Jenő Dsida

"Ha verskedvelő ember Dsida-költeményeket olvas, hajlandó megfeledkezni mindenki másról, és el sem tudja képzelni, hogy egyáltalán lehet ennél szebb, finomabb, tökéletesebb költészet. Nem, nem volt válaszadó, nem volt irányt mutató, tömegeket helyes történelmi útra vezérlő lángelme, nem volt költészetével egyben történelmi alak. Valójában olyan kismester volt, de micsoda mester! Talán úgy mondhatnánk, hogy a legóriásabb a kicsinyek között; a meghitt magánélmények, a jelentéktelen apróságok zsenije, a formatökély mesterjátékosa. " (Hegedűs Géza)

"Erdélyben történelmi sorsvállalás a költészet, a magyar költőnek egyszersmind hitvallónak is kell lennie. Dsida Jenő rövid életét végigkísérte a megváltás hite és drámája, az a bizonyosság, hogy zaklató kérdéseire a létnek egy magasabb rendjében kaphat majd választ. A keresztény költő igazi hangja azokban a vallásos verseiben szólal meg, amelyek a megváltást keresik, a megváltás művében kívánnak személyes részt vállalni. Dsida az "imitatio Christi" drámaiságát ismeri fel, azt a szenvedést és megaláztatást, amely végül a megváltáshoz vezet. Ő maga is át akarja élni ezt a drámát, meg akar vele küzdeni. Számos versében ezért a krisztusi szenvedéstörténet személyes értelmezést kap, a költő sokszor a magára maradt, szenvedő Krisztus helyébe képzeli magát, a krisztusi áldozattal azonosul. Saját áldozatvállalásának, küldetésének végső értelmét a krisztusi áldozat természetfeletti rendjében találja meg, s ezáltal osztozik a megváltás drámai misztériumában."