Barbara Döme
autor
Angyalt reggelire
Egy vérbeli novellista lebilincselően izgalmas történeteit tartja kezében az Olvasó. Döme Barbara legújabb kötetében ismét tanúbizonyságot tesz arról, hogy a műfajnem pusztán a számos irodalmi út egyike, de a kortárs magyar irodalom megmentője lehet. Mert kellenek azok a könyvek, melyek hosszú délutánokra, estékre a fotelhez szegeznek, melyek atmoszférájától még az olvasást követően sem tudunk, akarunk szabadulni.
Ezt kínálja nekünk az Angyalt reggelire, egy fekete humorral, némi iróniával átitatott, ugyanakkor megrázó életképeket sorakoztató világban. Döme Barbarahősei kegyetlenül őszinték, történeteiben nincs helye tabunak.Minden gondolat és érzés kimondatik: okosak és ostobák, gőgösek és kishitűek, csalók és féltékenyek, angyalok és démonok – de mindenekelőtt: hétköznapi emberek szájából. A történetvezetés, az írói technika azonban csöppet sem hétköznapi. Képes egyedivé emelni a közönségest, az átlagosat, méghozzá oly módon, hogy közben a rögvalóság és a színtiszta fantázia határán lebegtet. Nem puszta játék ez, hanem megfontolt és kifinomult eszközhasználat, írói kellékek gondosan összeválogatott arzenálja – segítségükkel a szó a kortárs irodalom új, térhódító fegyverévé válik.
Na stiahnutie
2,02 €
A nagymama, aki elfelejtett meghalni
"Nem értek a novellákhoz. Sosem műveltem, mert agyonnyomtak a polcomon lévő Csehovok és Kosztolányik, vagyis csak olvasó vagyok. Persze ha tudnék rossz novellákat írni, akkor elmehetnék legalább kritikusnak. De csak nagyon rosszakat írnék, az meg már mégsem egy színvonal. Tetszenek ezek a novellák, mert sok minden szembe jut róluk, s engem ez izgat és szórakoztat igazán, ami nálam ugyanaz. A sírás is szórakozás, csak nem tudjuk. Negyvenszer láttam A walkürt, mégis mindig elerednek a végén a könnyeim. De beszéljünk végre a kötetről. Itt van például A nagymama, aki elfelejtett meghalni. Már a címe is remek, mert két dolgot nehéz, jó címet adni vagy találni, s befejezni. Mondottam ember, küzdj és bízva bízzál, Madách Tragédiája ezerszer jobb, mezt nevezzük éjjeli fél kettes poénnak, amikor holtfáradtan odabiggyesztünk a végére valamit, mert csak a humorista az, aki a vége elé írja a többit. Ráadásul kívülről harsogja az Úr, nem is látjuk. Meg olyan vörös farok íze van. Ennek a novellának viszont a vége is jó...
Jó szívvel ajánlom, legyen ez a közhely az előszó végszava, mert tényleg éjjel fél kettő van, amikor ezt körmölöm, s ha elfelejtem elmenteni, bármikor jöhet a kék halál." (Farkasházy Tivadar)
Vypredané
9,50 €
10,00 €
Lacná kniha A nagymama, aki elfelejtett meghalni (-90%)
"Nem értek a novellákhoz. Sosem műveltem, mert agyonnyomtak a polcomon lévő Csehovok és Kosztolányik, vagyis csak olvasó vagyok. Persze ha tudnék rossz novellákat írni, akkor elmehetnék legalább kritikusnak. De csak nagyon rosszakat írnék, az meg már mégsem egy színvonal. Tetszenek ezek a novellák, mert sok minden szembe jut róluk, s engem ez izgat és szórakoztat igazán, ami nálam ugyanaz. A sírás is szórakozás, csak nem tudjuk. Negyvenszer láttam A walkürt, mégis mindig elerednek a végén a könnyeim. De beszéljünk végre a kötetről. Itt van például A nagymama, aki elfelejtett meghalni. Már a címe is remek, mert két dolgot nehéz, jó címet adni vagy találni, s befejezni. Mondottam ember, küzdj és bízva bízzál, Madách Tragédiája ezerszer jobb, mezt nevezzük éjjeli fél kettes poénnak, amikor holtfáradtan odabiggyesztünk a végére valamit, mert csak a humorista az, aki a vége elé írja a többit. Ráadásul kívülről harsogja az Úr, nem is látjuk. Meg olyan vörös farok íze van. Ennek a novellának viszont a vége is jó...
Jó szívvel ajánlom, legyen ez a közhely az előszó végszava, mert tényleg éjjel fél kettő van, amikor ezt körmölöm, s ha elfelejtem elmenteni, bármikor jöhet a kék halál." (Farkasházy Tivadar)
Vypredané
1,00 €
10,00 €
dostupné aj ako:
