Orlando Duarte

Pelét még azok is ismerik, akik nem jártasak a labdarúgásban. A minden idők legnagyszerűbb csapatának tartott, 1958 és 1970 közötti brazil válogatott legjobbjaként három alkalommal nyert világbajnokságot, és lett minden idők legjobb góllövője. De hogyan válhatott ez az ember - egy sportoló, egy a labdarúgók közül - világszerte ismert ikonná? Pusztán azért, mert a legjobb volt abban, amit csinált? Vagy valamely más értéke miatt tartjuk őt nagyra? 1940. október 23-án, a brazíliai Trés Coracoes egyik szegény családjában született a később Pelé néven ismertté vált fiú. Gyermekként az utcán focizott, apja - aki maga is nagyszerű labdarúgó volt, amíg egy térdsérülés ketté nem törte pályafutását - tanítása mellett. Pelé cipőpucolóként dolgozott, hogy egy kis zsebpénzhez jusson, és amikor tizenöt évesen a Santos FC-hez igazolt, édesanyjának hosszúnadrágot kellett varrnia a számára - addig ugyanis csupán rövidnadrágjai voltak. A Santosnál azonnal letette a névjegyét: mentora, Waldemar de Brito a klub vezérkara előtt kijelentette, hogy az általa felfedezett fiú a világ legnagyobb futballistája lesz. S bár szavait kezdetben kétkedve fogadták, hamar megmutatkozott, hogy igaza lehet. A világ legnagyszerűbb labdarúgója önéletrajzában elénk tárja csodálatos élete és pályafutása teljes történetét. A rá jellemző kedvességgel és visszafogottsággal, ám minden részletre kiterjedően számol be játékoskarrierjéről, majd az azt követő pályájáról politikusként és a sport nemzetközi nagyköveteként. Pelé könyve alapvető fontosságú mű minden sportkedvelő számára.