Vilmos Csaplár

„Nagyon sok nő beöltözik a szeretkezéshez, kikalkulálják a hatásokat. Szexis pongyolában teszi magát, csipkés francokat villogtat, harisnyatartós kurvaanyjában meztelenkedik, ezzel izgatja a férfit. Én már úgy érek föl a lakásba, hogy a férfinak áll a fasza, mint a cövek, én izzadok, reszketek. Mit mutogassak magamon? Majd az ágyban! Vagy az előszobafogas alatt, vagy a hűtőszekrény tetején, tök mindegy! Szerintem a férfiak jobban ragaszkodnak az ágyhoz, mint a nők. Lefeküdni valakivel. Lehet, hogy ez a lefekvés guggolás, térdeplés, állva baszás, féllábon kúrás, mit számít az ágy, ha nincs kedvem odáig elmenni!”

Kezdődhetett volna úgy, hogy „Egyszer volt, hol nem volt:…” Befejeződhetett volna úgy, hogy „…éltek, amíg meg nem haltak.” De tudjuk, hogy nem így kezdődött és nem így végződött. Csaplár Vilmos regénye a már nem is annyira közelmúlt kispolgári elsőtitkárságát mutatja be. A fekete humortól a szatírán át a simogató iróniáig minden hangszeren játszva elmeséli a kovácselvtársi vágyaktól megszállottak és a világforradalmiak küzdelmét a hihetetlenül fineszes Kádár János országában. Mátyás király Gömörben lóvá tette az urakat, összekacsintva a néppel. Kádár János is kacsingat. Legalábbis időnként úgy tűnik, mintha kacsintana.