Károly Csáky

Újabb tizenegy falu templomát, szabadtéri szakrális kisemlékeit mutatjuk be. A települések nagy része a Középső- és Alsó-Ipoly mentén, a folyó jobb vagy bal partján terül el, egynéhány épp a szlovák-magyar nyelvhatáron, a „hegyek alatt”, vagy közvetlen a Börzsöny lábánál. A lakosság több helységben vegyes (katolikus-evangélikus, katolikus-református) felekezetű (Dacsókeszi, Leszenye, Nagy börzsöny, Vámosmikola), de akadnak kevert nemezetiségű (magyar-szlovák, magyar-német) települések is (Leszenye, Dacsókeszi, Nagybörzsöny) a bemutatottak közt. Isten itteni hajlékaiból pedig több még Árpád-kori (Nagybörzsöny), középkori (Dacsókeszi, Kőkeszi) építmény, de van egy-egy újabb keletű, vagy régebbi helyett később emelt alkotás is (Ipolyhídvég, Pereszlény, Leszenye). Állnak errefelé monumentális barokk falusi templomok (Nagybörzsöny, Vámos mikola, Gyerk), többször átépített s több építészeti stílus nyomát magukon viselő hajlékai az Úrnak (Nagybörzsöny, Kőkeszi). Vannak kegyúri templomok, ahol az alapítók családtagjai is nyugszanak (Ipoly nagyfalu, Leszenye, Terbegec, Vámosmikola). Akad több olyan település, ahol a szakrális kisemlékek egész sora felfedezhető (Gyerk, Kóvár, Ipolyhídvég, Ipolynagyfalu, Vámosmikola, Pereszlény), s ahol ezeket az emlékeket példásan fel is újítják (Gyerk, Pereszlény, Ipoly hídvég).

Három történelmi vármegye - Nógrád, Hont, Esztergom - tizenegy települését járjuk be újabb barangolásunk során úgy, hogy elsősorban most is szakrális emlékeket keresünk fel.

Csáky Károly elkötelezett kutatója szülőföldjének, az Ipoly-vidéknek. Jelen könyvében az emléktáblák, emlékhelyek fontosságáról ír, az Ipoly-vidék nagyjaira emlékezik, irodalmi barangolásokra kalauzol, majd a néphagyományok nyomába visz.

Az Irodalmi kapcsolatok harmadik kötetében a szerző újabb tizenkét portrét ad az olvasók kezébe. Olyan emberekről, akik a maguk szakterületén kiváló munkát végeztek. Kutatóként,egyházi személyiségként, tanárként egyaránt, ezenkívül irodalmunknak is jó szolgálatot tettek.

Az Irodalmi kapcsolatok harmadik kötetében a szerző újabb tizenkét portrét ad az olvasók kezébe. Olyan emberekről, akik a maguk szakterületén kiváló munkát végeztek. Kutatóként,egyházi személyiségként, tanárként egyaránt, ezenkívül irodalmunknak is jó szolgálatot tettek.

A kötetben olyan személyiségek szerepelnek, akik bár nem voltak szépirodalmunk kiemelkedő alkotói, s nem is tartották magukat valamennyien írónak, költőnek, mégis érdemes róluk beszélni. Körtük találunk olyanokat – mint például Pajor Istvánt, Pongrácz lajost, Szontagh Pált, Balogh Károlyt vagy Baloghy Dezsőt-, akik a vidék mindenesei voltak, akik aprópénzre váltották talentumukat, így nem tudtak igazi alakotóvá válni. Tehát nem azért, mert hiányzott belőlük a tehetség, hanem mert képtelenek voltak kivonni magukat a közélet forgatagából...

A kötetben olyan személyiségek szerepelnek, akik bár nem voltak szépirodalmunk kiemelkedő alkotói, s nem is tartották magukat valamennyien írónak, költőnek, mégis érdemes róluk beszélni. Körtük találunk olyanokat – mint például Pajor Istvánt, Pongrácz lajost, Szontagh Pált, Balogh Károlyt vagy Baloghy Dezsőt-, akik a vidék mindenesei voltak, akik aprópénzre váltották talentumukat, így nem tudtak igazi alakotóvá válni. Tehát nem azért, mert hiányzott belőlük a tehetség, hanem mert képtelenek voltak kivonni magukat a közélet forgatagából...

Egyféle barangolásra és zarándoklatra invitáljuk a kedves olvasót sorozatunk első kötetével. Az Ipoly mente tizenegy települését zárjuk be úgy, hogy elsősorban azok egyházi jellegű nevezetességeit: a települések templomait és szakrális kisemlékeit vesszük szemügyre. Éppen ezért talán több ez, mint a megszokott honismereti barangolás.