Selma de Perre

Selma tizenhét éves volt, amikor kitört a második világháború. Zsidósága mindaddig nem játszott szerepet az életében, akkor azonban hirtelen élet-halál kérdése lett. 1942-ben megkapta a felszólítást, hogy jelentkezzen munkatáborba, de sikerült megmenekülnie. Csatlakozott az ellenálláshoz: Margareta van der Kuit, Marga néven iratokat hamisított, és országszerte futárszolgálatot teljesített. Többször megmenekült a nácik elől, de 1944 júliusában elárulták, és előbb a vughti táborba, onnan pedig Ravensbrückbe deportálták. Húgától, Clarától és a szüleitől eltérően ő túlélte a tábor borzalmait. Az ott töltött idő alatt senki nem tudta, hogy zsidó, és az igazi nevét sem ismerte senki. Csak a háború után merte újra kimondani: Selma. A magyar közönség sok beszámolót olvashatott már holokauszttúlélőktől, főként Auschwitzról; azonban Ravensbrück, illetve a holland ellenállási mozgalom talán kevésbé ismert téma. Kézenfekvő az összehasonlítás a nemrég megjelent Auschwitz, végállomással. Eddy de Wind azonnal, friss élményekkel kezd az íráshoz, mivel elengedhetetlennek tartja a dokumentálást. Selma van de Perre viszont több mint fél évszázaddal később jut ugyanerre – de Windé így a legelső beszámoló, Selmáé talán a legutolsó.

Autorka pochází z nizozemské židovské rodiny a ve své knize vzpomíná na předválečné dětství v rodině se dvěma staršími bratry a mladší sestrou, popisuje německou okupaci Nizozemska a postupné rozdělení rodiny. Přibližuje své působení v odboji, zatčení a transport do koncentračního tábora v Ravensbrücku, kde se nakonec dočkala konce války.

Autorka pochází z nizozemské židovské rodiny a ve své knize vzpomíná na předválečné dětství v rodině se dvěma staršími bratry a mladší sestrou, popisuje  německou okupaci Nizozemska a postupné rozdělení rodiny. Přibližuje své působení v odboji, zatčení a transport do koncentračního tábora v Ravensbrücku, kde se nakonec dočkala konce války.