Kel Carpenter

Ahogy életemben soha semmi, úgy a Pokolba való alászállásom sem ment simán. Arra számítottam, hogy a Pokol kapuján túl a Sinek fogadnak majd, és a népem, a démonok, már harcra készen várnak rám. Csakhogy lángoló tűz és hamu fogadott. Az apokalipszis már elkezdődött. Nélkülem. A Pokol falai omladoztak, ami rendkívül megnehezítette, hogy megtaláljam a Sineket. Miután a Lovasokkal a keresésükre indultunk, rájöttünk, hogy nem minden az, aminek látszik. Egy ősz hajú bérgyilkos egyszer azt mondta nekem, hogy óvakodjak a körülöttünk ólálkodó gonosztól. Hallgatnom kellett volna rá. A Pokolért folyó harc megkezdődött. Tudtam, hogy az én kötelességem megmenteni, és a győzelemhez meg kell fejtenem a múlt titkait. Ha meg akarjuk érni a jövőt… Márpedig én elveszem, ami az enyém, ha a véremet kell is adnom érte. Szereted a fantáziadús, érzéki, tartalmas könyveket? Vidd haza nyugodtan, tetszeni fog! Fiatal nőknek, felső korhatár nélkül!

Azt mondják, az Ördög nem alszik, de New Orleansban nem is tudták, hogy mennyire igaz ez… Amíg a városba nem jöttem. Senki sem szólt nekem arról, hogy amikor megkezdem az átalakulást, a démoni adottságaim ellenem dolgoznak majd. Senki sem figyelmeztetett, hogy a Pokol lángjai belülről fognak égetni. Ahogy arra sem, hogy a vágy és az őrület teljesen elhatalmasodik rajtam, a kiismerhetetlen mágikus képességeim egyre inkább elszabadulnak, és egyre vadabb dolgokat művelnek. Az egyetlen módja annak, hogy megmentsem magamat – és a világot –: ha a fenevad megkapja, amit akar: az irányítást. Ráadásul, ha mindez nem lenne elég, már tudnak rólam, és egyre csak gyűlnek az ellenségeim. Amíg azonban a fenevad továbbra is a Négy Lovast követeli, vár még pár feladat. Előkeríteni néhány embert. Megölni néhány démont. Amikor pedig létrejön a paktum az Ördöggel… mondjuk úgy, hogy egyik világ sem lesz a régi többé. Éljen a királynő! Már ha túlélem a halhatatlanná válást. Szárnyalj vele! Fiatal nőknek, felső korhatár nélkül!

Szóval… mint kiderült, tényleg Lucifer lánya vagyok. A Pokol királyságának örököse. És… – igen, eltaláltad – a Kárhozottak soron következő királynője. De mi van, ha nem akarok uralkodni? A bujkáló imp és Josh halála miatt még mindig nem vagyok biztonságban. Egyáltalán nem. Azzal, hogy szegény, jó öreg apám örökébe léptem, a Pokol minden problémája a nyakamba szakadt, ami azt jelenti, hogy az ő ellenségei az én ellenségeimmé lettek. Szerencsémre velem van az Apokalipszis Négy Lovasa, a legjobb barátnőm – egy banshee – és egy harcias mosómedve. De meg kell küzdenem a bennem lakozó bestiával. Az én tébolyult, birtokló természetű, rémisztő alteregóm mindenáron ragaszkodik a Lovasokhoz. De nemcsak ahhoz, hogy mellettem álljanak, hanem ahhoz is, hogy az ágyamban háljanak. Mintha nem lenne elég bajom már azzal is, hogy megtanuljam irányítani a Pokol lángjait. Nem lett volna egyszerűbb, ha Lucifer ír egy vezetési kézikönyvet a halála előtt?

Képzeld el a meglepetésem, amikor rájövök, hogy minden, amit valaha mondtak nekem, hazugság. De ne szaladjunk ennyire előre! Kezdjük az elején! Ruby Morningstarnak hívnak. Egy tetoválószalont vezetek a legjobb barátnőmmel Portlandben. Van egy mosómedvém, egy levakarhatatlan, őrült exem, hogy más apróságot már ne is említsek… Nevezetesen azt, hogy démon vagyok. Egy félvér succubus, hogy pontosan fogalmazzak. Életem elmúlt huszonhárom évében legalábbis ezt hittem magamról, de azon a napon, amikor egy szívdöglesztő idegen kiváltott engem a börtönből, fenekestül felfordult az életem, és hirtelen azt sem tudtam, ki vagyok. Mert nem a Négy Lovas hozza el az Apokalipszist. Hanem én. Szóval mondjuk úgy, hogy megvan a magam baja. Kirobbanóan sikeres „fordított hárem”-regény, paranormális, romantikus urban fantasy.