Prit Buttar

Written by one of the world's leading experts on the Eastern Front, this captivating history explores the final battle for Berlin and the heart of Germany. This sweeping saga takes us from the banks of the River Oder as the Red Army begins it relentless drive towards the still beating heart of the Third Reich: Berlin. Only the Seelow Heights stood between the Soviet forces and the capital. Over the course of three days in May 1945 almost one million Soviet troops would attack these final entrenched positions. Once these defences were breached it was guaranteed that a bitter street-by-street battle would take place in the city itself between a vengeful Red Army and desperate, fanatical Nazis until final capitulation. Using vivid first-hand accounts, Prit Buttar reveals the brutal combat that defined the final death throes of the Third Reich. Not only was the outcome of the war at stake. As the Red Army rolled into Berlin this was already a foregone conclusion even if it would take its toll in blood. Already battle lines for the forthcoming Cold War were being drawn. Stalin, fearful that the Western Powers would not honour their agreements, was determined to have boots on the ground to ensure his control of what would become the Soviet occupation zone. Berlin: Endgame 1945 is the brilliant account of the ferocious climax to World War II and a chilling prologue to the Cold War.

Enriched by extraordinary first-hand accounts, this is a fascinating history of the dying days of the Third Reich as Stalin sought to consolidate his own empire. In January 1945, the Red Army launched a powerful offensive across the Vistula River to drive the Wehrmacht out of Poland, with the intention of securing a start line for an operation that would ultimately result in the capture of Berlin and the end of the war. But, as Prit Buttar expertly reveals, there were other issues at play. Stalin was determined to push the boundaries of the Soviet Union further west, restoring land lost by the tsars and securing vast industrial and mineral wealth. While negotiations took place between the Allied powers regarding the fate of Poland, the Red Army burst through the German lines, liberating Auschwitz even as the SS drove concentration camp inmates onto frozen roads in a series of death marches. The Wehrmacht staged a desperate fight back with their last major armoured offensive on the Eastern Front. Launched in February 1945 from the German-Polish border, it forced a halt to the Soviet forces on the banks of the Oder before the rush to Berlin. Written by an acknowledged expert on the Eastern Front and packed with first-hand accounts, this is the definitive account of the strategic goals, both military and political, of Stalin, his generals, and their armies as they raced into the Reich, and of the German forces who stood in the way.

Centuries Will Not Suffice explores how different people responded to the Lithuanian Holocaust and the roles that they played. It considers the past history of the perpetrators and those who took great risks to save Jews, as well as describing the experiences of many who were caught up in the maelstrom.Unlike the figures at the top of the Nazi hierarchy, the men who were responsible for these killings have been largely forgotten. Karl Jäger was a senior SS figure who was in charge of the units that carried out most of them. He complained that his experiences caused him to suffer nightmares but continued to order his units to carry on and refused offers of sick leave on the grounds that he regarded it as his duty to remain in his post. He took refuge in compiling painstakingly detailed reports of the killings, listing the numbers executed at every location and breaking them down into men, women and children. The roles played by other figures, from Himmler and Heydrich at the summit, through the ranks of men down to Martin Weiss and Bruno Kittel who were personally responsible for carrying out Nazi policies, are all described.Before the German invasion of Lithuania, two diplomats – Chiune Sugihara from Japan and Jan Zwartendijk from the Netherlands – recognised the great danger that lay ahead for the Jews of the Baltic region and did what they could to help them escape. Karl Plagge, a major in the army, did all he could to save Jews. What perhaps make the terrible story of the Baltic genocide unique is that the Nazi regime was able to rely upon collaboration by convincing the populace that the Soviet invasion of the area was the responsibility of the Jews.

A fascinating history of the great summer offensive launched by the Red Army in 1944 which turned the tide of the war.Throughout the war on the Eastern Front, there were two consistent trends. The Red Army battled to learn how to fight and win, while involved in a struggle for its very survival. But by 1944 it had a leadership that was able to wield it with lethal effect and with far more effective equipment than before. By contrast, the Wehrmacht had commenced a slow process of decline after the invasion of the Soviet Union. Hitler became increasingly unwilling to delegate decision-making to commanders in the field, which had been crucial to earlier success. The long years of fighting had also taken a heavy toll. Thousands of irreplaceable junior officers and NCOs were dead, wounded or prisoners.Renowned Eastern Front expert Prit Buttar expertly brings these contrasting fortunes to life, trends which culminated in the huge battles of Bagration. As this masterful study conclusively shows, in 1944 the Red Army finally put together a campaign that utterly destroyed the German Army Group Centre. The Wehrmacht suffered the loss of over 300,000 men killed, wounded or taken prisoner and the Red Army rolled forward across Belarus to the outskirts of Warsaw. The end of the war was still many months away, and the Germans managed to reconstruct their line on the Eastern Front, but final victory for the Soviet Union was now only a matter of time as a direct consequence of Bagration.

A sztálingrádi csata egyértelműen fordulópontot jelentett a második világháború menetében. A város elfoglalása 1942 őszén, majd nem sokkal később a teljes szovjet bekerítése, utána a hiábavaló német felmentési kísérletek - mindez mindkét oldalon rettenetes emberi áldozatokkal járó, felőrlő jellegű hadviselést hozott magával. Paulus tábornagy sztálingrádi kapitulációja 1943 januárjában jelentősen meggyengítette a többi német hadsereg pozícióját a keleti fronton, de a szovjet erők is hatalmas veszteségeket szenvedtek, miközben igyekeztek kiaknázni ezt a stratégiai győzelmet. Az ezt követő szovjet offenzívák már azzal fenyegettek, hogy a teljes front összeomlik a Szovjetunió délnyugati területein (a magyar 2. hadsereg pusztulása is ekkor következett be). Ezt Erich von Manstein, a második világháború egyik legtehetségesebb német tábornokának ellenoffenzívája akadályozta meg - többek között sikerült visszafoglalnia Harkovot, némileg megváltoztatva ezzel a háború menetét. Prit Buttar, a második világháború keleti hadszínterének avatott szakértője ebben a könyvében kiegyensúlyozottan, széles forrásbázisra támaszkodva elemzi a szovjet és a német hadműveleteket és stratégiai elképzeléseket, a katonai vezetők döntéseit a sztálingrádi és a gyakran figyelmen kívül hagyott harkovi hadművelet időszakában (1942. november-1943. március). Mindezt a frontvonalban harcolók első kézből származó, megrendítő beszámolói és visszaemlékezései egészítik ki, és teszik emberi szempontból is átélhetővé.

1942-1943 telének nagy harcai után, amelyek Sztálingrád környékén, valamint a Don és Donyec vidékén zajlottak, a tavaszi olvadás mindkét felet megállásra késztette egy időre. A németek eközben már az újabb hadműveleteik előkészítésén dolgoztak. Annak ellenére, hogy márciusban sikerült visszafoglalniuk Harkovot, a helyzetük meglehetősen bizonytalan volt Ukrajna keleti területein, ugyanis egy gyors szovjet előretörés a Dnyeper alsó folyásához és az Azovi-tengerhez továbbra is valós lehetőség volt. Hitler irracionális módon, a következményekre való tekintet nélkül ragaszkodott Ukrajna területeinek megtartásához, és azt tervezte, hogy még azelőtt csapást mér a Vörös Hadseregre, hogy az össze tudná szedni az erejét 1942-1943 telének nagy csatái után. A Citadella hadművelet megindítása körüli késlekedés végül német szempontból katasztrófába torkollott, mert a kurszki csatában 1943 júliusában már egy megerősödött szovjet hadsereg lépett színre. Ezzel végleg szertefoszlottak a Wehrmacht reményei a szovjet erők felőrlésére. Ehelyett az történt, hogy a kimerült és most már a túlélésükért küzdő németek egy sokmilliós szovjet erővel találták magukat szemben, amely sorozatos nagy ütközetekben egészen a Dnyeperig szorította vissza őket. Habár a visszavonulást kellő ügyességgel hajtották végre, és a szovjeteknek kevés lehetőségük adódott a német erők bekerítésére, mindez hatalmas áldozatokat követelt a már amúgy is leharcolt Wehrmacht-csapatoktól. A könyv szerves folytatása a szerző A penge élén. Sztálingrádtól Harkovig, 1942. november - 1943 március c. munkájának, és az erényei is hasonlóak: a magával ragadó történetmesélés, a stratégiai, hadműveleti és harcászati szintek jó érzékkel történő váltogatása az elbeszélés során, valamint az emberi tényező érzékletes megjelenítése a feldolgozott nagyszámú visszaemlékezésre támaszkodva - Manstein tábornagy és Vaszilevszkij marsall, az alacsonyabb beosztású tisztek és közkatonák, valamint az egyszerű helyi lakosok szemével egyszerre látjuk az eseményeket. Buttar munkájának másik erőssége az időben tágabb geopolitikai kontextus érzékeltetése, így a könyv segíthet a ma eseményeinek megértésében is.