Mia Couto

"2008-ban ?az a vállalat, ahol dolgozom, tizenöt fiatalembert küldött ki, hogy telepített környezetvédelmi felügyelőként dolgozzon az észak-mozambiki Cabo Delgado szeizmikus törésvonalainak geológiai feltárása során. Ezen a vidéken akkoriban az oroszlánok mind gyakrabban támadtak emberre. Ezeknek a végzetes támadásoknak a száma néhány hét alatt a tucatnyit is meghaladta. Négy hónap alatt pedig húszra nőtt… Minél hamarabb vadászokat kellett küldeni a terepre, akik megvédik őket… Szerződtettek is két tapasztalt vadászt, akik Maputóból elutaztak Vila de Palmá-ba, ahol a legtöbb oroszlántámadás történt. A településen néhány helyi vadászt is felfogadtak, hogy velük együtt vegyenek részt a hajtóvadászatban. A halottak száma közben huszonhatra emelkedett. A vadászok két hónapon át kudarcot kudarcra halmoztak, állandó rettegésben éltek, és naponta könyörögtek segítségért, amíg végre sikerült megölniük a gyilkos oroszlánokat. De nem csak ezekkel a nehézségekkel kellett szembenézniük. Folyamatosan érzékelték, hogy az igazi bűnösök egy láthatatlan világ lakói, akikkel szemben a puska és a golyó semmit sem ér. A vadászok végül megértették, hogy a munkájukat akadályozó titokzatos jelenségek olyan társadalmi feszültségek következményei, amelyeknek a megoldására ők semmiképpen nem alkalmasak.

Silný a tragický príbeh o postavení žien v tradičnej mozambickej spoločnosti, ktorý vychádza zo skutočných udalostí a životných skúseností autora počas kariéry biológa. Vo fiktívnej mozambickej dedinke Kulumani sa ženy často stávajú obeťami krvilačných levov. Z denníka jednej z nich, Mariamar, sa dozvedáme, že skutočnými predátormi však nie sú levy, ale miestni muži. Po príchode poľovníka Archanjela začnú vychádzať na povrch tajomstvá miestnych obyvateľov a dôkazy o ženských obetiach mužskej brutality a neľudských tradícií. Smutné nie je, keď plačeme. Smutné je, keď nemáme prečo plakať.