István Bujdosó

Szomorú tény: az átlagos emberi élet felháborítóan rövid. A nyolcvanadik születésnapunkat ünnepelve például alig négyezer hetet töltöttünk még csak ezen a bolygón. Szükségtelen hangsúlyozni, mennyire kevés időnk van. És mi mégis a véget nem érő tennivalók, az e-mailek és a hatékonyság bűvöletében élünk. A helyes időbeosztás különféle praktikái, az életvezetési tanácsadók intelmei sokszor csak még rosszabbá teszik a helyzetet. Az egyre feszesebb tempót diktáló szorongás eluralkodik felettünk, és úgy tűnik, soha nem érünk el arra a pontra, ahol végre hátradőlhetünk, és azzal foglalkozhatunk, ami igazán fontos. Hiába minden: fogalmunk sincs, hogyan aknázzuk ki a lehető legjobban a rendelkezésünkre álló éveket. Oliver Burkeman a régi és a modern kor filozófusait, spirituális tanítóit hívta segítségül, hogy megfejtse a tevékeny, ugyanakkor békés és jelentőségteljes élet titkát. Provokatív, mégis gyakorlatias útmutatóját követve megtanulhatjuk elfogadni saját végességünket, és új szempontok szerint építhetjük fel a mindennapjainkat. Az élet rövid segít felismernünk, hogy bár az idő elől senki sem menekülhet, csak rajtunk áll, hogy a megszokott mókuskerék helyett valami újat, valami mást válasszunk.

„Az etióp futók miért kelnek fel hajnali háromkor, hogy felfussanak a hegyre? Miért lesz jobb futó, aki kimegy a terepre a hiénák közé? És miért teszi kevésbé unalmassá, sokkal inkább életre szóló kalanddá a futást, ha az ember kreatívan és veszélyesen közelít hozzá? Ha van kedved, gyere velem a sötét erdőbe, és megmutatom.” „Crawley jó iramot diktál, és izgalmas ösvényeken vezet át minket Etiópia történelmén, gasztronómiáján, futóterepeken és hiedelmeken, egy nem futó is örömét lelheti az olvasásban. Aki pedig fut, biztosan kedvet kap ahhoz, hogy puha erdőtalajon, látszólag céltalanul kerülgessen fákat.” – Fehér János, telex.hu Michael Crawley 2.20 alatt futja a maratont. Hosszútávfutó-karrierjének hátat fordított, antropológus lett, és Etiópiába költözött, hogy megismerje a helyi hosszútávfutók edzési szokásait, életmódját, álmait és barátságait. Profi futókkal élt és edzett több mint egy éven át, hogy megfejtse sikerük titkát és megörökítse emberfeletti munkájukat. A Felhők felett futni azonban a sikernél jóval többről szól: tükröt tart a nyugati versenysport világának és módszereinek, és bemutat egy másik, közösségibb szemléletmódot. Páratlanul izgalmas betekintés egy ismeretlen világba, egyben önismereti utazás bárkinek, aki húzott már futócipőt azért, hogy változtasson az életén. „Etiópiában úgy vélik, hogy az energiát angyalok és démonok uralják, és boszorkánydoktorok segíthetnek megszerezni egy másik futó erejét. Egy névtelen futó azt mondta nekem az erdőben, teljesen komolyan, hogy 25.32 alatt fogja lefutni a 10 000 métert – ami csaknem egy teljes perccel jobb, mint a jelenlegi világcsúcs. Ez az a hely, ahol az Entoto levegőjének köszönhetően én is 2.08 alatt fogom lefutni a maratont. Egyszóval ez az a hely, ahol a varázslat és az őrület kéz a kézben jár, és ahol az emberek még tudják, mit jelent álmodni.” Nem csak futóknak!

"Ez a könyv nem arról szól, hogy hogyan találj rá az Igazira, a neked tökéletes társra, a többit meg bízd a jó szerencsére! Én abban szeretnék segíteni, hogy tudatosan építsd fel a szeretetet ahelyett, hogy csak vágyakoznál rá, hogy csak akarnád, és arra várnál, hogy egyszer csak a maga tökélyében betoppanjon az életedbe. Szeretnék abban is segíteni, hogyan küzdj meg a nehézségekkel és azokkal a tökéletlenségekkel, amelyekkel mindenki szembetalálkozik a szeretet felé vezető hosszú úton. Azt akarom, hogy olyan szeretet szülessen benned, amely minden egyes nap erősödik, fejlődik, növekszik, mert soha nem lesz teljes, soha nem lesz befejezett. Nem tudhatjuk, hol és mikor találjuk meg a szerelmet, de felkészülhetünk rá, és amikor megtaláljuk, a gyakorlatban is alkalmazhatjuk mindazt, amit addig megtanultunk." Az élet egyik legfontosabb része a szerelem. Mégse tanít meg bennünket senki arra, hogyan is kellene jól csinálni. Gyakran úgy vágunk bele a kapcsolatainkba, hogy a romantikus filmeken és az innen-onnan felcsípett mintákon túl nemigen tudunk mire támaszkodni. A nagy sikerű Gondolkodj úgy, mint egy szerzetes szerzője, Jay Shetty új könyvével ezt az űrt tölti be, és az ősi, védikus bölcsességet a modern tudással ötvözve nyújt útmutatót a szerelem minden szakaszához. Nem megfoghatatlan, éteri fogalomként, nem is kliségyűjteményként mutatja be, hanem konkrét, megvalósítható lépéseket sorakoztat fel. Tanácsait követve kifejleszthetjük azokat a készségeket, amelyekkel képesek leszünk teljesebben megélni és gondosabban ápolni a szerelmet. Megosztja velünk a meglátásait arról, hogyan határozhatjuk meg magát a szeretetet, hogyan nyerhetünk vagy veszíthetünk együtt, és miképpen ne törjünk össze egy szakításban. A teljes párkapcsolati ciklust végigjárja, az első randevúktól az összeköltözésen át a lezárásig és az újrakezdésig, miközben segít elkerülni a hamis ígéretek vagy elérhetetlen vágyak csapdáját. Jay Shetty nyolc szabályának alkalmazásával mindannyian megtanulhatjuk minden eddiginél jobban szeretni önmagunkat és a párunkat, az életünk pedig a megszokottnál boldogabbá és teljesebbé válhat.

Minden erőszakos bűncselekmény tragédia az áldozatok és családjuk számára, de az elkövető szempontjából is az. Eszemben sincs amellett érvelni, hogy bármely erőszakos elkövetőt fel kellene menteni. Mélyen hiszek az igazságosságban, valamint annak az emberi jogi keretrendszerben rögzített következményeiben, és egy percig sem vitatom, hogy az erőszakos bűnelkövetők bizonyos csoportját biztonságosan el kell zárni. Azt is értem, egyesek miért érzik szükségét annak, hogy mélyen megvessék az erőszakot elkövetőket: a bosszú alapvető emberi késztetés, amely bezár minket saját félelmeinkbe és haragunkba, miközben ugyanazt a kegyetlenséget tükrözi, amelyet tudatos szinten elítélünk. Bármennyire is fájdalmas, sok bölcsesség van abban a mondásban, hogy ha gyűlölünk valakit, az olyan, mint ha mi vennénk be mérget, és azt várnánk, hogy az illető haljon meg. Ahogy többek közt Gandhi is rámutatott, a társadalom erkölcsi szintjének legmegbízhatóbb mércéje az, hogy mennyire vagyunk együttérzők a társadalom legrosszabb tagjaival. "Az igazságügyi pszichiáterként és pszichoterapeutaként dolgozó szerző szerint ha a súlyos bűncselekmények elkövetőit nem tekintjük embernek - és ennek megfelelően bánunk velük -, ugyanazt tesszük, mint ami miatt megbélyegezzük őket. A jó-rossz, normális-abnormális vagy tettes-áldozat ellentétpárok talán mégsem annyira kőbe vésett igazságok, mint ahogy azt gondolni szeretnénk. Gwen Adshead terápiás történetei megkérdőjelezik a "veleszületett bűnöző", a "belátásra képtelen őrült" vagy a "javíthatatlan pszichopata ragadozó" címkék korlátlan alkalmazhatóságát, és megmutatják, hogy a sokszor elképzelhetetlenül kegyetlen tettek elkövetői is képesek változásra, ha kellő megértést és empátiát tapasztalnak." - Dr. Fiáth Titanilla börtönpszichológus Dr. Gwen Adshead igazságügyi pszichiáter és pszichoterapeuta; több mint 30 éve dolgozik terapeutaként erőszakos bűncselekmények elkövetőivel. Új-Zélandon született, orvosi képzést a Szent Bertalan Kórházban, igazságügyi pszichiátriai képzést a londoni Szent György Kórházban szerzett. Eileen Horne amerikai író és drámaíró. A Londoni Egyetemen szerzett kreatívírás-diplomát. Dolgozott független televíziós producerként, újságíróként, olasz fordítóként, írt történelmi tényirodalmat, drámát és irodalmi adaptációt - például közreműködött a BBC rádiós drámasorozatában, amely egy fiktív törvényszéki pszichiáternőről szól.