József Debreczeni

"Nem titok: valaha sokat vártam Orbán Viktortól. A leendő államférfit láttam benne; Antall József politikai örökösét, a liberális konzervativizmus megújítóját. Máig hiszem: megvolt erre az esély – ám úgy látom, elveszett. Véglegesen és visszavonhatatlanul. Hol, mikor, hogyan és miért siklott félre Orbán pályája – először, másodszor, végleg? Vagy eleve arra a szerepre determinálták őt a hajlamai, az alkata, a neveltetése, a tapasztalatai, a körülményei? A közeg: Magyarország, ahol működött, amihez alkalmazkodott, amit maga is formált? A rendszerváltozással született Magyar Köztársaság egyik építőjében kezdettől ott szunnyadt annak majdani lerombolója is? Törvényszerű volt, hogy – őt idézve – „a benne lakó jó és a benne lakó rossz harcából” végül az utóbbi kerekedjék fölül? Efféle kérdésekre keresek válaszokat ebben a könyvben. Jórészt azért fogtam bele, hogy magam is tisztábban lássam: mi történt; hogyan és miért. Mindebből már sejthető, hogy ez a munkám kevésbé lesz elfogulatlan. De őszintén hiszem: nem lesz kevésbé becsületes. Mert bár jót már alig tudok, hamisat semmiképp sem akarok írni Orbán Viktorról. Változatlanul érvényes számomra a Kemény Zsigmondtól származó mottó, amelyhez az előző három alkalommal is tartani próbáltam magam: Nem léphetek nagy ígéretekkel olvasóim elébe. Valószínűleg többször fogok tévedni – de szándékosan nem ferdítek el semmit." – Írja Debreczeni József az Arcmás című új könyvének előszavában.

A rediscovered classic of Holocaust literature translated for the first time - from journalist, poet and survivor József Debreczeni When József Debreczeni arrived in Auschwitz in 1944, had he been selected to go 'left', his life expectancy would have been approximately forty-five minutes. One of the 'lucky' ones, he was sent to the 'right', which led to twelve horrifying months of incarceration and slave labour in a series of camps, ending in the 'Cold Crematorium' - the so-called hospital of the forced labour camp Dörnhau, where prisoners too weak to work were left to die. Debreczeni beat the odds and survived. Very soon he committed his experiences to paper in Cold Crematorium, one of the harshest and powerful indictments of Nazism ever written. This haunting memoir, rendered in the precise and unsentimental prose of an accomplished journalist, compels the reader to imagine human beings in circumstances impossible to comprehend intellectually. First published in Hungarian in 1950, it was never translated due to the rise of McCarthyism, Cold War hostilities and antisemitism. This important eyewitness account that was nearly lost to time will be available in fifteen languages, finally taking its rightful place among the great works of Holocaust literature more than seventy years after it was first published.