Bence Csatári
autor
Kóbor - Az utolsó interjú
Valamikor 1962 nyarán két középiskolás beatzenekar úgy döntött, hogy közösen folytatják tovább. Szeptember 23-ai koncertjük előtt néhány órával a Hess András téri Vár Klub egyik rendezője nem tudta, hogyan is hirdesse az akkor még névtelen együttest, és elnevezte a bandát Omegának. A többi - ahogy mondani szokás - már történelem...
Kóbor János élete a kezdet kezdetétől szorosan összefonódott a halhatatlan magyar rockzenekarral. Az Omega kedvéért hagyta el a műszaki pályát, mondott le sportolói karrierjéről, hogy aztán a hatvanas évek végétől kezdve évtizedekre az európai könnyűzenei szcéna egyik ikonikus és meghatározó előadóművészévé váljon.
Kóbor János 2019-től kezdődően hosszú, több mint kétszáz órás életútinterjút adott Csatári Bence rocktörténésznek. A beszélgetések során Mecky mesélt gyerekkoráról, gimnazista éveiről, a magyar beatkorszak hajnaláról, emberi kapcsolatokról, fájdalmas szakításokról és nagy egymásra találásokról, zenei trendekről, kalandos utazásokról, elszalasztott lehetőségekről és a Kádár-kor mindennapi abszurditásairól - de elsősorban élete nagy szerelméről, az Omega együttesről, ami számára mindig többet jelentett egyszerű zenekarnál: úgy tekintett rá, mint baráti társaságra, sorsközösségre, sőt egyfajta éltető közegre, amelyre a legnehezebb időkben is mindig bízvást számíthatott.
Akkor még sem Kóbor János, sem Csatári Bence nem sejtette, hogy ez lesz az énekes utolsó interjúja...
"Ekkoriban kaptuk azt a megtisztelő címet, hogy mi vagyunk a Kelet Rolling Stonesa."
Kóbor – Az utolsó interjú
Valamikor 1962 nyarán két középiskolás beatzenekar úgy döntött, hogy közösen folytatják tovább. Szeptember 23-ai koncertjük előtt néhány órával a Hess András téri Vár Klub egyik rendezője nem tudta, hogyan is hirdesse az akkor még névtelen együttest, és elnevezte a bandát Omegának. A többi - ahogy mondani szokás - már történelem...Kóbor János élete a kezdet kezdetétől szorosan összefonódott a halhatatlan magyar rockzenekarral. Az Omega kedvéért hagyta el a műszaki pályát, mondott le sportolói karrierjéről, hogy aztán a hatvanas évek végétől kezdve évtizedekre az európai könnyűzenei szcéna egyik ikonikus és meghatározó előadóművészévé váljon.Kóbor János 2019-től kezdődően hosszú, több mint kétszáz órás életútinterjút adott Csatári Bence rocktörténésznek. A beszélgetések során Mecky mesélt gyerekkoráról, gimnazista éveiről, a magyar beatkorszak hajnaláról, emberi kapcsolatokról, fájdalmas szakításokról és nagy egymásra találásokról, zenei trendekről, kalandos utazásokról, elszalasztott lehetőségekről és a Kádár-kor mindennapi abszurditásairól - de elsősorban élete nagy szerelméről, az Omega együttesről, ami számára mindig többet jelentett egyszerű zenekarnál: úgy tekintett rá, mint baráti társaságra, sorsközösségre, sőt egyfajta éltető közegre, amelyre a legnehezebb időkben is mindig bízvást számíthatott.Akkor még sem Kóbor János, sem Csatári Bence nem sejtette, hogy ez lesz az énekes utolsó interjúja...
Na stiahnutie
16,62 €
Azok a régi csibészek
A rock and roll nem csupán egy zenei műfaj, "nem egy tánc": maga az örök fiatalság. Alkotás és feloldódás, amit nem magányos farkasoknak találtak ki. Csapatmunka, melyben zenész és hallgatósága egyaránt részt vesz. "Mindeni itt van?" - kiáltja a sztár a színpadról, a tömeg pedig harsogva feleli: "Mindenki!"
Mert ahhoz, hogy egy dal megszülessen, hogy ezernyi torok visszhangozza az énekes mágikus szavait, valóban mindenkire szükség van.
Az Azok a régi csibészek a hazai pop és rock legendáinak arcképcsarnoka. Csatári Bence történész és Poós Zoltán író faggatja a popkultúra olyan ikonikus alakjait és nagyágyúit, mint Bródy János, Nagy Feró, Pataky Attila, Szörényi levente, Török Ádám, Zalatnay Sarolta és még sokan mások. Az interjúból kirajzolódik a magyarországi rock and roll első negyedszázadának éve Nógrádverőcétől Londonig. A megszólalók mesélnek és mesélnek - a "legvidámabb barakk" könnyűzenei szcénájáról, őrületes bulikról, rendőrpofonokról és persze a rock and roll iránti olthatatlan szerelemről...
Csatári Bence (1972) történész, újságíró. A Nemzeti Emlékezet Bizottsága Hivatalának tudományos kutatója. A Kádár-rendszer könnyűzenei politikájáról írt PhD-értekezését 2008-ban védte meg az ELTE-n. További két önálló kötete, valamint számos tanulmánya jelent meg zene- és médiatörténeti témákban, illetve több televízió vendége volt rocktörténeti szakértőként. Az ELTE-n és a Balassi Intézetben rendszeresen tart rocktörténeti szemináriumokat.
Poós Zoltán (1970) író. Hat verseskötete, három regénye és számos esszékötete jelent meg. Rovatvezetője volt a VOLT magazinnak, egyik alapítója az egykori WAN2 zenei szaklapnak. 1992 óta foglalkozik populáris kultúrával. 2002-ben Zelk Zoltán-díjat, 2012-ben Füst Milán-díjat kapott.
Vypredané
11,25 €
Lacná kniha Az ész a fontos, nem a haj (-90%)
"Először megverni, aztán megnyerni!" - ezt az elvet követte a korai kádári pártvezetés ha a fiatalok megregulázása került napirendre. De nem csupán a fiatalokat, hanem hazai bálványaikat is rövid pórázon tartotta a hatalom: Bródy Jánost rabosították, Nagy Ferót pedig bántalmazták az állambiztonság emberei, máskor pedig rafináltabb módszerekkel igyekezett a pártállam kontroll alatt tartani a könnyű műfaj zenészeit. És miközben a magyar zenekarok óriási sikerrel turnéztak a keleti blokk országaiban, itthon kénytelenek voltak elviselni a hatalmasok vegzálását. A "slendirán diktatúra" sorra gyártotta a hősöket és a mártírokat - és érdekes módon voltak olyan zenészek, akik mind a két kategóriába beletartoztak. Hogy miként is gondolkodtak a pártvezetők és apparatcsikjaik a zenészekről, utóbbiak pedig milyen túlélési technikákat alkalmaztak, kiderül Csatári Bence könyvéből, amely eddig nem publikált iratokat is felhasználva mutatja be a Kádár-kor könnyűzenei kultúrpolitikáját.
Vypredané
1,13 €
11,25€
dostupné aj ako:
Az ész a fontos, nem a haj
"Először megverni, aztán megnyerni!" - ezt az elvet követte a korai kádári pártvezetés ha a fiatalok megregulázása került napirendre. De nem csupán a fiatalokat, hanem hazai bálványaikat is rövid pórázon tartotta a hatalom: Bródy Jánost rabosították, Nagy Ferót pedig bántalmazták az állambiztonság emberei, máskor pedig rafináltabb módszerekkel igyekezett a pártállam kontroll alatt tartani a könnyű műfaj zenészeit. És miközben a magyar zenekarok óriási sikerrel turnéztak a keleti blokk országaiban, itthon kénytelenek voltak elviselni a hatalmasok vegzálását. A "slendirán diktatúra" sorra gyártotta a hősöket és a mártírokat - és érdekes módon voltak olyan zenészek, akik mind a két kategóriába beletartoztak. Hogy miként is gondolkodtak a pártvezetők és apparatcsikjaik a zenészekről, utóbbiak pedig milyen túlélési technikákat alkalmaztak, kiderül Csatári Bence könyvéből, amely eddig nem publikált iratokat is felhasználva mutatja be a Kádár-kor könnyűzenei kultúrpolitikáját.
Vypredané
11,25 €
