte függővé válik, sőt ő maga kezd el levelezni vele. S végül nemcsak egy könyv születik meg, hanem - talán - egy szerelem is elkezdődik... ha úgy akarjuk.

"Mennyi minden megváltozna, ha élvezni tudnánk kincseinket, olyannak, amilyenek!" Demián, e könyv fiatal páciense számos terápiával próbálkozott már. Úgy érzi, valami baj van vele, mert szüleivel, barátnőjével és munkatársaival is folyton problémákb a ütközik; és szeretné minél jobban megismerni önmagát, s választ találni az élet nagy kérdéseire is. Csupa kíváncsiság, csupa elégedetlenség, csupa lázadás, csupa útkeresés Talán azt kell megtanulnia, hogyan tudná végre önmagát elfogadni. Legújabb terapeutája, Jorge először idegesíti, de azt rögtön látja, hogy ő más, mint a többi. A doki igazán egyedi módon segít neki választ és megoldást találni mind újabb kérdéseire: minden egyes alkalommal elmesél neki egy történetet. Van köztük klasszik us és modern meseadaptáció, van tibeti, talmudi, szúfi, hindu fabula éppúgy, mint nagy írók elbeszéléseinek feldolgozása és a szerző által kitalált történet. Csupa olyan mese, amely mindannyiunknak segíthet abban, hogy jobban megértsük kapcsolatainka t és félelmeinket. JORGE BUCAY argentin pszichoterapeuta könyveiből emberek százezrei merítenek erőt és bölcsességet életproblémáik megoldásához. Az Életmesék 1994-ben jelent meg először, s ezzel kezdődött Bucay bámulatos sikere először Latin-Amer ikában, majd szerte a világban.

"A szerelem megengedi, hogy az, akit szeretek, egyre kevésbé függjön tőlem." Apa és fia beszélget egymással. Az apa hosszasan magyarázza, hogy vannak helyzetek, amikor egyszerűen szót kell fogadni a felnőtteknek, mert azok okosabbak. A kisfiú végül váratlanul megkérdezi: Mondd, apu, ki találta fel a telefont? A telefont, fiam, feleli az apa, Bell találta fel. Mire a kisfiú: És miért nem az apukája találta fel, ha egyszer ő okosabb volt? Jorge Bucay, a világhírű argentin pszichoterapeuta, mint már megszokhattuk, ebben a könyvében is ilyen gondolatébresztő anekdotákkal, mesékkel, kis elbeszélésekkel illusztrálja mondandóját - ezúttal legfőképpen azt, hogy az ember ugyan nem lehet teljesen önálló vagy független, de csak akkor találhatja meg igazi útját az életben, ha a benne lévő gyermek nem függ senki mástól, csak saját érett, felnőtt énjétől. Az önismeret útján ezt a felnőtt énünket kell megtalálnunk, s aztán minden körülmények között, akár azt is vállalva, hogy sokaknak nem tetszik, ragaszkodni hozzá, hogy azok legyünk, akik vagyunk. S akkor, írja Bucay: "Soha nem függök mások szavaitól, de mindig meghallgatom őket. Soha nem engedelmeskedem mások tanácsainak, de mindig figyelembe veszem őket. Soha nem függök a külvilág véleményétől, de mindig tisztán akarom látni, mit gondolnak rólam." Ezzel a könyvvel indítjuk el a szerző Camino-sorozatát, amely öt részből áll: Az autodependencia útja, A találkozás útja, A könnyek útja, A boldogság útja és A spiritualitás útja. (a Kiadó)

Camino-sorozatának második kötetében Bucay társas kapcsolatokról, vonzódásokról, nemiségről, házasságról és bizalomról fejti ki gondolatait - a tőle megszokott olvasmányos, anekdotisztikus stílusban. Bámulatos keresetlenséggel, őszintén, lényegre törőn fogalmazza meg véleményét alapvető emberi kérdésekről. "Nem a kifinomult ízlésűeknek fenntartott élvezetekről beszélek - írja. - Nem nagy dolgokról beszélek. Bárki által átélhető érzésről beszélek. Egyszerű és igaz érzelmekről beszélek. Nagy horderejű, de nem emberfölötti tapasztalatokról beszélek." Sallangmentes és optimista, nem téveszti szem elől, hogy mély érzelmi töltettel bíró rezdüléseink éppen hétköznapi életünkben gyökereznek, és segít új nézőpontot találni megoldatlan ügyeinkhez. "Helyükre kell tenni a dolgokat, és meg kell érteni, mi a fontosabb - tanácsolja. - Nem érzéketlenség, ha a kevéske időmet elsősorban azoknak a kötelékeknek a szolgálatába állítom, amelyeket a hozzám legközelebb álló emberekkel építettem ki. Rá kell végre ébrednem, hogy milyen torzan látom a dolgokat, ha több időt szánok azokra, akikkel nem különösebben akarok együtt lenni, mint azokra, akiket valóban szeretek." Bucay történetei erőt adnak, hogy ne bonyolítsuk túl dolgainkat, teljes figyelmet szenteljünk annak, ami lényeges számunkra, és mindeközben harmóniában maradjunk önmagunkkal és környezetünkkel. Jorge Bucay argentin pszichológus könyveiből emberek százezrei merítenek erőt és bölcsességet életproblémáik megoldásához. Az ötrészes Camino-sorozat, amelynek első kötete, Az autodependencia útja már megjelent magyarul, az önismeret útján kíséri végig az olvasót.