Clara Dupont-Monod

This is the story of a child with black eyes that float in and out of focus, a child soft and round, with translucent, blue-veined legs unable to hold his weight, an eternal baby. This is the story of his place in the Cévennes house where he was born, overlooked by swaying trees and craggy mountains. This is the story of his siblings: the eldest who spends his days cheek-to-cheek with his baby brother, attuned to the rushing, buzzing, whistling sounds that connect him to the outside world; the sister who rejects him and resents him for consuming the attention of her parents and brother, for turning her family upside down; and the youngest child, whose life unfolds in the shadow of what his brother's might have been. This is the story of the ancient stones embedded in the courtyard walls, devoted witnesses to the children's lives, who watch over them and tell their tale. A fable for our time, And the Stones Cry Out delicately paints the portrait of a family adapting to their circumstances, to each other, and to a world not built for difference. Translated from the French by Ben Faccini

A Cévennek hegyeinek védelmező karéjában születik egy gyerek. Egy fekete szemű, hosszú szempillájú, kerek arcú kisfiú, aki nem lát, és aki egy idegrendszeri rendellenesség miatt voltaképp örökre csecsemő marad. Egy „szabálytalan” gyerek, aki láthatatlan határt húz a családja és a többi ember közé. Ez az ő története. Az övé és a testvéreié. A legidősebbé, aki szinte eggyé válik vele, óvón ragaszkodik hozzá, átadja magát neki, és elveszik benne. A középsőé, akiben izzik a harag, és aki teljesen elutasítja a gyereket, ám amikor szükség van rá, mindent megtesz, hogy megmentse az összeomlás szélén lévő családját. És a legfiatalabbé, aki a család szellemeinek árnyékában él, mégis az újjászületést és a megbékélést hordozza.